A kérdés, hogy Nagy Katalin cárnő halála mögött bestialitás állt-e, izgalmas és sok vitát generáló téma. A történelem során számos legenda és spekuláció övezte a cárnő életét és halálát, de a legelfogadottabb nézet szerint természetes okok vezettek végül

Ez a mítosz, amelyet sokan igyekeznek fenntartani, valójában teljesen alaptalan. II. Katalin cárnő, aki 1762 és 1796 között uralkodott az Orosz Birodalomban, napjainkban a modernizációra irányuló erőfeszítései, felvilágosult abszolutizmusa és a birodalom globális szintű nagyhatalmi státuszának kiépítése miatt kap elismerést. Azonban nem volt hiány ellenségekből sem, akik a cárnő körül különféle szenzációs és elképesztő pletykákat terjesztettek. Különösen a cárnő szexuális élete szolgáltatott táptalajt az obszcén rágalmaknak, amelyek gyakran a legszélsőségesebb formákban terjedtek.

Nimfomániásnak festették le, aki nem bírt magával, természetellenes perverziói voltak és kielégíthetetlen étvággyal falta a fiatal férfiakat.

Természetesen nem ő volt az első, akit ilyen vádak értek, a történelem során a nagy hatalmú nőkkel kapcsolatos szóbeszédek általában a promiszkuitásra, a szexuális szabadosságra és a devianciára koncentráltak, gondoljunk csak Kleopátrára, Marie Antoinette-re vagy Boleyn Annára, és a lista hosszan folytatható. Ám a Nagy Katalinról alkotott történet különösen megragadta az emberek vizuális fantáziáját.

Azt pletykálták róla, hogy tragikus módon végezte, miután állítólag megpróbált közösülni a lovával, és a csődör rázuhant. A híresztelések szerint a hámok és csigasorok, amelyek a cárnő biztonságát szolgálták, váratlanul cserbenhagyták őt. Azonban a valóság sokkal hétköznapibbnak bizonyult: Katalin 1796 novemberében hunyt el, miután agyvérzés következtében életét vesztette a fürdőszobájában.