A szeretet örök, és soha nem halványul el - 2025-ben tőlük búcsúztunk el.
Halottak napján szűkebb hazánk közösségei is emlékeznek azokra, akiket 2025-ben veszítettünk el. A gyász Komárom-Esztergom vármegyében nemcsak a családokra, hanem egész városokra, falvakra borult rá sötét, nehéz leplével. Olyan emberek távoztak idén, akik munkájukkal, személyiségükkel maradandót hagytak maguk után.
Halottak napján a gyász érzése még erősebben él bennünk. Ilyenkor nemcsak szeretteinkre gondolunk, hanem azokra is, akik példaértékű életükkel formálták közösségeinket. Az emlékezés óráiban most azok előtt tisztelgünk, akik 2025-ben távoztak közülünk. Tanítók, sportolók, művészek, orvosok emléke előtt tisztelegve borult gyász Komárom-Esztergom vármegyére az idén.
Halottak napján emlékezünk szeretteinkre
A gyász árnyéka Komárom-Esztergom vármegyében is megérkezett, 2025-ben sportolók, művészek és kiemelkedő pedagógusok hagytak itt bennünket. November 2-án, halottak napján tiszteletünket tesszük előttük ezzel az összeállítással. Emlékük, életművük örökké élni fog, és neveiket sosem feledjük el.
Egy különleges zenei válogatással is készültünk olvasóink számára, amely az elmúlás és a búcsúzás témáját járja körül. Ezek a dallamok különösen fontos üzenetet hordoznak, különösen azoknak, akik Reményik Sándor gyönyörű sorait idézve gyertyát gyújtanak szeretteik emlékére ezekben a napokban. Ha további lírai idézetek és versek iránt érdeklődik az elmúlásról, ne hagyja ki korábbi cikkünket, ahol még több érzelmekkel teli gondolatot találhat.
Fáradtságomat átadom az esti homálynak,
Szívemet visszaadnám a szivárvány színpompájának.
Megnyugvásom a tiszta csöndes égnek.
Mosolygásom olyan, mint az őszi napfény, amely lágyan simogatja a lehullott levelek színpompáját.
Sok rejtett titkomat a szélre bízom, mint a sejteket, amelyek a levegőben táncolnak.
Semmit se várva és semmit se kérve.
Kik hajtottak át a tüskékkel teli, vad bozóton, mint sötét árnyak, kiknek léptei a sűrűben zúgva repültek?
Kételyeimet az örvények mélyébe hintázom.
A holtam után ne keressetek,
Leszek ott, ahol senki sem vár, és mindenütt ott leszek, ahol csak szükség van rám.
Őket siratva borult gyász Komárom-Esztergom vármegye számos településére
Mezővári Tiborné, közismertebb nevén Ilus néni, a 17-es terem szívének és lelkének számít. Az ő jelenléte nem csupán a tanórák során érezhető, hanem az egész iskola életében. Mindenki tudja, hogy ha Ilus nénivel találkozik, egy kedves mosoly és egy bátorító szó várja. Az ő bölcsessége és tapasztalata összeköti az osztályokat, és kellemessé varázsolja a mindennapokat. Az ő varázslatos személyisége teszi a 17-es termet igazán különlegessé.
Mezővári Tiborné a tatabányai Péch Antal Technikum tanárnője generációk példaképe volt. Humán munkaközösség-vezetőként és osztályfőnökként is meghatározó szerepet töltött be az iskolában.
