Fedezzük fel a randipartnerünk online jelenlétét, miközben a HR-esek rólunk is gyűjtenek információt. Fejes-Vékássy Lilivel az online stalkolás rejtett veszélyeiről cseréltünk eszmét.

Az internet világa egy különös és érzékeny univerzummá vált, ahol minden egyes megosztott információ komoly következményekkel járhat. Az online jelenlétünk, vagyis a digitális lábnyomunk, nem csupán statisztika, hanem valós hatással bír életünkre. Fejes-Vékássy Lili pszichológus irányításával mélyebben belemerültünk az online stalkolás veszélyeibe és a lekövethetőség lelki vonatkozásaiba, feltárva, hogyan befolyásolják ezek a tényezők a mindennapi életünket és a mentális egészségünket.

Az internetes lecsekkolás gyakorlata az élet számos területére betette a lábát: egy randi előtt hosszú perceket vagyunk képesek eltölteni a randipartnerünk közösségi platformjain, azt fejtegetve, lesz-e majd vajon miről beszélgetnünk, és az is könnyen megtörténhet, hogy a potenciális munkáltatónk a kiválasztási folyamat során háttérellenőrizni fog minket a neten.

De miért lehet káros, hogy pillanatok alatt leinformálhatóak vagyunk, akár a magánéletünkben, akár hivatalos kontextusban, és min múlik egyáltalán, hogy mennyire tudatosan vagyunk jelen online, vagy hogyan menedzseljük a digitális lábnyomunkat? A téma kapcsán Fejes-Vékássy Lili pszichológust, egyetemi tanársegédet (PPKE BTK), közösségi média kutatót, a Pszichológus Szemmel Instagram-oldal tulajdonosát kérdeztük.

Napjainkban a közösségi média gyakran egyfajta "nulladik benyomásként" működik, amely már előzetesen alakíthatja a személyes, offline kontextusban történő első találkozások alapvonalait, és formálja az emberekről kialakított benyomásunkat. Fejes-Vékássy elmondta: még a közösségi média térhódítása előtt, a 2000-es évek legelején csináltak kutatásokat ezzel kapcsolatban, és azt találták, hogy az online térben kialakult benyomások sokszor megerősödnek a személyes találkozás alkalmával.

"Nem mindegy, hogy az online elérhető információk alapján pozitív vagy negatív benyomásunk alakul-e ki valakiről, mert ez meghatározhatja, hogy a későbbiekben hogyan viszonyulunk az adott személyhez"

- mondja, hangsúlyozva: az online térben legtöbbször kontextus nélkül, vagy nagyon alaposan megkreált kontextusban kapunk információt egy személyről, és ez nem ad egész képet, a hiányzó részeket pedig gyakran a saját repertoárunkból töltjük fel és színezzük ki.

"Ez az irányvonal könnyedén elvezethet minket ahhoz, hogy a részletekből egy olyan elképzelést formáljunk, amelyet hajlamosak vagyunk valóságként elfogadni – pedig ez sokszor éles ellentétben áll a tényleges helyzettel. Ha közösségi médiás tartalmakat nézünk, fontos, hogy mindig tudatosítsuk magunkban: ezek sosem tükrözik a teljes valóságot, még akkor sem, ha a posztoló ezt igyekszik hangsúlyozni."

Az online randi világában nem ritka, hogy az ember alaposan átböngészi a kiszemeltje közösségi média profiljait, mint egyfajta előszűrőként. Fejes-Vékássy Lili rámutat arra, hogy bár könnyen felfedezhetünk olyan „vörös zászlókat”, amelyek talán nem is léteznek, a másik oldalra is átcsúszhatunk ezzel a megközelítéssel. Az eredmény gyakran köszönőviszonyban sincs a valósággal. Az online tér lehetőséget ad arra, hogy idealizáljuk a másikat, de ez a folyamat sokszor csalódásokkal is járhat.

Ha a leendő randipartner közösségi média aktivitása nem tükröz valami kifejezetten ijesztőt vagy zavarba ejtőt, akkor érdemes inkább a személyes találkozásokra helyezni a hangsúlyt. Ezek a személyes élmények sokkal hitelesebb benyomásokat adnak, és segítenek eldönteni, hogy merre is tartson a kapcsolat. Engedjük, hogy az élmények és a közvetlen interakciók formálják az ismeretségünk jövőjét!

Bár a közösségi médiában mindenki számára ugyanazok a funkciók állnak rendelkezésére, nagy egyéni eltérések tapasztalhatók abban, ki hogyan használja ki ezeket a lehetőségeket.

Mindenki ismer valakit, aki 2008 óta változatlan profilképpel büszkélkedik a Facebookon, és évről évre csendesen elhalmozza a születésnapi jókívánságokat anélkül, hogy bármire reagálna. Ha van is Instagram-fiókja, azon talán egyetlen poszt sem található. Ezzel szemben ott van az a barátunk is, aki nap mint nap frissítésekkel és sztorikkal bombázza a követőit, mintha az élete egy folyamatos élő közvetítés lenne, és mindenhol ott lenne, ahol valami történik. Ezek a szélsőséges példák jól illusztrálják, mennyire eltérő módon navigálhatunk a digitális világban, és milyen sokféleképpen formálhatjuk a virtuális jelenlétünket.

- mondja Fejes-Vékássy.

Az online jelenlétünket sok tényező - életkor, szocioökonómiai státusz, önértékelés - befolyásolja. Például, ha a felhasználók nem érzik a súlyát annak, hogy mások visszaélhetnek a személyes adataikkal, hajlamosabbak több és szenzitívebb információkat megosztani. A pszichológus egy saját kutatásra hivatkozva elmondta, a párkapcsolati státusz is hatással van az online jelenlétre: akik frissen szakítottak, aktívabban használják a közösségi médiát, mint azok, akik most kerültek párkapcsolatba.

"A friss szinglik jellemzően olyan tartalmakat tettek közzé, ami valamilyen módon azt közvetítette, hogy az életük mozgalmas és érdekes - például barátokkal készült közös vagy bulizós képek - továbbá a fizikai vonzerőt hangsúlyozó fotók - például bevállalósabb szelfik - közzététele is sokkal gyakoribb volt náluk"

- mondta, és megjegyezte, egy szakítás után a közösségi média sokféleképpen használható, például az ex-partnerrel való indirekt kommunikáció csatornájaként, viszont megfelelő tudatossággal akár a veszteségből való gyógyulás folyamatát is elősegítheti.

Ahogy a technológia fejlődik, úgy a digitális bennszülöttek számára sok gyakorlat természetesebbé válik, míg a nagyszüleink generációjának egészen más tapasztalatai és érzései vannak ezzel kapcsolatban. A szocializmus alatt felnőtt idősek számára a lekövethetőség fogalma mélyen más jelentéssel bír, hiszen a megfigyeltség érzése sokszor félelmet és gyanakvást ébreszt bennük. Fejes-Vékássy szavaival élve, ez a megfigyeltség a múltjukban olyan sebeket érinthet, amelyek a fiatal éveikben az egzisztenciájukat is fenyegethették. Ezért nem meglepő, hogy az idősebb felhasználók gyakran óvatosabbak, sőt bizalmatlanabbak a közösségi platformokkal szemben, hiszen számukra a privát szféra védelme mindig is kiemelt fontosságú volt.

Douglas Adams szavaival élve, minden új találmány, amelyet 35 éves korunk után fedezünk fel, a "dolgok természetes rendjével" szemben áll. Ugyanez a helyzet az idősebb generációkkal is, amikor az online világba lépnek.

Természetesen! A "magyarázza" kifejezés egyfajta kérés vagy felszólítás, amely arra utal, hogy valaki részletesen kifejt egy témát vagy fogalmat. Az egyediség érdekében megfogalmazhatom ezt másképp: "Fejtse ki részletesen, hogy mit jelent ez a kifejezés!" Egy másik megközelítéssel: "Világosítsa meg számomra ezt a fogalmat, kérem!" Ezek az alternatívák ugyanezt a szándékot tükrözik, de más szóhasználattal és stílusban. Ha van konkrét téma, amiről szeretnéd, hogy magyarázzak, kérlek, írd meg!

Az idősebb korosztály számára a közösségi média világának befogadása nem csupán egy egyszerű napi rutin, hanem inkább egy új, ismeretlen terület, amelyet meg kell tanulni navigálni. Ebből adódóan digitális készségeik gyakran nem érik el a kívánt szintet, ami sok esetben tehetetlenséghez és frusztrációhoz vezethet számukra. Az új technológiák kihívást jelentenek, és ezáltal a felnőttkori tanulás és alkalmazkodás folyamata különösen fontosá válik.

Míg a fiatalabb generációk számára szinte természetes, hogy aktívan használják a különféle platformokat, és gyakran megosztanak rajtuk akár érzékeny információkat is, a szakértők rámutatnak egy érdekes jelenségre: azok, akik már a digitális világban nőttek fel, magabiztosan kezelik a biztonsági beállításokat is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne éreznék frusztrálónak, hogy a személyes adataik feletti kontroll gyakran elérhetetlen számukra. A kétfaktoros hitelesítés korában is sok rémisztő kibertörténetet hallani, ami miatt ők is cinikussá és szkeptikussá válhatnak a biztonsági intézkedések hatékonyságát illetően. Sokan úgy vélik, hogy ezek a védekezési módszerek gyakran nem nyújtanak valódi védelmet, ami kiábránduláshoz vezethet.

A HR-szakember véleménye szerint a jelöltek kiválasztásakor a digitális lábnyom nem helyettesítheti a személyes találkozást. Például, ha egy potenciális munkavállaló minden szempontból megfelel a pozíció követelményeinek, de néhány bulizós fotója kering róla a közösségi médiában, az megbízhatatlanságot sugallhat. Pedig fontos megérteni, hogy a szabadidős tevékenységeink nem feltétlenül tükrözik a munkahelyi teljesítményünket vagy a szakmai hozzáállásunkat.

Fejes-Vékássy véleménye szerint, ha a jelöltek értékelésénél kizárólag egy szűk keresztmetszetre koncentrálnak, könnyen előfordulhat, hogy egy tehetséges munkavállalónak nem adnak esélyt arra, hogy személyesen bemutatkozhasson. Ez különösen akkor problémás, ha az online jelenlét és a kiválasztási döntések nem tükrözik a jelölt valódi kvalitásait, és ez a döntés nem feltétlenül szakmai alapokon áll. A szakértő hangsúlyozza, hogy fontos lenne lehetőséget biztosítani a jelentkezők számára, hogy élőben mutathassák meg tudásukat és személyiségüket, így egy reálisabb képet alkothatnak róluk.

Nem tűnhet könnyű feladatnak elzárkózni attól a digitális szférától, ami egyre inkább abba az irányba tolja a felhasználót, hogy minél többet posztol, annál értékesebb. Viszont az online jelenlétre is igaz, hogy mi határozzuk meg, mit és mennyit teszünk közzé magunkról és a privát életünkből. A szakember szerint érdemes feltenni magunknak a kérdést: hogyan tekintenének 5 vagy 10 év múlva arra a tartalomra, amit épp meg akarnak osztani a világgal? Azt tanácsolja, helyezkedjünk bele egy olyan ember nézőpontjába, aki ártó célokra akarná használni az általunk megosztott személyes információkat, és gondoljuk át, hogyan tudna visszaélni a szenzitív adatainkkal.

"Nyilván, ha valakinek ilyen jellegű szándékai vannak, akkor arra jó esély van, hogy meg is fogja tudni tenni ezt, de az, hogy ezzel mekkora kárt tud okozni, az már nagymértékben függ a rólunk elérhető információk mennyiségétől és minőségétől"

- fűzi hozzá.

Fejes-Vékássy Lili véleménye szerint a digitális térben való védelem kulcsa a határok meghúzása. Fontos, hogy tudatosan szűrjük meg azokat a tartalmakat, amelyek negatívan befolyásolhatják az életünket. Ez magában foglalja azokat az információkat és impulzusokat is, amelyek veszélyeztethetik a személyes élethelyzetünket, párkapcsolatunkat, jövőbeli lehetőségeinket, vagy akár a saját testünkkel kapcsolatos önértékelésünket. Az egészséges digitális környezet megteremtése érdekében érdemes elhagyni azokat a tartalmakat, amelyek stresszt vagy szorongást okoznak számunkra.