Von der Leyen áttöri az uniós politikai határokat: 1200 milliárd euró jövője forog kockán.

Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP) a legtöbb tagország mezőgazdasági támogatási rendszerének alapvető eleme, amely jelentős hatást gyakorolt a termelékenységre, versenyképességre és fenntarthatóságra az ágazatban Európa-szerte. Miközben az EU 1200 milliárd eurós főösszegű 2021-2027-es Többéves Pénzügyi Keretén (MFF) a folyamatos reformkövetelések ellenére sem változtatottak, úgy fest sokáig már nem odázhatja Brüsszel, hogy lépjen. Az eddigi területalapú támogatások, a vidékfejlesztési források rendszere alapjaiban változhat meg 2028 után.

Brüsszelben két olyan téma létezik, amelyet még a legbátrabb humoristák is elkerülnek:

Az Európai Bizottság biztosainak magánélete, különösen szexuális élete, gyakran a figyelem középpontjába kerül, hiszen az ő döntéseik és politikai irányvonaluk jelentős hatással vannak az európai társadalomra. A Közös Agrárpolitika átalakítása pedig nem csupán gazdasági, hanem társadalmi szempontból is kulcsszerepet játszik. A biztosok személyes élete és politikai tevékenysége közötti kapcsolat érdekes kérdéseket vet fel. Mennyire befolyásolja a magánélet a szakmai döntéseiket? Hogyan tükröződik a személyes értékrendjük a közpolitikákban? A Közös Agrárpolitika reformja során megjelenő új irányelvek és célok mögött gyakran fellelhetők a biztosok saját tapasztalatai és értékei, így a magánélet és a közszolgálat határvonalai elmosódnak. Ezek a tényezők együtt formálják az Európai Unió agrárpolitikájának jövőjét, és arra is rávilágítanak, hogy a személyes és a szakmai élet hogyan hat egymásra a politikai döntéshozatal során. Az átalakulás nemcsak a mezőgazdasági támogatások és programok újragondolását jelenti, hanem azt is, hogy a biztosok hogyan tudják a saját tapasztalataikat és értékeiket integrálni a közösségi döntéshozatalba.

Bár az utóbbi reformjairól már közel két évtizede zajlik élénk párbeszéd, a tagállamok és az Európai Bizottság eddig soha nem vállalkoztak arra, hogy a rendszer gyökereit megérintsék. Ennek főként politikai háttere van: számos országban az agrárium jelentős lobbitevékenységgel bír, ami gátat szab a változásoknak.

Az utcákra vonuló gazdák demonstrációi és traktoros blokkjaik már számos választás kimenetelét befolyásolták, ami megnehezíti a kormányok számára, hogy saját maguk ellen próbáljanak sorsot kísérteni.

Ráadásul a KAP kulcsszerepet játszott az EU mezőgazdaságának globális versenyképességének növelésében már az 1970-es évektől kezdve, a felszínen látható sikerek miatt pedig nehéz amellett érvelni, hogy a rendszer meghaladott. A legtöbbször citált érv, hogy 2019-ben az EU a globális mezőgazdasági export 18%-át tette ki, ami 2023-ra - az orosz-ukrán háború jelentette ellátási zavarok miatt 22 százalékra nőtt, ami a KAP sikeres mezőgazdasági kereskedelem-támogatási mechanizmusát tükrözi.

A 2014 és 2020 közötti időszakban az EU ekkor még britekkel együtt 28 tagállamának mezőgazdaságában 24%-os javulás volt figyelhető meg a munkaerő termelékenységében, amelyet elsősorban a munkaerő hatékonyságának növekedése hajtott.

Ez alatt az időszak alatt az EU mezőgazdasági jövedelme munkavállalónként 15%-kal nőtt reálértékben.

Ha a gazdákat és az agrárlobbit kérdezik, rendre ezzel fúrnak meg minden reformot, állítva, hogy a növekedés rávilágít a KAP szerepére a mezőgazdasági termelés és hatékonyság növelésében.

Mindazonáltal a különbség az agrárbér és a gazdaság más szektorai között továbbra is érvényben van, ami komoly kihívásokat teremt a döntéshozók számára.

Ennek ellenére a mezőgazdasági termelékenység az Európai Unióban, még az Egyesült Államokban látottnál is jelentős javulást mutatott, bár a fejlődés üteme eltérő. 2014 és 2020 között az EU munkaerő-termelékenysége 24%-kal, míg a teljes tényezőtermelékenység 6 százalékkal nőtt 2013 és 2021 között. Ezzel szemben az Egyesült Államokban a teljes tényezőtermelékenység évi átlagos növekedése 1,49%-ot tett ki ugyanebben az időszakban,

A hét év során a növekedés mértéke meghaladta a 10,4 százalékot.

Az Egyesült Államok gyorsabb átlagos éves növekedése nagyrészt a technológiai innovációk és a piac által vezérelt fejlesztések segítettek elő. Ezzel szemben az EU termelékenységnövekedése inkább a KAP által támogatott politikai eszközökhöz kapcsolódott.

Bár a Közös Agrárpolitika (KAP) jelentős szerepet játszott a földek elhagyásának megakadályozásában és a termények sokféleségének előmozdításában, számos komoly környezeti kihívással kell szembenéznie. Az EU mezőgazdasági területein a biodiverzitás némileg stabilizálódott, ám a csökkenés továbbra is aggasztó tendencia.

A talajerózió, a víz minősége és az ammóniakibocsátás kihívásai továbbra is aggasztóan hatnak környezetünkre.

Ezen túlmenően a műtrágya- és növényvédő szerek széleskörű alkalmazása komoly kérdéseket vet fel a politikai intézkedések hatékonyságával kapcsolatban a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok előmozdításában. A kritikus hangok arra figyelmeztetnek, hogy a Közös Agrárpolitika környezetvédelmi célkitűzései nem teljesültek teljes mértékben, és sürgetik, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon az ökológiai fenntarthatóság. Ezzel szemben az agrárszektor álláspontja az, hogy folyamatosan a szabályok enyhítését kéri, különösen a korábban betiltott növényvédő szerek használatának engedélyezése érdekében, ami azt mutatja, hogy az ágazat nem hajlandó könnyen alkalmazkodni a fenntarthatósági elvekhez.

A KAP legnagyobb bírálata az, hogy a támogatások elosztása nem egyenlő, hanem sokszor aránytalanul oszlik meg.

A KAP közvetlen kifizetéseinek körülbelül fele a kisebb gazdaságokhoz, azaz az 5 hektárnál kisebb területekkel rendelkező gazdákhoz jut el, míg a legnagyobb támogatások a 20-100 hektáros területtel bíró gazdaságok számára állnak rendelkezésre. Ez a jelenség aggasztó kérdéseket vet fel a politikai döntéshozók számára, különösen a regionális eltérések kezelésének és a gazdaságilag sérülékeny kisebb gazdák támogatásának lehetőségeivel kapcsolatban.

Továbbá, a KAP egyesek szerint olyan intenzív gazdálkodási gyakorlatokat ösztönöz, amelyek nem környezetbarátak.

A legfrissebb értékelések a közös agrárpolitikával kapcsolatban arra világítanak rá, hogy több területen is elengedhetetlen a fejlesztés. A javasolt intézkedések között kiemelkedik a támogatási rendszer átalakítása, amely célja, hogy a valóban aktív és fenntartható gazdálkodókat támogassa. Ez azt jelenti, hogy a források elosztásánál inkább a gazdák jövedelmi helyzete legyen a mérvadó, mintsem a gazdaság mérete.

A döntéshozók ezen kívül fokozott figyelmet kívánnak szentelni a fenntartható gazdálkodási módszerek előmozdításának, és sürgetik a hatékonyabb intézkedések kidolgozását a környezeti kihívások kezelésére. Az Európai Bizottság célja, hogy e reformok révén a Közös Agrárpolitika (KAP) a termelékenység és a fenntarthatóság harmonikusabb összehangolásával váljon a modern európai mezőgazdaság egyik legfontosabb támogató eszközévé.

A jelenlegi forráselosztási mechanizmus, mely bár sokak számára tabunak számít, a brüsszeli nyomás következtében valószínűleg átalakul. Ez a változás nem csupán a Közös Agrárpolitika (KAP) jövőjét befolyásolja, hanem az egész többéves pénzügyi keretet is érinti. Az Európai Unió közös költségvetése a 2021-2027-es időszakra két alapvető pillérre épül:

A közvetlen kifizetések, amelyek összesen körülbelül 291,1 milliárd eurót képviselnek, a gazdálkodók jövedelmének stabilitását hivatottak biztosítani, és alapvető elvek mentén kerülnek elosztásra. A vidéki fejlesztési alapra körülbelül 95,7 milliárd eurót szánnak, amely a mezőgazdasági szektor versenyképességének fokozását, a fenntartható gazdálkodási módszerek előmozdítását és a vidéki életminőség javítását célozza meg. Ezen források egy része a 2028-tól kezdődő új hétéves ciklusban könnyedén átirányítható lehet a kohéziós keretbe.

Az viszont nem változni az aktuális szabályost követő reformban sem, hogy a Zöld Megállapodás (Green Deal) szellemében a közvetlen kifizetések legalább 25%-át öko-rendszerekre kívánják fordítani, amely a környezetbarát mezőgazdasági gyakorlatokat támogatja. Az Európai Vidékfejlesztési Alap (EAFRD) és az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EAGF) kulcsfontosságú összetevői ennek a költségvetésnek, amelyek vidéki fejlesztési projekteket és közvetlen kifizetéseket támogatnak a gazdáknak.

Emögött a gondolatiság az, hogy bár a KAP kétségkívül növelte a mezőgazdasági termelékenységet és versenyképességet az EU-n belül, a fenntarthatóság előmozdításánál és a regionális egyenlőtlenségek kezelésénél kudarcot vallott.

Az EU következő, 2028-2034 közötti költségvetésére vonatkozóan egyes hírek szerint Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke jelentős reformokat tervez. Az új költségvetési időszakban a tervek szerint radikálisan átalakítják a többéves pénzügyi keretet, a hatalmat és politikai döntéshozatalt pedig nemzeti kormányok kezébe kívánják koncentrálni. A cél az, hogy az EU jobban versenyképes maradjon a globális gazdasági óriásokkal, Kínával és az Egyesült Államokkal szemben.

A reformok szerint a tagállamoknak sokkal nagyobb mozgásteret adnának az EU-s források felhasználásában, és a kifizetések is az egyes országok specifikus terveihez lennének igazítva. Az új rendszert az úgynevezett "nemzeti" megközelítésre alapozva alakítanák ki, amely leegyszerűsítené az EU költségvetését, miközben fokozott politikai feltételekhez kötné az egyes tagállamok számára a kifizetéseket.

Tehát ugyan szabadon dönthetnének az agrárium finanszírozásáról az egyes országok, sokkal szigorúbb szabályok szerint: például egy lehetséges javaslat a mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulása alapján szabályoznák a területalapú támogatásokra elkölthető összegeket. Ugyanígy például az állattartási, nagytáblás gazdálkodásra is kötöttségeket határoznának meg a kifizethető ösztönzőknél az exportrészesedés és belföldi ellátási szükséglet szerint.

A Közös Agrárpolitika (KAP) és a Kohéziós Politika reformja kapcsán számos kényes kérdés merül fel, hiszen a támogatásokban részesülő országok, mint Franciaország és Lengyelország, amelyek jelentős agrártámogatásokra támaszkodnak, határozottan ellenzik a tervezett módosításokat. Ezzel szemben a takarékosabb országok, főként Ausztria, Dánia, Hollandia, Németország és Svédország, a reformokat támogató álláspontot képviselnek. A kohéziós politika átalakítása különösen heves politikai vitákat válthat ki. A tárgyalásokra 2025 őszén kerül sor, és várhatóan hosszú és intenzív eszmecseréknek leszünk tanúi, ahol Magyarország a jelenlegi ígéretek szerint a legaktívabb ellenzők között szerepel majd.