A Duna vizeiben alapos kutatás zajlott, amely során számos példányt azonosítottak egy különleges halfajról. Az eredmények meglepően gazdagok voltak, és a folyó ökológiai állapotára is új fényt derítettek. - Agro Napló
Idén is lezajlott a halállomány összetételének tudományos szempontú vizsgálata a Duna főágában. Az eredmények szerint a dunai halállománya változatos és jó általános egészségi állapotban van. A mélységi mederben a védett halványfoltú küllő és az idegenhonos csupasztorkú géb fordult elő a legnagyobb egyedszámban, míg a parti zónában a csupasztorkú géb mellett a szélhajtó küsz egyedszáma volt magas.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének szakértői, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság és a HUN-REN Állatorvostudományi Kutatóintézet együttműködésével, közcélú monitorozási programjuk keretében kutatóhalászatokat végeztek több helyszínen: Gönyűnél, Nyergesújfalunál, Sződligetnél, Kisapostagnál, Paksnál és Mohácsnál. A kutatás során a szakemberek két különböző élettérben gyűjtöttek adatokat: a part menti zónában, valamint a távolabbi, mélyebb mederben. A részletekről a HUN-REN közleménye számol be.
A szakemberek összesen 34 halfajt azonosítottak. A mélységi mederből fogott halak fajszáma, a korábbi évek megfigyelésihez hasonlóan alacsonyabb volt (21 faj) mint a part menti élettérből fogott halaké (33 faj). A mélységi mederben a védett halványfoltú küllő és az idegenhonos csupasztorkú géb fordult elő a legnagyobb egyedszámban. A parti zónában a csupasztorkú géb mellett a szélhajtó küsz egyedszáma volt magas.
Az idei felmérés legizgalmasabb felfedezése, hogy Gönyű és Nyergesújfalu térségében a védett és hosszú ideje eltűntnek hitt botos kölönte újabb példányai bukkantak fel.
- közölték Sály Péter és munkatársai. Ugyancsak kedvező eredmény, hogy Mohácsnál kecsegéket és törpecsíkokat is fogtak a kutatók. A balin és a fokozottan védett német bucó fiatal egyedeinek megszokotthoz képesti nagyobb mennyisége pedig arra utal, hogy az idei év kedvező volt e fajok szaporodásához. Váratlan fogásnak számított a paksi part közelében a pettyes busa, ugyanis a busa fajok jellemzően a parttól távol eső nyílt víz felsőbb, illetve vízközti rétegeiben tartózkodnak. A fogott halak egy részénél a halpenész jelenlétét is vizsgálták a kutatók.
A halpenész egy másodlagos kórokozó, amelynek megjelenése vagy hiánya fontos információkkal szolgálhat a halak általános egészségi állapotáról.
Eszterbauer Edit és kollégái tájékoztattak arról, hogy az előfordulási adatok elemzése szerint a halpenész a dunai halállományban általában ritkán fordul elő. A vizsgált 27 egyed közül mindössze egyetlen esetben mutattak ki pozitív mintát.
