A gyerekeket félelemben tartják, mivel van olyan tanár, aki odalép hozzájuk és bántalmazza őket.
A kutatók 2023 júniusa és 2024 augusztusa között szülők és diákok megkérdezésével, valamint hivatalos iskolai dokumentumok elemzésével azt találták, hogy Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyes iskoláiban sokszor még a legalapvetőbb gyerekjogokat sem tudják biztosítani. Miközben a házirendek és pedagógiai programok a biztonságos, tiszteletteljes környezetet hirdetik, a valóságban ennek gyakran épp az ellenkezője történik.
A jelentés szerint a gyerekek ruházatát és körmét rendszeresen ellenőrzik, a szabályokat azonban nemcsak szigorúan, de sokszor megalázó módon kérik számon. Volt, ahol a diákoknak meg kellett tanulniuk a házirendet, miközben kiderült, hogy a tanulói jogokat és lehetőségeket viszont egyáltalán nem ismerik a megkérdezettek.
Az osztályfőnök kifejtette, hogy létezik egy házirend, amelyet a falra kihelyeztek, és azt haza is kellett vinniük a diákoknak. Ezen kívül a gyerekeknek alaposan el kellett sajátítaniuk a benne foglaltakat.
„Az ő döntésük az volt, hogy nem lépnek az emeletre, nem járják be a másik folyosót, és az aulát is elkerülik. Büfébe sem látogatnak el, meg hasonló helyekre. Ezt a szabályt pedig szigorúan betartották” – osztotta meg tapasztalatait az egyik szülő.
A tanulás sok esetben formális keretek között zajlik, ám nem mindig a várt módon. Számos szülő tapasztalata szerint a fejlesztő órákon nem valósul meg az igazi oktatás; a tanárok inkább informális beszélgetéseket folytatnak, vagy éppen a telefonjukat böngészik. Mások arról számoltak be, hogy az angolórák elmaradnak, mivel nincs megfelelő tanár, és a magyar- és matematikaórák is gyakran hiányoznak. Emellett sok iskolában nincsenek programok, kirándulások, és a hagyományos ünnepségek, mint a farsang vagy Mikulás sem valósulnak meg. Egy szülő szavaival élve, a gyerekek "le vannak maradva" a szükséges tanulmányi tapasztalatok terén.
A diákok egy része arról számolt be, hogy a tanárok szidalmazzák őket, sőt, néha fizikailag is bántalmazzák, különösen a roma tanulókkal szemben, akik etnikai alapon diszkriminációval szembesülnek. "A gyerekeket terrorban tartják, mert van olyan tanár, aki simán odamegy és megüti őket, csak mert úgy tartja kedve. (...) Tavaly ez rendszeres volt, de most már nem tudom, mi a helyzet" - osztotta meg tapasztalatait egy volt diák.
Egy fiatal srác mesélte el, hogy az osztályfőnöke megkérte, hogy hagyja el a pulóverét, mivel az állandóan lecsúszott a székről, és ezzel csak felesleges bonyodalmakat okozott.
Egy másik gyerek azt állította, hogy a tanár nem engedte ki őket a mosdóba, kivéve, ha bevallották, hogy menstruálnak.
Egy másik helyen a tanár olyan megjegyzéseket tett, hogy az egyik diákot "idiótának" titulálta, vagy ironikus módon azt mondta, hogy a gyerekek "majd a szülészeten végzik".
A szülők között sokan úgy vélik, hogy gyermekeik biztonsága az iskolai környezetben kérdésessé vált. A visszajelzések alapján sokan panaszkodnak arra, hogy a tanárok nem kezelik megfelelően a magatartási problémákat, nem fordítanak kellő figyelmet a diákokra, és a bántalmazásokra sem reagálnak megfelelően. Az oktatás és a nevelés helyett sokszor a hatalomgyakorlás dominál, miközben a szülők többsége nincs tisztában az iskolai szabályokkal és jogaikkal.
A kutatást irányító Farkas Zsombor szociálpolitikus hangsúlyozta, hogy a helyzetet tovább nehezíti, hogy a tanárok véleményét ezúttal nem vették figyelembe, mivel a pedagógusok nem álltak rendelkezésre az interjúk lebonyolításához. Ennek ellenére a jelentés a szülők és a gyermekek tapasztalataira támaszkodik, és így is hiteles képet nyújt a mindennapi élet valóságáról.
A kutatók véleménye alapján a helyzet mélyen gyökerezik a rendszerben: a hátrányos helyzetű térségekben a tanárhiány, a gyenge infrastruktúra és a központosított oktatási irányítás következtében szinte teljesen eltűnt a minőségi oktatás lehetősége.
Farkas szerint a jelenlegi helyzet évtizedekre nyúlik vissza, de a 2011-es köznevelési törvény tovább rontott rajta. A korábbi, nehezen, de működő deszegregációs törekvéseket felváltotta a centralizáció, az iskoláztatási korhatár csökkentése pedig tovább növelte a hátrányos helyzetű, főként roma diákok lemorzsolódását.
A helyzet árnyaltabb annál, mint ahogy elsőre tűnik. Vannak olyan esetek is, amikor a tapasztalatok pozitív színben tűnnek fel: néhány szülő arról számolt be, hogy segítőkész és elérhető pedagógusok állnak a gyerekek mellett, akik valóban törődnek a tanítványaikkal. Az ilyen tanárok viszont meglehetősen ritkák; mégis, sok gyermek életében ők jelentik azt az egyetlen támaszt, amiért érdemes iskolába járni. Egy diák egy alkalommal így fogalmazott:
