A Salamon töke egy különleges növény, amely a természet csodáit tükrözi. Ez a zöldség nem csupán ízletes, hanem gazdag tápanyagokban is, így sokféle étel alapanyagául szolgálhat. A Salamon töke íze lágy, édeskés, és remekül kombinálható különböző fűszerek

Zebegény polgármestere nemrégiben lemondta egy ártatlan tökfaragó ünnepséget, mellyel kapcsolatban kifejtette, hogy a Halloween és a haláltökök ellentétesek a település szellemiségével. Szerinte a Halloween, mint az angolszász kultúra halálünnepe, a halált vidám, játékos vagy éppen félelmetes formában ábrázolja. A halál ijesztő motívumait díszként kezelni, és mécsesekkel világító, rémisztő fejeket faragni nem illik Zebegény hagyományaihoz, ahol az emberek inkább imával és gyertyával emlékeznek a temetőben. A polgármester hangsúlyozta, hogy a haláltökök látványa, valamint a halál figuráival való játék nemcsak kulturálisan idegen, hanem a gyerekek lelki fejlődésére is kedvezőtlen hatással lehet. Zebegény értékeit, egyházi életét és szakrális csendjét nem szabad idegen kulturális mintákkal összeegyeztetni, hiszen Zebegény nem Halloween-falu, és nem is kíván azzá válni. Ez a hely a mi közösségünk, a mi Zebegényünk.

Nos, nem élek azon a környéken, nem tudom, milyen egyéb angolszász motívumok zavarhatják még a település vezetőjét. Bár ahogy a térképen nézegetem, van ott Sárkánydomb, Mandragóra Vendégház, Silent Hill és Romantic Rose Wiewhouse: mintha mindannyian a Harry Potterből pattantak volna elénk. Vajon e filmeket megnézhetik még a zebegényi gyerekek, vagy be lesznek tiltva azok is hamarosan? Mágia, fekete varázslatok, láthatatlan köpeny, dementorok, halálos ereklyék..., ajjaj!

Október utolsó napját jómagam az öcsémék házában töltöm. Unokahúgom bizonyára fekete csipkés boszorkány ruhát ölt majd, unokaöcsém meg vámpírnak vagy vérfarkasnak öltözik. Elindulnak a falujuk utcáin, és "csokit vagy csalunk" felkiáltással mindenhol begyűjtik a cukrokat, csokoládékat. Mindeközben jómagam szorgalmasan nyitogatom majd az ajtót náluk, ahová nagyjából két és fél percenként újabb és újabb gyerekcsapat érkezik, félelmetes jelmezekbe öltözve, cukrokat és csokikat bezsákolva ötletes kis kosaraikba.

Mit nem adtam volna gyerekkoromban egy ilyen mókáért!

A töklámpások készítése mindig is különleges élmény volt számunkra. Emlékszem, milyen izgalmas volt minden egyes pillanat, amikor nekiveselkedtünk a faragásnak. A kis bicskámmal, bár nem volt könnyű, próbáltam kiemelni a vastag héjból az orrot és a szemet. Apám is részt vett ebben a hagyományban gyerekként, és a nagyapám is, aki felnőttként lelkesen segített nekünk a tökök díszítésében. Minden évben újra felfedeztük ezt az ősi mesterséget, ami mindig vidám pillanatokat hozott a családunk életébe.

A zebegényi polgármester téved, amikor azt sugallja, hogy a tökfaragás csupán egy újabb angolszász hagyomány lenne, amely nálunk megjelent. Valójában e különleges művészet gyökerei egészen Salamon király idejéig nyúlnak vissza Magyarország történetében. Salamon, aki trónviszályban állt unokatestvérével, Gézával, majd később Lászlóval, 1081-ben elismerte Lászlót a magyar trón örökösének, cserébe pedig megőrizhette saját királyi címét. Azonban a trónt visszaszerezni vágyó Salamon titkos terveket szőtt. Amikor László értesült erről, a visegrádi vár tornyába záratta Salamont, és utasította az őröket, hogy éjszaka töklámpásokkal világítsák meg a tornyot, így folyamatosan szemmel tarthatták a rabot. E lámpások a Dunán közlekedő hajósok számára is irányt mutattak, így a tökfaragás nemcsak a börtönőrök, hanem a folyón hajózó utazók számára is jelentőséggel bírt.

Érdekesség, hogy a mondás gyökerei Salamon tökéhez nyúlnak vissza, amely a ragyogást és a különlegességet szimbolizálja!