Rejtett légitámaszpontra bukkantak egy elhagyatott területen: ez a lépés egy feltörekvő középhatalom szándékait tükrözi, amely a világ egyik legkritikusabb régiójára próbálja kiterjeszteni befolyását.

Hirtelen felfedte magát egy repülőtér, amely a világ szeme előtt szinte ismeretlen Abd al-Kuri szigetén, egy alig lakott területen. Első pillantásra a beruházás talán jelentéktelennek tűnhet, ám ez az apró szárazföld közvetlenül a Báb el-Mándeb bejáratánál helyezkedik el, amely a világ egyik legfontosabb tengerszorosaként az Ádeni-öbölt köti össze a Vörös-tengerrel. A geostratégiai elhelyezkedése egyértelműen arra utal, hogy a látszólag ártalmatlan építkezés mögött valami sokkal komolyabb és összetettebb játszma húzódik.

A világ 2023 végének eseményei újra rávilágítottak arra, mennyire törékeny a globális kereskedelem alapja. Különösen a "fojtópontok", azaz a tengerszorosok jelentik a legnagyobb kihívást, ahol a hajózási útvonalak nem engedhetik meg maguknak a kerülőutakat. Itt, ezekben a szűk, gyakran csupán néhány kilométer széles folyosókban, a forgalom drámaian megnő, ezáltal pedig a sebezhetőség is jelentős mértékben fokozódik. A kisebb kaliberű fegyverekkel végrehajtott támadások könnyedén okozhatnak komoly károkat, míg a közeli partok lehetőséget adnak a rejtőzködésre. Másfél évvel ezelőtt a jemeni húszi lázadók figyelmeztették a nemzetközi közösséget a fojtópontok veszélyeire, amikor is a palesztinokkal való szolidaritásuk jegyében támadni kezdték a térségben közlekedő hajókat. Azóta, bár a rakétacsapások száma csökkent, a hajótársaságok bizalma nem állt helyre teljesen. Sok vállalat továbbra is inkább Afrikát megkerülve szállítja áruiat Európa és a Távol-Kelet között, elkerülve ezzel a potenciális kockázatokat.

Itt, a Vörös-tenger bejáratánál terül el Szokotra, és a hozzá tartozó kisebb szigetecskék. Bár a terület hivatalosan Jemen része, a tényleges irányítás az Egyesült Arab Emírségek (EAE) kezébe került, amely egyre növekvő középhatalomként tűnik fel a térségben. Ahhoz, hogy megértsük a jelenlegi helyzetet, érdemes visszatekinteni a jemen polgárháborúra, amely a konfliktus gyökereit rejti. Jemen, az Arab-félsziget "szegényháza", hosszú és gazdag történelemmel, valamint jelentős kereskedelmi múlttal rendelkezik, mégis évtizedek óta a legrosszabb gazdasági mutatókkal küzdő országok egyike. Ez különösen frusztráló a helyi lakosság számára, hiszen közvetlen szomszédai mind jómódú államok, főként a bőséges nyersanyagkészleteik révén, míg Jemen ebből mit sem élvezhetett. Az ilyen körülmények között sokan külföldre kényszerülnek dolgozni, míg a belső politikai és vallási feszültségek folyamatosan fenntartják a feszültséget a társadalomban.

2014-ben az ellentétek olyan fokra éleződtek, hogy végül nyílt fegyveres összecsapás tört ki.

A közeli Egyesült Arab Emírségek vezetése aggodalmakkal követte a jemeni eseményeket, mivel attól tartottak, hogy a helyi milicista csoportok akár a regionális biztonsági szempontokat is veszélyeztethetik. A probléma megoldására 2015-ben Abu-Dzabi úgy döntött, hogy Szaúd-Arábia oldalán beavatkozik a konfliktusba. Mintegy 5000 fős kontingenssel léptek be, és az egyik első nagy sikert viszonylag hamar el is könyvelhették: még az év júliusában a koalíciós erők, és az általuk támogatott fegyveresek bevették a kulcsfontosságú kikötőnek számító Áden városát. A kezdeti sikerek aztán hamar kifulladtak, ráadásul a vezetésnek más miatt is újra kellett gondolnia a beavatkozását.

Szeptember hónapjában egy OTR-21 Tocska típusú ballisztikus rakéta csapódott a Marib kormányzóság területén található Safer katonai bázisba, amelyet a koalíciós erők használtak. A támadás következményei sokkolóak voltak: az Egyesült Arab Emírségek 52 katonát veszített (más források szerint „csupán” 45), míg Szaúd-Arábia 10, Bahrein pedig 4 katonáját. Az EAE reagálása rendkívül drámai volt: háromnapos gyászt hirdettek az elhunyt katonák emlékére, a nemzeti lobogókat félárbócra eresztették, és a politikai vezetők sorra látogatták meg az áldozatok családjait. Ez az esemény világossá tette Abu-Dzabi számára, hogy a jövőben sokkal körültekintőbben kell megközelítenie a katonai akciókat, hiszen a hazaérkező koporsók látványa súlyosan megrendítheti a kormányba vetett bizalmat. Jemen stratégiai jelentősége viszont továbbra is kiemelkedő, hiszen az ország geopolitikai helyzete és a konfliktusok dinamikája meghatározó szerepet játszik a régió stabilitásában és a koalíciós erők tevékenységében.

Nem engedte meg, hogy a gazdag Öbölmonarchia a hadserege történetének legvérfagyasztóbb napja után csupán visszavonuljon.

A tragikus események sorozata továbbra is sújtotta a térséget, 2015 decemberében a taizi támaszpont elleni pusztító támadás következtében több mint 100 fegyveres életét vesztette, köztük 7-en az Emírségekből származtak. 2016 januárjában pedig az Al-Anad melletti légibázisra zúduló rakéta következményeként legalább 200 áldozatot jegyeztek fel, ami között amerikai zsoldosokat is érintett.

Utóbbi támadásoknál már jelentősen mérséklődött az emírségek veszteségeinek száma, de a példák mutatták, hogy az egész jemeni kaland sokkal veszélyesebb, mint azt korábban gondolták volna, ezért fokozott óvatossággal kell eljárniuk. Ráadásul a kezdeti sikereket felváltotta az elkeseredett, sokszor meddő harc. A terep kedvezett a húszi felkelőknek, akik a helyismeret és az ellentmondást nem tűrő harcmodornak köszönhetően eredményesen tartották magukat a technológiai fölényben lévő alakulatokkal szemben. Abu-Dzabi belátta, hogy a térségi jelenlét nem hozhatja meg a kívánt eredményt, ezért 2019-ben kiléptek a koalícióból és kivonták a csapatokat az országból.

Ez azonban egy cseppet sem azt jelenti, hogy az EAE könnyedén lemondana ambícióiról az Arab-félsziget délnyugati csücskében; ellenkezőleg, egy új stratégia kidolgozására kényszerültek.

Az erőiket hátrébb helyezték olyan stratégiai pontokra, ahonnan sokkal hatékonyabban tudják érvényesíteni saját érdekeiket. Erre a célra Szokotra lett a legmegfelelőbb helyszín.

A sziget különleges természeti kincseinek köszönhetően nagy népszerűségnek örvend a közösségi médiában, különösen a lenyűgöző látványt nyújtó sárkányfákat ábrázoló képek révén, amelyek rendszeresen felbukkannak a laikusok előtt. Ez a Zala vármegye területével megegyező méretű sziget relatíve lakatlan, hiszen a ritka endemikus flóra és fauna miatt az UNESCO világörökségi helyszínként tartja számon. Az itt található élővilág annyira különleges, hogy gyakran emlegetik az "Indiai-óceán Galápagosaként". A lakosság száma meglehetősen alacsony, mindössze néhány tízezer ember él itt, és a gazdasági tevékenység sem túl jelentős. A látszólagos érdektelenség ellenére Abu-Dzabi 2018-ban úgy döntött, hogy a szigeteket gyakorlatilag a felügyelete alá vonja. Ez nem az első alkalom, hogy egy tengeri hatalom felfedezte a térség fontosságát; a hidegháború idején például szovjet hadihajók is megfordultak ezen a területen.

A Szomáli-félszigettől mindössze 240 kilométerre keletre fekvő terület számos lehetőséget kínál, amelyek együttesen formálják e hely jelentőségét:

Érdekes megfigyelni, hogy a síita lázadók 2023 végén kezdődő rakétacsapásai ellen Abu-Dzabi nem reagált drasztikusan, holott első pillantásra éppen az érdekei követelték volna ezt. Fontos hangsúlyozni, hogy Abu-Dzabi nem törekszik katonai nagyhatalommá válni a régióban, inkább kereskedelmi és logisztikai befektetéseit szeretné a lehető legelőnyösebb pozícióba helyezni. Ehhez pedig elengedhetetlen a stabilitás és a biztonság fenntartása. A húszik folyamatos támadásai azonban komoly kihívások elé állították őket, ami kényelmetlen helyzetet teremtett.

Ebben a helyzetben Abu-Dzabi kényszerhelyzetbe került, valamelyik ujját mindenképpen meg kellett harapnia. Közben azzal is szembesülnie kell, hogy a növekvő térségi jelenléte olyan reflexeket idézhet elő a helyiekből, amelyeket a legkevésbé sem kívánnak:

a korábbi gyarmatosítókkal azonosítják őket, radikális hangok gyakran egy lapon emlegetik őket Izraellel vagy az Egyesült Államokkal.

A fokozódó kihívások ellenére Abu-Dzabi ambíciói a régióval kapcsolatban továbbra is szilárdak, amit jól tükröz az Abd al-Kuri szigetén épített új kifutópálya. Ez a létesítmény nem csupán a helyi járőrözést segíti elő, hanem lehetővé teszi az azonnali válaszlépéseket is. A beruházás nagysága pedig azt jelzi, hogy a legnagyobb bombázók is képesek lesznek itt leszállni. Jelenleg a bázis még építés alatt áll, így a műholdképekből nehéz megállapítani, hogy pontosan milyen célokra tervezik használni. Érdekes módon az ENSZ montreali központú Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetének eddig nincs információja arról, hogy ezen a helyszínen légikikötő létesülne.

Abu-Dzabi a humanitárius indokokra hivatkozva bővíti együttműködését a szigetcsoporttal, hangsúlyozva a közös felelősséget és a szolidaritást a globális kihívásokkal szemben.

Szerintük ez része a segélyakcióknak, amely a jemeni kormánnyal egyeztetésben zajlik. A valóság az lehet, hogy az iráni fegyvercsempészetnek komoly köze lehet az építkezésekhez, ezzel pedig alaposan odacsaphatnának akár a húszik utánpótlásának is, bár erre egyelőre nem igazán mutatkozik túl sok jel.

Gázában egyelőre elcsendesedtek a fegyverek, ezzel pedig a jemeni felkelők is bejelentették, hogy felfüggesztik a támadásaikat a kulcsfontosságú területen. Az átmeneti nyugalom egyáltalán nem vehető készpénznek, továbbra is hiányoznak az alapvető biztonsági garanciák, amelyek miatt a tengeri kereskedelmi vállalatok nem szívesen választják ezt az útvonalat. Az Egyesült Arab Emírségek aligha akar kivonulni innen, hiszen hatalmas lehetőségekkel kecsegtet számukra a jelenlét. Egyszerre tudják a gazdasági és katonai érdekeiket kiterjeszteni, miközben regionális hatalomként jelennek meg Szaúd-Arábia és Irán között. A terjeszkedés egyben mutatja azt is, hogy mennyire nehéz a helyzetük, hiszen megvannak a korlátjai is a növekedésnek: a hazai hangok mellett a nemzetközi kritikák sem kerülik el az országot. Ez pedig olyan probléma lehet az emírség számára, amit a legkevésbé sem akarnak megtapasztalni.