Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: "Öltözködés, érzelmek és a lovaglás művészete az emberi lélek mélységeiben."

Beléptünk a Sziget Fesztivál második felébe, és szombaton a nagyszínpadon FKA twigs varázsolta el a közönséget. Az angol énekesnő és táncosnő a nap fő attrakciójaként lépett fel, Anyma előtt, és olyan lenyűgöző előadást nyújtott, amilyet talán még soha nem tapasztaltunk. Az összhang a zene és a mozgás között egyszerűen lélegzetelállító volt.

Aki még nem tapasztalta meg FKA twigs varázslatos koncertélményét, az igazán sokat veszített: az angol énekesnő fellépései az érzékek és érzelmek különleges utazásának ígérkeznek. Mindenkinek legalább egyszer érdemes élőben látni őt, hiszen a zenei világában egyedülálló atmoszféra várja a közönséget. Jelenleg a harmadik stúdióalbumával, az Eusexuával járja a világot, amely márciusban indult Párizsból, és a sorozat 2025. augusztus 9-én a Sziget fesztiválon zárult. Ez az esemény igazi csúcspontja volt a turnénak, amely felejthetetlen élményekkel gazdagította a résztvevőket.

FKA twigs egy igazi kreatív polihisztor, aki a művészet és a zene határait elmosva teremti meg saját, egyedi világát. Énekesként, dalszerzőként, producerként, táncosként és filmes alkotóként tehetségét sokoldalúan kamatoztatja. Műsoraiban a különböző műfajok közötti határok eltűnnek, és az érzelmi kifejezés kerül a középpontba. Produkciói nem csupán zenés előadások, hanem egy semmihez nem fogható összművészeti élmény, amely magával ragadó vizuális és akusztikus utazásra hívja a közönséget.

Már a koncert első perceiben éreztük, hogy nem egy átlagos műsort fogunk látni: bevonultak a táncosok, majd a háttérben feltűnt az énekesnő is, és úgy néztek ki, mintha egy high end divatmárka bemutatójáról jöttek volna át a Nagyszínpadra.

Felcsendült az angyali szoprán, miközben a Perfect Stranger dallamai átszövik a teret, amit a zenei szakértők kísérleti és dance popként kategorizálnak. FKA Twigs művészete izgalmasan ötvözi az elektronikus hangzásokat, az R&B érzéseit, a trip-hop melankóliáját, az industrial zúgását és az avantgárd kísérletezést. E pillanatban még minden titokban maradt, és fogalmunk sem volt arról, hogy néhány perc múlva (szinte) teljesen megfosztják magukat a ruházattól, megmutatva a művészetük legmélyebb rétegeit.

A vetkőzésből FKA twigs sem maradhatott ki, aki már önmagában egy fashion statement: különleges arcvonásai amolyan éteri szépséggé teszik őt. Mivel karrierjét táncosként kezdte, pontosan tudja, hogyan mozogjon, hogyan pózoljon, mit csináljon a testével a színpadon.

A sztriptíz egy különleges művészeti élménnyé alakult, hiszen a Szabadság Szigetén tartózkodtunk. Az énekesnő hirtelen felugrott az egyik félmeztelen táncos hátára, és szinte lovagolni kezdett rajta. A táncosok között is olyan izgalmas és meglepő interakciók zajlottak, hogy egy-két néző szeme biztosan elkerekedett az események láttán.

Az énekesnő különleges módon áthidalja a nemek közötti határokat, és a szexualitást gyakran integrálja fellépéseibe, amit a Sziget fesztiválon - és táncosai mozdulataiban is - jól megfigyelhettünk. FKA twigs művészete éppen ezt a feszültséget és kontrasztot tükrözi: érzéki öltözetben előadott, szívhez szóló dallamai, valamint a kemény környezetben megjelenő, az emberi test finom és elegáns mozgásai fantasztikus harmóniát alkotnak.

A koncert három felvonásból állt:

A vetkőzős gyakorlás után következett a második felvonás, ahol FKA twigs egy vadonatúj, extravagáns öltözetben lépett színpadra, ezzel még inkább fokozva a futurisztikus megjelenés és hangzás élményét. A fején egy élénk vörös paróka díszelgett, majd elhangzott az album címadó dala, ami egyfajta táncszünetet hozott a Drums of Death ritmusára. Végül a Sushi érkezett, amely egy tisztelgés Madonna ikonikus Vogue-ja előtt, meglepően modern és különleges interpretációban.

A díszlet visszafogottan, de mégis hatékonyan szolgálta a látványt: a háttérben felállított fémkocka mellett csupán néhány szék tűnt fel időnként, de ennél több nem volt szükséges. A táncosok viszont bőséges energiával és lenyűgöző mozdulatokkal töltötték meg a színpadot, így a minimalista környezet tökéletesen kiemelte előadásuk dinamizmusát és kifejezőerejét.

Az egy órás, három felvonásból álló koncertje annyira mesteri, hogy akár példaként is szolgálhatna: az énekhang, a tánc és a vizuális megjelenés mind tökéletes harmóniában voltak. Olyannyira lenyűgöző volt, hogy nem is volt szükség hatalmas vetítésekre, konfetti- vagy füstágyúkra, sem monumentális díszletekre vagy tűzijátékra.

Ha van valami, amibe bele lehetne kapaszkodni, az a látvány, pontosabban annak szűkössége. A táncosok és az énekesnő felváltva léptek a színpad előterébe és háttérébe, de a háttér eseményeit – a színpad mélysége miatt – csupán a közönség első sorában ülők, vagy a magasabb termetűek élvezhették igazán. A többieknek viszont a kivetítő jelentette az egyetlen kapcsolatot a színpadi világgal.

A buli valóban a harmadik részben csúcsosodott ki. Néhány klubba illő zene után lezárásul jöttek az érzelmesebb dalok: csak FKA twigs és a hangja állt a színpad kifutójának végén, a lemenő nap fényében, utolsó turnés koncertjén.

Persze mi mással zárta volna a koncertet, ha nem a cellophane-nal? Az énekesnő talán legszemélyesebb dala a Robert Pattinsonnal való szakítását dolgozta fel, nem is csoda, hogy a közönségből többen elsírták magukat az előadás közben. A verzék közötti hosszú, terhes szünetek sokakban azt az érzést keltették, hogy ennyi volt, és tapsolni kezdtek. A csend azonban újra és újra fájdalmas üvöltésekbe torkollt, amikből megtudtuk, még nincs vége a dalnak.

FKA twigs szemei is csillogni kezdtek, és bár sokáig próbálta visszatartani, végül csak legördült az a bizonyos könnycsepp. Meg még egy. Meg még egy. Ekkor már tudtuk, hogy tényleg vége a koncertnek.