"Nem tudtam feldolgozni Kriszta távozását, aki már egy éve nincs velünk."

A róla elnevezett alapítvány folytatja a Jön a baba workshopokat, segítve leendő szülőket

Vannak hírek, amelyek ha elérnek hozzánk, örökké beégnek a tudatunkba. Vujity Tvrtko számára az, hogy egy éve elhunyt Hadas Kriszta, sajnos ilyen volt, és még mindig nehezen hiszi el, hogy már egy év eltelt a tragikus nap óta.

Vannak olyan fotómemóriás pillanatok az életünkben, amelyek örökre bevésődnek az emlékeinkbe. Én is így jártam, amikor először hallottam a hírt, ami mindent megváltoztatott. Egy áruház parkolójában álltam, és a sokk hatására úgy éreztem, mintha az agyam egy képet rögzített volna arról, ami körülöttem zajlott. A mai napig élénken él bennem, hogy milyen ruhákban érkeztek az emberek, hogyan parkoltak be a kocsijukkal, és hogy éppen milyen színű autó előtt álltam, gyökerekkel a földbe eresztve... Minden megállt körülöttem - sóhajtott az Amerikában élő riporter, aki úgy véli, hogy Hadas Kriszta sokkal több volt, mint csupán egy egyszerű újságíró.

- El sem hiszem, hogy ez egy éve történt, nem tegnap, s hogy elment egy év "Hadaska" nélkül. Ő nem egy riporter volt, nem egy műsorvezető, nem egy szerkesztő, nem egy újságíró, nem egy Prima Primissima-díjas, hanem sokkal több: ki merem mondani, hogy egy intézmény. Azt meg el sem tudom képzelni, hogy ha mi, akik idézőjelben csak a munkatársai és csak a barátai voltunk, de abban a legszorosabbak, nem tudunk meglenni nélküle, akkor a legközelebbi szerettei hogyan tudják feldolgozni az elvesztését. Ezúton is sok erőt kívánok nekik - mondta Tvrtko, akihez hasonlóan egy másik régi kollégája, Sváby András is nehezen fogadja el a mai napig, hogy mi történt.

- Sokszor gondolok rá. Talán minden nap. Gyakorlatilag együtt kezdtük a szakmát a Magyar Rádióban, pontosabban én pár hónappal korábban, és mellém osztották be, hogy menjünk együtt valami utcai montázst készíteni. Ezen sokat nevettünk utána, vak vezetett világtalant, de tény, Hadas volt az első gyakornokom - emlékezett a Heti Napló műsorvezetője, akinek -finoman szólva - temperamentumos kapcsolata volt Krisztával.

- Általában csak a vezetéknévvel szólítottuk egymást. Sok vitán és nézeteltérésen mentünk keresztül, néha már-már az idegeinkre mentünk, de mégis mindig nagyra értékeltük a másik véleményét. Hiányzik a karaktere és az értékrendje. Már egy év eltelt azóta, hogy távozott az életből, és még mindig nem tudtam feldolgozni a veszteségét - osztotta meg érzéseit a műsorvezető.

Az 53 éves korában elhunyt riporter azonban hátrahagyott egy fontos örökséget, a Jön a baba mozgalmat, amelyet a dokumentumfilm-sorozata után talált ki, és amely workshopok segítségével próbált útmutatást adni a gyermeket váró szülőknek. Ezt a munkát a Hadas Kriszta Alapítvány szervezésében részben Stohl Luca viszi tovább.

- Az első alkalommal többször összeszorult a torkom, kívülről is láttam magam. Az egyik utolsó találkozóm Krisztával épp a workshopon volt. Ott ültem hét hónapos terhesen Rózával, és úgy hallgattam Krisztát és az előadókat. Tudtam, hogy ez neki mennyire fontos volt, egy misszió: minél több nő és pár értesüljön azokról nagyon fontos dolgokról, amelyeket egyébként mindenkinek tudnia kellene - mesélte Stohl Luca, aki azóta több alkalommal vezette ezt a Jön a baba workshopot, amelynek része a Hadas Krisztára való emlékezés.

- Az egész olyan, mintha folyamatosan jelen lenne... mindig előkerül egy szívhez szóló anekdota róla, és az előadók is rendszeresen emlékeznek rá. Az atmoszféra igazán meghitt és gyönyörű, van egy emelkedett hangulata, bár nyilvánvalóan egy vegyes érzésekkel teli szituációról van szó - osztotta meg gondolatait az ATV műsorvezetője, aki óriási megtiszteltetésnek tartja, hogy ő irányíthatja ezeket az eseményeket.