Egykor utcazenész és aktmodell volt, most pedig a siker útját járja: Cyndi Lauper búcsúturnéja keretében Magyarországra is ellátogat.

Cyndi Lauper egy jelenség. Négy oktáv terjedelmű hangjával, vastag New York-i akcentusával és punk glamour stílusával egyik pillanatról a másikra hódította meg a pop világot a nyolcvanas években. A Girls Just Want to Have Fun a feministák, a True Colors pedig az +LGBT közösség tagjainak vált himnuszává, de slágereit mindenki a magáénak érzi, aki elmúlt 30. Noha az énekesnőt gyerekkora egyáltalán nem a siker országútjára szánta, legyőzte az akadályokat és 71 évesen, több mint 50 millió eladott lemez után világkörüli búcsúturnéba kezdett. A magyar rajongóknak jó hír, hogy február 19-én a Budapest Arénában is színpadra lép.

"Nem hiszem, hogy néhány év múlva is képes lennék úgy fellépni, ahogy szeretnék. Szeretnék erős lenni. Előadóként olyannak kell lenned, mint egy profi sportolónak. Nem lehet szarakodni "- ezzel indokolta a minap Cyndi Lauper a Jimmy Kimmel Live! beszélgetős műsorban, miért döntött úgy, hogy világkörüli búcsúturnéba kezd.

Az énekesnő vörös asszimetrikus ruhában, bőrnadrágban és egy szegecsekkel összekapcsolt oldaltáskában végződő pelerinben ült és pár perccel korábban azzal viccelte meg a műsorvezetőt, hogy érkezésekor nem a saját, hanem egy apró műanyag kezet nyújtott oda neki. 71 év ide vagy oda, Cyndi Lauper ugyanazt a punk glamourt árasztotta, ami több mint negyven éve a védjegye. Ugyanazt, amivel karrierje kezdetén a Music Television (MTV) csatornán keresztül nyomatékosította, hogy, akárcsak a férfiak, a nők is szintén vágynak a szórakozásra.

Cyndi Lauper emlékeiben egyértelműen kiemelkedik a "Girls Just Want To Have Fun", amelyet nemcsak a szórakozás himnuszának tekint, hanem az 1980-as évek egyik legfontosabb feminist megnyilvánulásának is. Lauper magabiztosan állítja, hogy a dal jelentős hatással volt a női emancipációra. Azonban kevesen tudják, hogy a dallam eredeti szerzője nem ő volt, hanem egy Robert Hazard nevű country énekes, aki 1979-ben írta meg a számot. Érdekesség, hogy Hazard verziója szinte teljesen feledésbe merült, míg Lauper feldolgozása világszerte népszerűvé vált.

Hazard változatában egy férfi narratíváját ismerjük meg, ráadásul olyanét, aki nem túl szimpatikus. Azzal igyekszik hárítani a felelősségét abban, hogy csupán egyéjszakás kalandjai vannak, hogy "a lányok csak szórakozni akarnak".

A dalt Cyndi Lauper akkori menedzsere, David Wolff ajánlotta az énekesnő figyelmébe. Habár elsőre nem nyerte el a tetszését, sikerült meggyőzni arról, hogy van benne potenciál. Lauper nem csak elektro popos hangzást adott az eredeti dalnak, hanem egyúttal teljesen új jelentéssel ruházta fel a szöveget is. Azáltal ugyanis, hogy immáron egy nő énekelte az eredetileg igen visszás szöveget, és felváltva szerepelt benne, hogy "boys just want to have fun és girls just want to have fun", a dal immáron arról szólt, hogy a két nem tagjai alapvetően ugyanarra vágynak és a nők szabadon akarnak dönteni arról, mit kezdjenek az életükkel.

Az 1983-as bemutatkozó albumának, a "She's So Unusual"-nak egyik dalából szinte azonnal feminista himnusz vált, amelynek népszerűségét tovább növelte a hozzá készült innovatív videoklip, amelyet a fénykorát élő MTV tűzött műsorra. A videóban Cyndi Lauper bozontos vörös hajjal, kendővel és láncokkal díszített kisestélyiben, olcsó napszemüvegben, mezítláb táncol New York vibráló utcáin körülbelül négy percen keresztül. Hol egyedül, hol barátnőivel együtt mutatja meg, hogy mit sem törődik mások véleményével, mintha a világ legnagyobb magabiztosságával lépkedne. Érdekességképpen megemlíthetjük, hogy a videóban Cyndi édesanyja, Catrine Domenica Gallo is feltűnik, valamint Lou Albano kapitány, a pankrátori világ ismert alakja, aki Cyndi édesapját alakítja. Ez a különös együttműködés mindkét fél számára előnyös volt; hozzájárult ahhoz, hogy a dal népszerűsége elérje a pankráció rajongóit, és segített a pankráció elterjedésében az amerikai közönség körében is.

A "She's So Unusual" album hatalmas szenzációként robbant be a zenei világba, amely nem kevesebb mint 65 héten át uralta a slágerlistát, és világszerte 22 millió példányban kelt el. Az album négy dala, melyek slágerlistás elsőséget értek el, teljesen új alapokra helyezte a popzene történelmét. E lemez kulturális hatását jól példázza, hogy Cyndi Lauper ikonikus, piros, váll nélküli ruhája, amely a borítón látható, már az Amerikai Történelem Múzeumában is megtalálható, ezzel is bizonyítva, hogy a popkultúra és a divat határvonalai milyen szorosan összefonódnak.

A következő évtizedek során több mint 30 művész interpretálta különféle stílusokban ezt a dalt, és az énekesnő is többször újraértelmezte. Robert Hazard, aki 2008-ban távozott az élők sorából, a „Girls Just Want To Have Fun” után szerzett szerzői jogdíjak révén élete alatt körülbelül egymillió dolláros bevételt realizált.

Ennek ellenére a történtek mély nyomot hagytak benne, és nem habozott jogi lépéseket tenni, amikor Cyndi Lauper egy interjú során azt állította, hogy közösen írták meg a dalt.

A "Girls Want to Have Fun" üzenete nem csupán a kor társadalmi érzékenységére reflektál, hanem Cyndi Lauper saját gyermekkori élményeivel is szoros kapcsolatban áll. Az énekesnő szoros köteléket ápolt szicíliai gyökerekkel bíró édesanyjával, akinek szülei ellenezték, hogy lánya a zene világában próbáljon szerencsét. Annak ellenére, hogy tehetsége révén ösztöndíjat szerzett egy zenei iskolába, úgy vélték, hogy a zenei pálya nem illik egy nőhöz. Ez a háttér mind hozzájárult ahhoz, hogy a dal még inkább hangsúlyozza a női önérvényesítést és a szórakozás iránti vágyat.

Miután Catrine Gallo 2022-ben, 91 éves korában elhunyt, az énekesnő a következőket írta róla naplójában:

Cyndi Lauper, teljes nevén Cynthia Anne Stephanie Lauper, 1953 júniusában látta meg a napvilágot New York Queens kerületében. Egy római katolikus család gyermekeként nőtt fel, egy kis lakásban, amely mindössze néhány lépésnyire volt a közeli gyárnegyedtől. Az édes szigorú, szicíliai nagyszülők közelsége mellett töltötte gyermekkora nagy részét. Amikor Cyndi ötéves lett, a szülei elváltak, és édesanyjának, aki pincérnőként dolgozott, különböző munkákat kellett vállalnia, hogy eltartsa őt és két testvérét. Ez a nehéz időszak sok magányos órát hozott a fiatal lány életébe. Hogy elűzze a magányt, anyja lemezeivel szórakoztatta magát, és próbálta utánozni a kedvenc előadóit. A The Beatles, Judy Garland és Barbra Streisand dalai nemcsak szórakozást nyújtottak, hanem egy kaput is nyitottak számára egy képzeletbeli világba, ahová menekülhetett a valóság elől. Ebben az időszakban formálódott meg Cyndi zenei ízlése és kreativitása, amely később világszerte ismertté tette őt.

Amikor a hangom felszáll a levegőbe, úgy érzem, mintha egy egészen másik világba lépnék. Olyankor varázslatos lénynek érzem magam, mintha 10 láb magasra nőnék. Én vagyok a csúcs, a legerősebb, aki valaha volt. Az vagyok, amit csak a szívem mélyén kívánok megélni.

Gallottó új házassága nem volt éppen idilli, hiszen az új férje erőszakos természetéről hamarosan kiderült, hogy nemcsak őt, hanem Cyndit és testvérét is zaklatta. Az énekesnő memoárjából világosan kiderül, hogy ez a borzalmas helyzet volt az oka annak, hogy mindössze 17 évesen úgy döntött, elhagyja a családi otthont. A szabadság azonban nem volt mentes a nehézségektől: New York utcáin zenélve próbált megélni, de előfordult, hogy a koldulás is az egyetlen lehetősége volt, hogy ételt tudjon venni magának.

Számos alkalmi munkát kipróbált már. Dolgozott többek között egy vintage ruhaboltban, a Screaming Mimi's-nél, ahol eladóként tevékenykedett. Emellett aktmodellt állt vízfesték tanfolyam diákjainak, gyári munkásként is megfordult, és rövid ideig egy könyvkiadónál is alkalmazásban állt. Ezen kívül bérért lovakat és kutyákat sétáltatott, sőt egy időben egy sztriptízbár színpadán is feltűnt, ahol a vörös haja miatt Répa néven ismerték.

Cyndi Lauper szólókarrierje előtt, 1979-ben megalapította a Blue Angels nevű zenekart, ám a formáció sorsa sajnos nem tartott sokáig, és drámai véget ért. A zenekar menedzsere, akinek elbocsátása a színpad mögötti feszültségek miatt vált szükségessé, 80 ezer dolláros pert indított Lauper ellen. A helyzet következményeként Cyndi kénytelen volt csődöt bejelenteni, ami komoly kihívások elé állította zenei karrierje kezdeti szakaszát.

Karrierje szempontjából 1981 volt az első igazán meghatározó év. Egy New York-i bár színpadán tűnt fel, amikor David Wolff, aki később a menedzsere lett, felfedezte tehetségét. Wolff volt az, aki elindította őt a zenei pályán azzal, hogy leszerződtette a Portrait Records-hoz. 1983-ban megjelent első lemezén olyan slágerek szerepeltek, mint a „Girls Just Want to Have Fun” és a „Time After Time”, amelyek azóta is ikonikusnak számítanak.

Bár Cyndi Lauper második albuma, a 1986-os "True Colors" szép eredményeket ért el a slágerlistákon, 1989-re úgy tűnt, hogy a karrierje körüli levegő kezdett beszűkülni. Pénzügyi nehézségekkel küzdött, és úgy érezte, hogy kiadója már nem mutat olyan lelkesedést iránta, mint korábban. Eközben a magánélete is zűrzavaros lett, hiszen véget ért a Wolffal való kapcsolata, akivel 1982 óta egy párt alkottak.

A Daily Mailnek évekkel később azt mondta:

Memoárja szerint hónapokon teltek el úgy, hogy egyedül élt egy szállodaszobában és az tartotta vissza az öngyilkosságtól, hogy nem szeretette volna, ha az újságok azt írják, 'Girl who wanted to have fun just didn't'. (A lánynak, aki jól akarta magát érezni, végül nem sikerült).

Cyndi Lauper azonban nem ismerte a feladást. Miközben továbbra is hű maradt New Yorkhoz és a zenei pályához, új utakat kezdett felfedezni, és így bukkant rá a színház világára. Többek között szerepelt Brecht Koldusoperájában, és ő alkotta meg a Kinky Boots (Mr. Tűsarok) című rendkívül népszerű Broadway előadás zenéjét, amelyért 2013-ban megkapta a Tony-díjat. Lauper azon ritka művészek közé tartozik, akik mindhárom elismerést, az Emmy-t, a Grammy-t és a Tony-t is magukénak tudhatják.

Cyndi Lauper esetében a zene és a vizuális megjelenés mindig is szoros kapcsolatban állt egymással. Néha azonban úgy tűnik, hogy a színes stílusa elvonja a figyelmet a kivételes zenei tehetségéről. Ezt a jelenséget emelte ki Jimmy Kimmel is, amikor az énekesnőt arra kérdezte, hogy nem érzi-e úgy, hogy a megjelenése miatt hangja nem kapta meg azt a figyelmet és elismerést, ami járna neki. Bár Lauper nem reagált a kérdésre, az tény, hogy sokan talán nem is tudják, hogy a négy oktávos hangterjedelme mennyire lenyűgöző, míg sokkal többen ismerik a vintage stílusát és egyedi kiegészítőit.

Cyndi Lauper eddig 11 stúdióalbumot adott ki, és összesen 53 dalt komponált. Meglehetősen hihetetlen, de karrierjének kezdete előtt majdnem véget ért a pályafutása!

Amikor még csak kisebb New Yorki-i bárokban lépett fel annyira megerőltette a hangszálait a rossz éneklési technikával, hogy 1977 több orvos is azt közölte vele, soha többé nem tud majd énekelni. Szerencsére nem volt igazuk. Egy éves kényszerpihenő után és Katie Agresta nevű zenetanár segítségével - akinek tanítványai közt szerepelt később Sting és Bon Jovi is - felépült.

Zenei tehetségei szempontjából sokat mond róla, hogy Cher egy alkalommal ezt mondta róla:

"Jó énekesnek tartom magam, de Cyndi igazi csoda, egy valódi zseni. Ő egy fantasztikus személyiség, tele tehetséggel."

Az elmúlt években egyébként saját történetet sok platformon igyekezett elmesélni. Miután memoráját (Cyndi Lauper: A Memoir) 2012-ben kiadta, családjával szerepelt egy szezont megélt, 13 részes reality showban (Cyndi Lauper: Still So Unusual) , 2023-ban pedig Let The Canari Sing címmel bemutatták a rendkívüli életútjáról és karrierjéről szóló dokumentumfilmet.

Noha egyelőre arról nem szólnak a hírek, hogy filmet is készítenének az életéből, elhamarkodott lenne kizárni, hogy egyszer erre is sor kerül. Mindenesetre, ha lesz ilyen, a szereplők kiválasztását megkönnyítheti, hogy évekkel ezelőtt az énekesnő egy The Guardiannak interjúban arról beszélt, adott esetben örülne neki, ha Julia Stiles amerikai színésznő alakítaná.