Trumpnak speciális börtönhelyekre lenne szüksége - Európa nyújthat számára támogatást?

Az Európai Unió jelenleg azon munkálkodik, hogy kedvező tárgyalási pozíciót építsen ki a Trump-adminisztrációval tervezett jövőbeli kereskedelmi egyeztetésekhez. Brüsszel egy érdekes ajánlattal állhatna elő, amely felkeltheti az amerikai elnök figyelmét: üres börtöncellák felajánlásával.

Donald Trump a közelmúltban fokozta a külföldi börtönökbe való deportálásra vonatkozó fenyegetéseit, hangsúlyozva, hogy kész lenne az erőszakos bűncselekményeket elkövető amerikai állampolgárokat egy hírhedt megabörtönbe küldeni El Salvadorban.

"Szívesen megtenném, ha ezt a törvény megengedné" - mondta Trump a Time magazinnak adott interjújában a múlt hónapban. "Megvizsgáljuk ezt a lehetőséget".

Úgy tűnik, hogy a jogi eljárás jelenlegi szakaszában még nem születtek világos következtetések, mivel Trump Amerikában is lehetőségeket keres a csúcsbűnözők számára fenntartott intézmények kialakítására. "Az erőszakos személyekről beszélek. Olyan emberekről, akik valóban rosszak. Igen, valóban rossz emberekről" – nyilatkozta Trump néhány héttel ezelőtt az Ovális Irodában, Nayib Bukele salvadori elnök társaságában.

Bukele kormánya működteti a Terrorizmus Elleni Börtönközpontot, a CECOT megabörtönt, amely a nyugati félteke legbrutálisabb börtönének hírében áll. Trump többször is csodálatának adott hangot a szigorúan őrzött intézmény iránt, ahová kormánya eddig több száz okmányok nélküli bevándorlót deportált.

A CECOT látszólag egyre inkább szűkösnek tűnik Trump számára. A volt elnök börtönkapacitások bővítésére vágyik. Ennek érdekében két héttel ezelőtt megerősítette azt a javaslatát, hogy nyissák meg és fejlesszék újjá a hírhedt Alcatraz börtönszigetet a San Franciscó-i öbölben.

A szakértők azonban kétségeiket fejezik ki az Alcatraz bővítésének kivitelezhetősége és finanszírozása kapcsán, hiszen az ottani épületek már-már széthullanak. Amennyiben Trump szigeti börtönök után kutat, az Európai Uniónak bőséges lehetőségei vannak a bemutatásra.

Kezdjük a leghíresebb börtönszigettel: a Château d'If (If vára), a Földközi-tenger partjainál, Marseille közelében.

Bár a legismertebb foglya, Monte Cristo grófja, Alexandre Dumas népszerű regényének kitalált karaktere, If vára a 17. század közepétől egészen a 19. század végéig sok valóságos rab számára is börtönként szolgált, akik közül sokan vallási okokból szenvedtek.

Ráadásul a helyzet meglehetősen biztonságosnak számít: noha a könyvben olvashatunk arról, hogy az egyik főszereplő megszökik a kis szigetről, a közhiedelem szerint senkinek sem sikerült eddig elhagynia azt. Trump szemszögéből nézve az If vonzereje abban rejlik, hogy közvetlenül tárgyalhatna Macron francia elnökkel, így megkerülhetné a brüsszeli bürokraták útvesztőit és a számára nem túl szimpatikus német vezetőket.

A következő izgalmas úti cél az Ördög-sziget, amely Francia Guyana partjainál, a francia területek egyedülálló részét képezi. Ez az ország legnagyobb tengerentúli szigete, és Dél-Amerika északkeleti partjainál helyezkedik el, varázslatos tájával és különleges történetével vonzza a látogatókat.

Az 1852 és 1952 között üzemelő büntetőtelep hírneve a fogvatartottakkal szembeni embertelen bánásmódból, a trópusi klíma kegyetlenségéből és a súlyos betegségekből fakadt, amelyek következtében a halálozási arány a legrosszabb esetekben akár 75%-ra is rúghatott.

Az Ördögszigetet Henri Charriere író, egykori rab tette halhatatlanná, aki 1969-ben írta meg a "Papillon" (Pillangó) című bestsellerét a sikeres szökéséről.

Egy másik lehetőségként említhetjük Goli Otokot, azt a lakatlan szigetet Horvátország festői adriai partjainál, amelyet egykor titkos börtönként és munkatáborok helyszíneként használtak, amikor az ország Jugoszlávia tagja volt. A sziget neve horvátul "kopár szigetet" jelent, utalva arra, hogy felszínén szinte teljesen hiányzik a növényzet.

A börtön 1989 óta magányosan várja sorsának beteljesülését, és titokzatos atmoszférájával igazi Alcatraz-érzést áraszt, amely akár az amerikai elnök figyelmét is felkeltheti.

A sziget története 1949 és 1989 között intenzív és szigorú ellenőrzés alatt állt, ahol Tito-ellenes kommunisták és sztálinisták szenvedtek. Ezen időszak előtt, az első világháború alatt, az Osztrák-Magyar Monarchia orosz hadifoglyokat helyezett el Goli Otokon, így a helyszín már korábban is a politikai foglyok sorsának színhelyévé vált.

A börtön Tito halála után, 1980-ban vált híressé, amikor Antonije Isakovic szerb író megjelentette az ottani büntetés-végrehajtási körülményekről szóló "Tren" (Pillanat) című regényét. A könyv azonnal bestseller lett.

Amennyiben a "börtönöket a vámokért" elnevezésű potenciális tárgyalás nem hozna eredményt, Európa lehetőséget kap arra, hogy bemutassa Trumpnak a holland büntető igazságszolgáltatási rendszer működését. E rendszer példája figyelemre méltó, hiszen 2005 és 2016 között 100 ezer főre vetítve a börtönben élők száma 94-ről 51-re csökkent. E csökkenés mögött pedig jelentős rehabilitációs erőfeszítések állnak, amelyek a bűnelkövetők reintegrációját célozzák meg.

Az eredmény: Ma már több üres börtönt átalakítottak szállodákká vagy kulturális központokká, ezzel új életet lehelve a régi falak közé.