Rejtélyes labirintus: az Európai Unió elitjének titkos birodalma, ahol a szabályok csupán üres szavak.

Brüsszelben egyre szembetűnőbb a politikai és intézményi elszámoltathatóság hiánya, amit sorozatos botrányok és következmények nélküli visszaélések is jeleznek. A Henrik Hololei-ügy, a Pfizergate, és a belső kinevezési trükközések csak a jéghegy csúcsát jelentik egy átláthatatlan és önvédelmi reflexekkel teli rendszerben - kezdi cikkét a Politico az Európai Bizottsággal kapcsolatban az elmúlt években felmerült aggályos ügyekről szóló cikkét. A lap szerint az uniós intézmények hitelességének eróziója egyre erősebb táptalajt ad az euroszkeptikus narratíváknak Európa-szerte, miközben valójában kisebb botrányokról van szó, amelyeket átlátható, nyilvános eljárásokkal el lehetne oszlatni.

A brüsszeli uniós intézmények világában egyre sürgetőbben vetődnek fel az elszámoltathatóság hiányának vádjai. Henrik Hololei, az Európai Bizottság korábbi főigazgatója, aki ingyenes repülőutakat vett igénybe Katarral való tárgyalásai során, a központosított átláthatóság hiányának szimbólumává nőtte ki magát – állítja a Politico részletes elemzésében.

Bár az Európai Bizottság álláspontja az, hogy minden engedélyezett volt - és az engedélyt meglepő módon Hololei adta saját magának -, az ügy következmények nélkül zárult: Hololei "oldalirányú" karrierváltás keretében a tanácsadói pályán folytatta tevékenységét.

A közvélemény érdeklődése szinte minimálisra redukálódott az ügy kapcsán, ami a lap megállapítása szerint egyértelműen tükrözi a rendszer botrányokkal szembeni ellenálló képességét.

Bár az Európai Unió rendelkezik különféle ellenőrző mechanizmusokkal, mint például az ombudsman, az uniós ügyészség és a parlamenti vizsgálóbizottságok, jogkörük gyakran korlátozott. Legutóbb az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal) arra a megállapításra jutott, hogy az Európai Menekültügyi Ügynökségnél a vezetői pozíciókat a belső "baráti kör" tagjainak adták, de az ügy következmények nélkül maradt. Hasonlóan, a bíróság megállapította, hogy a Bizottságnak kötelező lett volna nyilvánosságra hozni Ursula von der Leyen és a Pfizer vezérigazgatója közötti sms-váltást, azonban ezek az üzenetek jelenleg még mindig titkosak. Az uniós végrehajtó testület hivatalosan is mérlegeli az Európai Unió Bíróságának a hónap eleji ítéletét, ami tovább bonyolítja a helyzetet.

Martin Selmayr 2018-as, „puccsszerű” kinevezése az Európai Bizottság főtitkári pozíciójára a legnagyobb botrányok egyikeként vonult be a köztudatba.

A pozíció megszerzéséhez egyedi eljárást dolgoztak ki, és az ügyben négy alkalommal hivatali visszásságot állapított meg az akkori ombudsman, Emily O'Reilly. A Parlament sem mentes a kritikától: Roberta Metsola elnök a testvérét bízta meg kabinetfőnöki feladatokkal, miközben az intézmény a "katargate" néven elhíresült, pénzért befolyást vásárló botrány következményeivel küzdött.

A Transparency International és egyéb civil szervezetek álláspontja szerint az Európai Parlament nem teljesíti megfelelően ellenőrző funkcióját a Bizottság felett. Ennek egyik fő oka, hogy a politikai csoportok hajlamosak megvédeni saját biztosaikat és képviselőiket, ami gyengíti a szükséges elszámoltathatóságot.

Az etikai normák megsértése sokszor csupán formális büntetéseket von maga után, amelyek nem ritkán visszakerülnek a bíróság elé, ahol végül érvénytelenítik őket. Ezt tapasztalhattuk Monica Semedo ügyében is, akit pszichológiai zaklatással vádoltak meg. Ez a vád olyan szándékos és ismétlődő cselekedeteket takar, amelyek mások lelki egészségében komoly sérüléseket okozhatnak.

A Politico elemzése alapján az elszámoltathatóság hiányának okai részben a brüsszeli rendszer bonyolultságában keresendők.

A döntéshozatal folyamata rendkívül összetett, a résztvevők sokszínűsége pedig csak tovább bonyolítja a képet. A felelősség gyakran elmosódik, és a tagállami kormányok számára kényelmes megoldásként szolgál, ha a brüsszeli bürokráciát bűnbakként állítják be.

A strukturális átláthatatlanságot tovább súlyosbítja, hogy bármilyen kritikai megnyilvánulás könnyen EU-ellenes támadásnak tűnhet, még abban az esetben is, ha az a rendszer reformjára irányul.

Ursula von der Leyen második elnöksége előtt az Európai Bizottság ígéretet tett egy új etikai testület létrehozására, de egyes szakértők - köztük az ex-ombudsman O'Reilly - attól tartanak, ez is csupán egy hatáskör nélküli, díszítő intézmény lesz.

Von der Leyen a második mandátuma kezdetén egy olyan szabályt fogadott el, amely jelentősen megnehezíti a dokumentumokhoz való hozzáférést. Ezt a lépést jelenleg átláthatósági szervezetek bíróság elé vitték.

Az EU demokratikus hiányosságai miatt a választók nem tudják "kirúgni a gazembereket" - mondta Alberto Alemanno EU-jogász a lapnak. Mivel a választópolgárok nem érzik, hogy befolyásuk lenne az uniós döntéshozatalra, ez erősíti az euroszkeptikus politikai erőket. Eközben a Parlament és a Bizottság belső reformját megnehezíti az is, hogy sok EP-képviselőnek jelentős mellékjövedelme származik olyan cégektől, amelyek az EU politikáit próbálják befolyásolni - egyesek szerint ezért is ellenzik a lobbitevékenységgel kapcsolatos szigorúbb szabályozást.

A civil szervezetek, amelyek gyakran az egyetlen valódi ellenőrző mechanizmusként funkcionálnak Brüsszelben, most ismét a figyelem középpontjába kerültek. Az Európai Bizottság csökkentette a civil NGO-k lobbizásának támogatását, amelyet egyesek a zöld és egészségügyi politikák ellen irányuló jobboldali támadásnak, míg mások az átláthatóság növelésére tett indokolt lépésnek tartanak. A Hololei-ügy végül eljutott az uniós ügyészséghez, de a Katarral kötött repülési szerződést nem befolyásolta. A diszfunkcionális rendszer tehát továbbra is működik - egyre több kérdés merül fel, de a válaszok száma egyre csökken.