Az európai vezetők határozatot hoztak: itt az idő, hogy Orbán Viktor alkotását végre felszabadítsák a karantén szorításából.

A legtöbb tagállam vezetője kifejezte csalódottságát, miután az Európai Parlament a héten nem tudta elfogadni a tagállamok számára kiemelten fontos javaslatot, amely a vállalkozások bürokratikus terheinek csökkentésére irányult, ismertebb nevén az Omnibusz-javaslatcsomagot. Az EU-csúcsot követően Roberta Metsola, az EP elnöke a sajtótájékoztatóján megjegyezte, hogy az európai vezetők azt hangsúlyozták neki: számukra a végeredmény a lényeg, nem pedig az, hogy milyen többséggel sikerül átvinni a parlamentben a javaslatot.

Október 23-án, csütörtökön találkoztak az Európai Unió tagállamainak állam- és kormányfői Brüsszelben, hogy több témáról, többek között az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyen második ciklusának egyik fő programjáról, az egyszerűsítésről és a versenyképességről egyeztessenek.

Von der Leyen javaslatát a tagállamok egyetértéssel fogadták: abban bíznak, hogy a bürokratikus terhek mérséklése és a környezetvédelmi szabályok enyhítése hozzájárulhat a gazdasági növekedés felpörgetéséhez, továbbá erősítheti Európa versenyképességét is.

Az Európai Bizottság februárban bemutatta az Omnibusz-javaslatcsomagokat, amelyek az intézmény terveit tartalmazzák. A tagállamok kormányait összefogó Európai Unió Tanácsa júniusban már elfogadta az első javaslat álláspontját. Most már csak annyira van szükség, hogy a másik társjogalkotó szerv, az Európai Parlament is rábólintson, hogy megkezdődjenek a tárgyalások a három uniós intézmény – a Bizottság, a Tanács és a Parlament – között.

Az eheti plenáris ülésre október 22-én került sor, miután az Európai Néppárt (EPP) két héttel ezelőtt ultimátumot adott a szocialista S&D és a liberális Renew frakcióknak. Két lehetőség közül választhattak: vagy elfogadják a legfrissebb kompromisszumi ajánlatot, vagy a Néppárt egy sokkal szigorúbb, az előírásokat drasztikusan csökkentő javaslatot terjeszt elő, amelyet a jobboldali-konzervatív és szélsőjobboldali képviselőcsoportokkal közösen dolgoztak ki.

A megállapodás érdekében még Friedrich Merz német kancellár és Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök is találkozott, mivel pártjaik adják a két legnagyobb képviselőcsoport legbefolyásosabb pártjait - Merz pártja a CDU a bajor pártszövetségesével, a CSU-val együtt az EPP, Sánchez PSOE-je pedig az S&D legnagyobb delegációi.

miután végül a titkos szavazáson 309 igen, 318 nem és 34 tartózkodással elutasították azt.

Pedig a három képviselőcsoportnak együtt összesen 409 EP-képviselője van, azaz közel negyedük a frakciófegyelmet megszegve a javaslat ellen szavazott, tartózkodott, vagy egyszerűen be se ment szavazni - mivel a szavazás a Patrióták Európáért (PfE) javaslatára titkos volt, így nem tudhatjuk, pontosan kik mentek szembe képviselőcsoportjuk álláspontjával.

A sikertelen szavazást követően természetesen elkezdődött a vádaskodás, ahogy a különböző politikai frakciók egymásra mutogattak. A szélsőbaloldali, zöld, valamint szélsőjobboldali képviselőcsoportok győzelemként értékelték a kialakult helyzetet. Míg a szélsőbal és a zöldek a javaslatot túl radikálisnak tartották, és ezért ellenezték, addig a Patrióták és az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) arra figyelmeztettek, hogy a tervezet még így is túl sok akadályt gördített volna az európai vállalkozások elé.

A Zöldek egyik EP-képviselője, Kira Marie Peter-Hansen véleménye szerint az EP-képviselők, akik elutasították a javaslatot, helyesen cselekedtek. A dán politikus hangsúlyozta, hogy ezzel világossá vált: nem mindenki hajlandó behódolni a Néppárt nyomásának. Ez a helyzet lehetőséget teremt arra, hogy az elutasított javaslatnál egy kedvezőbb megállapodás születhessen a november 10-i plenáris ülésre. Azonban megjegyzendő, hogy a képviselőcsoportját nem hívták meg a tárgyalásokra, így nem ő dönt a folyamatokról.

A Renew EP-képviselője, Pascal Canfin a szavazás eredményét követően azonnal reagált, kijelentve, hogy a centrista EP-képviselők, akik elutasították a javaslatot, tévedtek. Emellett hangsúlyozta, hogy véleménye szerint ez volt a legjobb lehetőség, és képviselőcsoportja továbbra is be fogja nyújtani a javaslatot, változtatás nélkül.

A Néppárt képviseletében Jörgen Warborn a szavazás után kifejezte csalódottságát az S&D irányába, mivel véleménye szerint a korábban kötött megállapodásukat megszegték. Amikor újságírók kérdezték a jövőbeli tervekről, nem volt hajlandó felfedni, hogy a novemberi plenárison az EPP-S&D-Renew által javasolt verziót tervezik-e újra megvitatni, vagy inkább a szélsőjobboldali frakciókkal egyeztetett alternatívát veszik elő.

A részben Orbán Viktor magyar miniszterelnök által létrehozott Patrióták Európáért (PfE) a szavazás eredménye után közleményt adott ki, amelyben kifejezte, hogy az álláspont elutasításával újra lehetőség nyílik a képviselőcsoportok közötti tárgyalásokra. A szélsőjobboldali frakció már jelezte készségét arra, hogy vállaljon szerepet egy "valóban vállalkozásbarát" keretrendszer kialakításában.

A döntés most Weberen és a javaslatot megvitató Warbornon áll, mivel a politikai mozgásterük jelentősen megnőtt. Ez lehetőséget ad arra, hogy akár a szocialisták és a liberálisok irányába tett korábbi fenyegetéseiket valóra váltsák, és ahelyett, hogy velük tárgyalnának, inkább a szélsőjobboldallal együttműködve szavaznának a javaslat ügyében.

Az Európai Parlamentben zajló eseményekre természetesen a tagállamok vezetői, valamint név nélkül az Európai Bizottság tisztségviselői is kifejezték véleményüket. Mindannyian csalódottságukat fejezték ki amiatt, hogy az EP nem tudta elfogadni az álláspontját, ami következményeként a kapcsolódó omnibusz tárgyalások, sőt annak bevezetése is késlekedni fog.

Figyelemre méltó, hogy a tagállamok hogyan viszonyulnak a javaslatokhoz: a Politico nyilvánosságra hozott egy levelet, amelyet 19 tagállam, köztük Németország, Franciaország és Olaszország vezetői írtak alá. Ebben a dokumentumban az aláírók a korábbi javaslatoknál is nagyobb bürokratikus terhek csökkentését és az uniós szabályozás egyszerűsítését szorgalmazzák. Ezt követően az EU-csúcson az Európai Parlament elnöke, Roberta Metsola, sajtótájékoztatóján osztotta meg, hogy a tagállamok vezetőivel folytatott megbeszélései során milyen kéréseket fogalmaztak meg.

A tagállamok vezetői azt tanácsolták neki, hogy szerezzen annyi EP-képviselőt a szavazásokhoz, amennyit csak tud, függetlenül attól, hogy ez milyen következményekkel jár. Ez lényegében azt jelenti, hogy a tagállamok már nem aggódnak a szélsőjobboldallal szembeni, amúgy is gyengélkedő politikai karantén fenntartása miatt.

Ha Manfred Weber és a Néppárt valóban a Venezuela-koalícióra - amely az Európai Néppárt és a tőle jobbra elhelyezkedő, szélsőjobboldali elemeket is magába foglaló csoportot jelenti - helyezik a hangsúlyt, az jelentős hatással lehet az Európai Parlament munkájának dinamikájára.

Weber a 2024-től kezdődő parlamenti ciklusban már egy új megközelítéssel közelít a szavazásokhoz. Előző ciklusában például az informális EPP-S&D-Renew hármas koalíció támogatásával fogadtatott el különféle javaslatokat – ahogyan azt a legutóbbi szavazás során is próbálta megvalósítani. Emellett már találkoztunk a Venezuela-koalícióval is, és nem szabad elfelejteni az úgynevezett Weber-i koalíciót sem, amely szintén érdekes politikai dinamikákat hozott magával.

Utóbbi azt jelenti, amikor nem konkrét frakciócsoportok, hanem a szélsőbaloldali Baloldal és szélsőjobboldali Szuverén Nemzetek Európája (ESN) képviselőin kívül a többi képviselőcsoport EP-képviselőinek egy része alkot egy ad hoc többséget a parlamenten belül, de ez ugyanakkor ritka eset.

A szocialista pártok már az elején kifejezték ellenérzéseiket Weber esetleges szélsőjobboldali koalíciójával kapcsolatban. Ezt Dobrev Klára, a DK politikusa is megerősítette egy háttérbeszélgetés során, amelyet az Indexnek adott. A von der Leyen ellen benyújtott bizalmatlansági indítványok vitájában is világosan kifejtették, hogy ha a helyzet így folytatódik, türelmük végül elfogyhat, és akár az Európai Bizottság elnökének megbuktatásához is vezethet.

Mindazonáltal nemrégiben Weber egy sajtótájékoztatón megfogalmazta,

miközben a 2024-es EP-választások után abban állapodtak meg, hogy a néppárti Metsola másfél éves mandátuma után a szocialisták adhatják majd a következő házelnököt.

Weber válasza a szocialisták vezetőjének nyilatkozatára rávilágít arra, hogy a két legnagyobb képviselőcsoport között még mindig nem áll fenn a teljes egyetértés.

Jelenleg valószínű, hogy Weber hű marad az alkuhoz, hiszen ha ezt megszegné, a szocialisták valóban megerősíthetnék fenyegetésüket, és akár meg is buktathatnák Ursula von der Leyent. Az azonban továbbra is kérdéses, hogy valóban komolyan gondolják-e a dolgot, vagy csupán egy ügyes politikai blöffről van szó. Ehhez ugyanis az Európai Parlament képviselőinek többsége, valamint a bizalmatlansági indítványt támogató szavazók kétharmada szükséges, ami a jelenlegi parlamenti összetétel mellett nem éppen egyszerű feladat.