Évi egymillió dolláros összeget kell teljesítenie Évinek Kína felé, hogy megszerezze a világ összes pandájának jogait.

"Üdvözöljük a nemzet legnagyobb tolvaját!" - Szombathelyen szirénák és hangos bekiabálások kíséretében fogadták Lázár Jánost.

Az óriáspanda nemcsak bambuszt rágcsáló plüssmackó, hanem komoly politikai és gazdasági játszmák főszereplője. Bárhol is éljen a világon egy panda, hivatalosan mindegyik a kínai állam tulajdona. Az állatkertek pedig nem vásárolhatják meg az állatokat, csak bérbe vehetik, méghozzá évi 1 millió dollárért, átszámítva 354 millió forintért. És ha egy kölyök születik? Az is az ázsiai országé, az állatkertnek pedig még 400 ezer dollárt (141 millió forintot) kell fizetnie érte.

A pandák szerepe a kínai diplomáciában hosszú múltra tekint vissza. Már több mint ezer évvel ezelőtt, a Tang-dinasztia időszakában is ajándékoztak ezeket a különleges állatokat külföldi uralkodóknak. Azonban a modern pandadiplomácia igazán Mao Ce-tung 1972-es lépésével indult el, amikor is két pandát ajándékozott az Egyesült Államoknak Richard Nixon elnök látogatása során. Ezek a bájos lények gyorsan a washingtoni állatkert legfőbb attrakcióivá váltak, és a kínai-amerikai kapcsolatok barátságos szimbólumaivá emelkedtek.

A hetvenes esztendőkben Kína rendszeresen adományozott pandákat nyugati és japán állatkerteknek, de az 1980-as évektől kezdve a pandák ajándékozását felváltotta a bérbeadás rendszere. 1984-től kezdve nem lehet sem eladni, sem ajándékozni ; akinek kell, az bérelhet, méghozzá évi 1 millió dollárért, tízéves távra.

A pandák tartása nem csupán a bérleti díjak miatt jelent komoly anyagi terhet. Például az edinburgh-i állatkert 2011-ben 70 ezer fontot (kb. 33,5 millió forintot) költött két felnőtt panda éves bambuszellátására. Az állatok étrendje rendkívül szigorú és specifikus: kizárólag friss bambuszhajtásokat fogyasztanak, melyből naponta akár 40 kilogrammot is megehetnek. Ez a különleges táplálkozási igény jelentősen megnehezíti a pandák gondozását és költségesebbé teszi azok fenntartását.

A pandák bérbeadása Kína számára nemcsak gazdasági, hanem politikai eszköz is. Az ország alaposan megválogatja, kinek ad fekete-fehér színű mackót, és ezzel is jelzi diplomáciai szándékait. Például, 2019-ben Oroszországba küldtek egy pandapárt, Hszi Csin-ping elnök pedig személyesen is részt vett az állatok átadásán Vlagyimir Putyin államfővel. Katar 2022-ben kapta meg első pandáját, éppen akkor, amikor az országban számtalan kínai építési vállalkozás szerződhetett le a labdarúgó-világbajnokság miatt.

A pandadiplomácia nem mindig bizonyul sikeresnek. Finnországban például Lumi és Pyry, a két imádnivaló panda 2018-ban érkezett az Ähtäri Állatkertbe, miután Hszi Csin-ping látogatást tett az országban. A 15 évre szóló bérleti megállapodás ellenére az állatkert 2024-ben úgy határozott, hogy visszaküldi a pandákat Kínába. A döntés hátterében a fenntartási költségek álltak, amelyek évente 1,5 millió euróra (605 millió forintra) rúgtak, beleértve a Kínának fizetett díjat is. Az állatkert jelentős összegeket fektetett a pandák élőhelyének kialakításába, azonban a várt látogatószám elmaradt, részben a világjárvány és az infláció következményeként. A finn külügyminisztérium kiemelte, hogy a döntés az állatkert üzleti megfontolásain alapult, és nem befolyásolja a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokat.

Jelenleg nagyjából ötven panda él a világ Kínán kívüli részén, és azok az állatkertek, amelyek beruháznak rájuk, igazi sztárként kezelik mindegyiket. Nem csak a látogatók kedvencei, hanem az ország diplomácia kifinomult eszközei is, amelyekkel Peking finoman, de hatékonyan érvényesíti érdekeit világszerte.