Ő volt az utolsó személy, akit halálbüntetéssel sújtottak Magyarországon. Az utolsó pillanatig kitartóan bízott abban, hogy megkapja a kegyelmet.

Palik László 14 évvel fiatalabb párja, Petra, három év titkos kapcsolat után végre a nyilvánosság elé lépett.

A halálbüntetés Magyarországon 1990-ben került véglegesen eltörlésre. Míg 1988-ban és 1990-ben még születtek halálos ítéletek, ezek végrehajtására már nem került sor. Az utolsó, akit ténylegesen kivégeztek bűncselekménye miatt, Vadász Ernő volt, aki sajnálatos módon rendkívül tragikus sorsra jutott.

A férfit 1987 telén kapták el, és 1988 júliusában különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt végeztek ki. Ilyen lebilincselő és izgalmas eseményekkel találkozhatunk Sereg András legújabb művében, a "Leporolt akták"-ban, amely felfedi a múlt sötét titkait és rejtélyeit.

Vadász Ernő fiatal korától kezdve a bűn világában téblábolt. Igazi csavargóként többször került összeütközésbe a törvénnyel, és a munkakerülés mesterévé vált. Barátaival a helyi kocsmákban töltötte az idejét, ahol a napok unalmát próbálták elűzni. A gyilkosság napján is egy közeli barátjával ült le a tiszacsegei italboltban. Bár a pénz mindig szűkében voltak, aznap különösen kedvező alkalom adódott, hiszen fizetésnap volt, így érdemes volt résen lenni és kihasználni a lehetőségeket.

H. József, a helyi kocsma jól ismert törzsvendége, egyedül élt a városban. Az akkor 26 éves Vadász és barátja, Lakatos, úgy döntöttek, hogy este felkeresik őt. Éjjel betörtek a házába, felébresztették az alvó férfit, majd erőszakkal elfogták. A lakást átkutatták, de József nem rendelkezett jelentős értékekkel. Végül Vadászék 350 forint készpénzt, néhány borotvapengét és egy asztali órát vittek magukkal, mielőtt eltűntek a helyszínről.

Egy hónappal később a bűnbanda újabb célt választott: J. Imrét. A gonosz terv szerint el akarták venni a férfi fizetését. Biciklire pattantak, és célba vették az áldozatot. A támadás gyorsan zajlott: leütötték J. Imrét, majd kizsebelni próbálták. Sajnos a motozás nem hozott eredményt, hiszen kiderült, hogy aznap nem vette fel a pénzét. Amikor J. Imre lassan magához tért, a banda tagjai, Vadász és Lakatos, nem tétlenkedtek: továbbra is ütlegelték, sőt, taposták a férfit. Még egy műanyag zacskót is a szájába tömtek, majd otthagyták őt. J. Imre nem sokkal később belehalt a sérüléseibe.

Vadász Ernő és Lakatos 1987. január 6-án kerültek rendőrkézre, majd január 12-én kihirdették az elsőfokú ítéletet. Vadász esetében a bíróság megállapította, hogy előre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból követte el az emberölés bűntettét, emellett két esetben rablás, valamint lopás és okirattal való visszaélés vétsége miatt is felelősségre vonták. A 28 éves férfi halálbüntetése helyett életfogytiglani börtönbüntetést kért. Kegyelemért folyamodott, ám a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa ezt a kérvényt elutasította.

A halálbüntetés előtti estén a Hajdú-Bihari Napló újságírója beszélgetett egy férfival, akinek sorsa a végső ítélet közelébe került. A férfi, látszólag megnyugodva a börtönéletben, mégis úgy vélte, hogy a halálbüntetés mértéke túlzó. „Lehetséges, hogy a kötél végül rám kerül, de amíg a végső szót nem mondták ki, addig reménykedem” – mondta Farkas János. „Már elgondolkodtam azon is, hogy nem fogom hagyni, hogy felkötjenek. Amikor elérkezik az idő, kimegyek a vécére, hanyatt dobom magam a vaskagylóra, és ott végzek” – tette hozzá keserű iróniával.

A végső döntés sosem valósult meg. Vadász Ernőt 1988. július 14-én, hajnal ötkor akasztotta fel az utolsó magyarországi ítélet-végrehajtó, Pradlik György.