Ételfüggőségben szenvedünk, de most már itt van a világszerte elismert magyar tudós első innovatív megoldása e jelenség kezelésére.

Nemrégiben Budapesten zajlott egy figyelemre méltó előadás a hálózati orvostudomány jelentőségéről, amelyet a Semmelweis Egyetem szimpóziumán tartottak. De mit is takar valójában ez a kifejezés?

A hálózatok tudománya napjainkban rendkívüli népszerűségnek örvend, és robbanásszerű fejlődésen megy keresztül. E tudományág segítségével igyekszünk választ találni a legégetőbb orvosi kérdésekre, legyen szó akár betegségek felismeréséről, kezeléséről vagy megelőzéséről. Ezen a területen jött létre a Network Medicine Alliance, melynek célja, hogy nemzetközi szinten összekapcsolja a kutatókat és intézményeket. Örömmel mondhatom, hogy én is hozzájárultam ennek az egyesületnek a megalapításához, amelynek tagjai között több mint 30 egyetem szerepel, köztük elit európai intézmények, valamint jelentős amerikai orvosi egyetemek. Az alapítók között a Semmelweis Egyetem is ott van. Az együttműködés egyik kiemelkedő eseménye a nemzetközi konferencia, amely idén Budapesten zajlott, és több mint 800 diák részvételével valósult meg.

Valóban ennyire elterjedt lenne a fiatalok körében ez a tudományág?

Ehhez hozzájárult az, hogy a világ minden részéről Magyarországra érkeztek a téma vezető kutatói, Bostontól Stockholmig, én sem maradhattam ki ebből az eseményből. Amikor láttam, hogy az előadók között mindenki ott van, aki számít ezen a területen, és sokukkal közösen dolgoztam, vagy pedig diákom volt, vagy posztdoktorom, akkor

erkölcsi kötelességemnek is éreztem, hogy itt legyek.

Mi indokolja ezt a népszerűséget?

A genetika forradalmi átalakulást idézett elő az orvostudomány világában, és jelenleg a posztgenom korszak küszöbén állunk. Ebben az időszakban egyre világosabbá válik, hogy...

A genetika csupán egy összetevő a sejt működésének megértésében és a betegségek feltárásában. Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, figyelembe kell vennünk a sejtek bonyolult interakcióit, a környezeti hatásokat és a biokémiai folyamatokat is.

Arról van tehát szó, hogy a genetika megadta nekünk a listáját azoknak a molekuláknak, többnyire fehérjéknek, géneknek, amelyek a sejtben találhatók, ezek rendkívüli módon és nagyon olcsón feltérképezhetők, viszont nem adott térképet arra, hogy hogyan kapcsolódnak ezek egymáshoz. Ha egy hasonlattal szeretnék élni, akkor azt mondanám, hogy kicsit olyan ez, mintha valaki adna nekünk egy régi budapesti telefonkönyvet. Ebben benne van mindenkinek a neve, a címe és a telefonszáma, de nem adna hozzá egy Budapest térképet. A térkép nélkül is fel lehet hívni az illetőket, de a cím használhatatlan térkép nélkül. A genetika tulajdonképpen megadta nekünk a címeket. A hálózati orvostudománynak pedig az a célja, hogy feltérképezze az útvonalakat, amelyeken keresztül egymással kapcsolódnak ezek az alkatrészek.

A posztgenom korszakban, amelyben most élünk, ez a terület a kutatás egyik kiemelkedő irányvonalává nőtte ki magát.

Miként áll a helyzet e terület gyakorlati alkalmazásával? Vannak már konkrét példák, amelyek bizonyítják a hasznosulásukat?

Igen, valóban van, és várhatóan még számos hasonló gyakorlati megvalósítás fog napvilágot látni. Létezik egy mondás, amely minden tudományágra érvényes: mindegyiknek van egy 10-10-10 éves ciklusa. Az első évtized a felfedezések időszaka, amikor a tudományág alapjait fektetik le és a kezdeti eredményeket finomítják. A következő tíz év a felfedezések hasznosításának feltérképezésével telik, míg a harmadik évtizedben kiderül, hogyan lehet ezeket a tudományos eredményeket a gyakorlatban alkalmazni. A hálózati orvostudomány esetében azonban úgy tűnik, hogy az események üteme valamelyest felgyorsult. Ezt a területet az általam írt, a New England Journal of Medicine-ben 2008-ban megjelent „Hálózati orvostudomány” című cikkem óta ismerik széles körben, így jelenleg a második évtizedünket tapossuk, de...

Jelenleg már léteznek olyan innovatív eszközök, amelyek közvetlenül befolyásolják a betegek mindennapi életét.

Egyik kiemelkedő termékünk egy innovatív diagnosztikai megoldás, amelyet a Medicare, az amerikai egészségbiztosítási rendszer is jóváhagyott. Ezt a rendszert havonta több ezer páciens esetében alkalmazzák, hogy meghatározzák, mely gyógyszerek a leghatékonyabbak a különböző betegségek kezelésében. Emellett ezt a tudományos megközelítést használtuk a Covid-19 elleni kezelési lehetőségek keresése során is, amikor igyekeztünk azonosítani azokat a már létező gyógyszereket, amelyek segíthetnek a vírusfertőzött páciensek gyógyításában. Néhány ilyen gyógyszer sikeresen bekerült a klinikai gyakorlatba, különösen a járvány kezdetén, amikor még nem volt világos, hogy elérhetővé válik-e vakcina. Ezen a téren Karikó Katalin jelentős munkássága óriási előrelépést hozott, és a vakcinák kifejlesztése végül megoldotta ezt a sürgető problémát. Azóta is folytatódik a kutatás az úgynevezett "drug repurposing" területén Európában, amely arra összpontosít, hogy a meglévő gyógyszerek új alkalmazási lehetőségeit tárja fel, különböző betegségek kezelésében.

Ezeket a frissen megjelent testsúlycsökkentő szereket tulajdonképpen olyan gyógyszereknek is lehet tekinteni, amelyeket eredetileg eltérő egészségügyi problémák kezelésére fejlesztettek ki.

Igen, a testsúlycsökkentésre használt gyógyszer, amelyet elsősorban cukorbetegeknek írtak fel, egy érdekes példa a gyógyszerek újrafelhasználására. Talán a legismertebb eset azonban a Viagra, amely eredetileg szívbetegségek kezelésére készült, de végül a mellékhatásai váltak a fő hatásává. Európában a gyógyszerek újrafelhasználásának terén egy szisztematikus kutatási folyamat zajlik, amelyben 16 egyetem vesz részt, a Maastrichti Egyetem vezetésével. Ennek a kezdeményezésnek az a célja, hogy felfedezze és azonosítsa azokat az eszközöket, amelyeket a klinikai gyakorlatba át lehet ültetni.

Az Ön által említett 10-10-10 éves szabály a jelek szerint ezen orvostudomány esetében felgyorsult. Kellett ehhez már az AI, vagy segíti a folyamatot?

Az mesterséges intelligencia forradalmi változásokhoz vezet az orvostudomány és a kutatások terén, hiszen új lehetőségeket nyit meg a diagnózisok felállításában és a kezelési módszerek fejlesztésében.

Az eddigi tapasztalatok alapján elmondható, hogy a sejt viselkedésének rendszer szintű megértése eddig még nem kapott kellő figyelmet. Jelenleg arról van szó, hogy a megnövekedett igények ösztönözték a gyorsabb fejlődést és a gyakorlati alkalmazások megvalósítását. A tudományos közösség egyre inkább felismeri, hogy szükség van a sejtek komplex működésének alaposabb feltárására, hiszen a genetikai módszerek korlátai egyértelművé váltak. Az igény tehát nem csupán létezik, hanem már konkrét eredményekben is megnyilvánul, és a sejt rendszerként való vizsgálata elengedhetetlen a jövőbeli előrelépésekhez.

A hálózati orvostudomány várhatóan forradalmi válaszokat kínál majd a komplex betegségek, például a rák és az autoimmun kórképek működésének megértésére. A különböző biológiai rendszerek és interakciók átfogó elemzésével képes lesz feltárni a betegségek mögött rejlő mechanizmusokat, ezzel új lehetőségeket nyitva meg a diagnózis és a kezelés terén.

A jelenlegi orvostudomány számos kihívással néz szembe, és sajnos sok betegségre még mindig nem található hatékony megoldás. Ilyen például a nemrégiben felfedezett...

a Semmelweis Egyetemmel közösen elindított kutatásunkat, melyben a szívbetegségek egy körét szeretnénk ezzel az eszközzel megközelíteni.

A dilatatív kardiomiopátiára nincs kimondottan gyógyszer, viszont sok szívbeteg ebben hal meg. Rendelkezésre állnak a minták, az adatok, a kísérleti lehetőségek, nekünk pedig megvan a jóslási lehetőségünk, hogy találjunk meglévő hatóanyagokat, amelyek működőképesek erre a betegségre.

A hálózati orvostudomány rendelkezik azzal a képességgel, hogy személyre szabott prevenciós megoldásokat kínáljon egyének számára.

Ez érdekes kérdés, mert ez az egyénre szabott orvostudomány részben már a realitás, részben pedig kutatási terület. Részben realitás szempontból, hogy nagyon sok eszköz van már érett formában, ami segíthetne célzottan betegek egy szűk csoportjának, de a gyakorlatban nem tud elterjedni, mert nincs meg a finanszírozási konstrukció mögötte. Pillanatnyilag ez rák esetében a leginkább elfogadott, vannak már mutációspecifikus orvosságok bizonyos rákbetegségekre. Ez csak néhány tucat beteg számára valódi segítség, de esetükben akár csodát is művelhet egy ilyen gyógyszer. Lényegében az immunterápiák is erről szólnak. A későbbiekben a mesterséges intelligencia alkalmazása ezen a területen sokat tud majd segíteni, mert lehetővé teszi nagy mennyiségű információ feldolgozását. De párhuzamosan ki kell épülnie az orvosi gyakorlatnak és a biztosítási rendszernek. Ebből a szempontból tehát

A személyre szabott orvostudomány már közel van, mint ahogy azt sokan elképzeljük.

Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne még sok fontos feladatunk, sőt, éppen ellenkezőleg, bőven akad tennivaló. Ugyanakkor világosan látszik, hogy a hasznosítás folyamata sokkal tempósabb lehetne, ha a fejlesztők tisztában lennének azzal, hogy a termék valóban megjelenhet a piacon, és elérheti a betegeket.

Ha már szóba került Európa, érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen versenyképességgel bírnak a kontinens kutatási tevékenységei, kutatói és intézményei a globális színtéren. Milyen szintű innovációk születnek itt, és mennyire tudják felvenni a versenyt a világ más tájain zajló kutatásokkal?

Először is, fontos tisztázni: Európa tele van kiváló kutatókkal, így az intellektuális háttér biztosított. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy sokuk nem csupán a szakmai lehetőségek miatt választotta ezt a földrészt, hanem mert itt érzik otthon magukat, itt élik meg a mindennapjaikat, ami számukra valódi értéket képvisel.

Emiatt hihetetlen erős az európai kutatói kapacitás. De nem szabad besöpörni a problémákat a szőnyeg alá.

Az amerikai kutatási infrastruktúra rendkívül rugalmas, míg az európai rendszer sokkal merevebb, ami miatt Európa sajnos nem képes igazán felvenni a versenyt az Egyesült Államokkal. Ezt a különbséget különféle, elsőre talán banálisnak tűnő tényezőkben is észlelhetjük, például abban, hogy mennyi időbe telik egy kutató számára egy számítógép beszerzése, vagy hogy mennyi adminisztratív terhet kell cipelnie a kutatónak a mindennapi munkája során.

Ez tehát nem pusztán anyagi kérdés, hanem Európa hátrányos helyzete is ezen a területen?

Úgy vélem, hogy a kérdés nem csupán a pénzről szól. Európában nem hiányzik a kutatási forrás, sokkal inkább arról van szó, hogy mi az élet valódi értelme. Az amerikai egyetemek rendkívül munkaorientáltak, és maximálisan arra összpontosítanak, hogy megteremtsék a kutatás előfeltételeit, lehetővé téve, hogy mindenki a legfontosabb feladatokra összpontosítson. Ezzel szemben az európai rendszer sokkal inkább figyelembe veszi az emberek és családok igényeit, barátságosabb légkört teremtve. Ez nem azt jelenti, hogy mi félrevezetnénk a dolgokat, csupán annyit, hogy a prioritások eltérnek. Az amerikai rendszernek is vannak hátrányai: a versenyképesség dominál, és a kutatói pálya könnyen veszélybe kerülhet a megfelelő finanszírozás hiánya miatt. Különösen az orvostudomány terén figyelhető meg, hogy a rendszer nagymértékben a kockázati tőkére épít, ahol a befektetők gyors és jelentős hasznot várnak a projektektől. Így számos ígéretes fejlesztés áll meg nem azért, mert ne lenne esélye a betegek javára, hanem mert a kezdeti szakaszban nem tudják biztosítani a várt megtérülést.

Ezektől mennyire tér el Kína rendszere?

Ez egy egészen új dimenzió, egy harmadik típusú oktatási intézmény, amely hihetetlenül gyors ütemben fejlődik. Már most is jelentős előnyre tett szert az Egyesült Államokkal szemben több fontos kutatási mutató terén, és a jövőben más területeken is várhatóan túlszárnyalja majd azt.

Az utóbbi években megfigyelhető egy figyelemre méltó tendencia a nemzetközi együttműködések terén, amelyet a geopolitikai feszültségek fokozódása alakít. Ez a helyzet jelentős hatással van a kutatók közötti kapcsolatokra és a tudományos hálózatok működésére. A globális politikai környezet változásai nem csupán a nemzetközi projektek lebonyolítását befolyásolják, hanem új kihívások elé is állítják a tudományos közösséget, amelynek alkalmazkodnia kell a megváltozott körülményekhez.

Természetesen, a trendek mindig jelen vannak, és azért...

az is trend, hogy Kína milyen erőssé vált a tudományban.

A korábbi amerikai kormányzat számára aggályos volt, ha az amerikai kutatók együttműködtek Kínával, de az igazság az, hogy ezt emberi és kutatói szempontból mi nem éreztük problémának.

Az emberi kapcsolatok alapvetően felülmúlják a politikai játszmákat.

A politikai színtér, mint tudjuk, nem csupán a hatalom játszótere, hanem a célok és érdekek összefonódásának helye is. Az államok stratégiájuk részeként képesek formálni, hogy mely területeken lehet forrást szerezni, és milyen partnerségeket lehet kialakítani. Mi továbbra is Ázsiába irányítjuk azokat a projekteket, amelyek megvalósítása nehézkes vagy szinte lehetetlen lenne Európában vagy az Egyesült Államokban. Például a hatóanyaggyártás terén a legkiválóbb cégek Indiában és Kínában találhatók, míg az Egyesült Államokban e terület szakértelme sajnos hiányzik. Fontos megérteni, hogy Kína előretörése nem véletlen: az amerikai egyetemeken és kutatóközpontokban képzett kínai diákok a tanulmányaik és kutatásaik befejezése után hazatértek, mivel vonzó ajánlatokat kaptak. Ez a tudásvándorlás kulcsszerepet játszik abban, hogy Kína versenyképessége folyamatosan növekszik a globális piacon.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Kína mára a globális gyártás központjává vált, ami együtt jár azzal, hogy az anyagtudomány terén is élen járnak. A gyártási kapacitások és a gyakorlati tapasztalatok összpontosulása lehetővé teszi számukra, hogy a leginnovatívabb megoldásokat kínálják ezen a területen.

Kis kitérő után térjünk vissza a hálózati orvostudomány fontosságára, és nézzük meg, hol és hogyan tudja az egészségpolitika, valamint a szakpolitika maximálisan kihasználni ennek az új megközelítésnek az előnyeit.

Számos betegség megelőzhető társadalmi beavatkozások révén. Az orvostudomány elsősorban a betegek gyógyítására fókuszál, de ez a folyamat gyakran rendkívül nehéz és költséges. A gyógyítás általában csupán annyira elegendő, hogy a betegek életben maradjanak, de nem biztosítja a teljes felépülést vagy a jó közérzetet.

Sokkal könnyebb lenne viszont megelőzni a betegségeket. A betegségek jelentős része életmódbetegség, amely megelőzhető, kezdve az elhízással, a metabolikus szindrómákig vagy a szívbetegségekig.

Fontos lenne, hogy az emberek tudatában legyenek: az egyén egészségi állapotát elsősorban az életmódbeli választások befolyásolják, míg a genetikai tényezők szerepe sokkal kisebb.

Étkezési kutatásaink során ráébredtünk, hogy a megbetegedések csupán 10-20%-a köthető genetikai tényezőkhöz. A fennmaradó részt leginkább a környezeti hatások és az egyéni életmódbeli szokások befolyásolják.

Mit sorolna ide, minden, ami összefügg az életmód minőségével?

Természetesen, itt van egy egyedibb változat: Azt mondhatom, hogy az alvás, a stressz szintje és a fizikai aktivitás mind fontos tényezők, de a táplálkozás az, ami a legnagyobb hatással van erre az egész folyamatra.

Ha drasztikusan meg szeretném változtatni Magyarország egészségét, akkor leginkább a prevencióra figyelnék oda,

Inkább a megelőzésre kellene fókuszálnunk, hiszen az orvosi beavatkozások gyakran már a végső stádiumban érkeznek. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség az emberek gyógyítására, hiszen ez morális kötelességünk. Azonban hosszú távon sokkal jelentősebb eredményeket érhetnénk el, ha a prevencióra helyeznénk a hangsúlyt. A prevenció azonban nem egyszerű feladat, mivel a hatásait sokszor csak évtizedek múlva érezhetjük.

És senki, az egyének és a döntéshozók sem tudják leszedni rövid időn belül azt a bizonyos gyümölcsöt a fáról, mert nem könnyen elérendő cél.

Nagyon nehéz ilyen szempontból politikailag azzal érvelni, hogy a hatalmas összeget a prevencióba érdemes fektetni, mikor két generációval később fogják csak learatni ennek eredményét.

Maradjunk a táplálkozás jelentőségénél, ami aktuálisan az Ön egyik legfontosabb kutatási csapásiránya. Mit mutat ezen a téren a hálózatos megközelítés?

Kutatásunk kezdetén meglepő volt rájönnünk, hogy a táplálkozástudomány mindössze körülbelül 150 olyan molekulával foglalkozik, amelyeket metabolikus komponenseknek nevezünk, és amelyek az energiaforrásainkat képviselik. Ebbe a kategóriába tartoznak a cukrok és zsírok, tehát azok az alapvető molekulák, amelyek elengedhetetlenek a mindennapi életünkhöz, hiszen ezek biztosítják számunkra a szükséges energiát, valamint a vitaminok, amelyek szintén fontosak az egészségünk szempontjából. Érdemes megjegyezni, hogy ez a 150 molekula csupán egy apró töredéke annak a hatalmas mennyiségű molekulának, amelyeket az ételeken keresztül a szervezetünkbe juttatunk. Ezen molekulákra, amelyeket a nutrició "sötét anyagának" neveztünk el, több éve végezzük a kutatásunkat, hogy feltérképezzük, pontosan mit is fogyasztunk a táplálkozásunk során. Jelenleg már közel 140 ezer molekulát azonosítottunk, amelyek mind valamilyen nyersanyagban megtalálhatók és dokumentáltak.

Eddig ezek a molekulák miért nem kerültek a figyelem középpontjába?

Részben az a magyarázat, hogy látszólag nem tűnnek elengedhetetlennek. Ha eltávolítunk egyet vagy akár többet is a napi étkezésünkből, nem mindig tapasztalunk azonnali, szembetűnő egészségügyi problémákat, amelyek közvetlenül fenyegetnék az életünket. Azonban ha több ilyen molekuláris összetevő hiányzik a táplálkozásunkból, akkor súlyos következmények léphetnek fel. Például, ha a vitaminok vagy ásványi anyagok bevitele nem elegendő, fokozatosan olyan hiányállapotok alakulhatnak ki, amelyek hosszú távon komoly egészségügyi kockázatot jelentenek.

Vannak olyan molekulacsoportok, amelyek jelentős hatással bírnak az egyén egészségi állapotára.

Ilyenek például a polifenolok. Ezek nagy számban fordulnak elő zöldségekben és gyümölcsökben, de nincsenek benne a húsokban. Molekulárisan ez a szerves vegyület 8000 különböző molekulát tartalmaz. Ezt a növények ún. másodlagos metabolizmusa hozza létre, ami nincs az emlősökben.

Ez miért van így?

Mivel a növények nem képesek elmenekülni a ragadozók elől, másfajta védekezésre kellett berendezkedniük. E védelmi mechanizmus nem a hagyományos értelemben vett mechanikai vagy izom alapú reakciókra épít, mint az állatok esetében, hanem a színek, illatok, formák és textúrák világában rejlik. Az élőlények, köztük mi magunk, nem rendelkezünk olyan metabolikus rendszerekkel, mint a növények, de ezek a molekulák rendkívül fontosak számunkra, mivel számos feladatot látnak el a sejtekben. Nem energiaforrások, hanem közvetlenül a fehérjékhez kapcsolódnak, így szabályozva azok aktivitását. Tehát bár első pillantásra talán másodlagosnak tűnnek, valójában jelentős és sokszor rejtett hatásuk van.

A hálózattudomány segítségével lehetőségünk nyílik olyan módszertan kidolgozására, amely lehetővé teszi számunkra, hogy meghatározzuk, mely molekulák milyen betegségek kifejlődésére vagy lefolyására gyakorolhatnak hatást.

Igen, van egy fantasztikus élelmiszer, amit érdemes beépíteni az étrendedbe az egészséged megőrzése érdekében! Ez nem más, mint a bogyós gyümölcsök, mint például az áfonya, málna vagy eper. Ezek a kis, ízletes gyümölcsök tele vannak antioxidánsokkal, vitaminokkal és ásványi anyagokkal, amelyek segíthetnek a sejtek védelmében és az immunrendszer erősítésében. Ráadásul könnyen beilleszthetők a mindennapi étrendbe: fogyaszthatod őket reggelire joghurttal, smoothie-kban, vagy akár salátákban is. Érdemes tehát rendszeresen fogyasztani őket az egészséges életmód érdekében!

a zöld tea kedvező hatásai nem csupán elméleti síkon léteznek, hanem valós klinikai tapasztalatok is alátámasztják őket. Az epigallokatekin-gallát (EGCG) rendkívüli képessége, hogy számos fehérjéhez kapcsolódik, lehetőséget ad arra, hogy a hálózati orvostudomány módszereivel feltérképezzük, hogyan befolyásolja a különböző betegségek kimenetelét. Az általunk azonosított első tíz betegség, amelyek esetében a zöld tea hatását már klinikai vizsgálatok is igazolták, jól példázza, hogy a természetes molekulák milyen jelentős szerepet játszhatnak az egészségmegőrzésben és a megelőzésben. Ezzel a kutatással nemcsak a zöld tea jótékony hatásait erősítettük meg, hanem egy új megközelítést is bemutattunk a betegségek kezelésének és megelőzésének terén.

megvannak az eszközök arra, hogy meg tudjuk mondani, melyik molekula milyen betegséget tud befolyásolni.

Furcsa, hogy mennyire rejtélyes a gasztronómia világa, hiszen gyakran nem tudjuk, hogy egy-egy ételben pontosan mely molekulák rejlenek. Olyan, mintha egy titkos kódot kellene megfejtenünk, ahol az egyik oldalon ott áll 3000 különböző nyersanyag, amelyeket az ételek készítéséhez használunk, míg a másik oldalon egy hatalmas, 140 ezer molekulából álló rendszer vár ránk. Ennek a mátrixnak a titkai csak arra várnak, hogy felfedezzük őket!

Fontos megérteni, hogy egy betegséggel küzdő egyén étrendje nem csupán a gyümölcsök mennyiségén múlik. Az almák, körték és banánok mind különböző tápanyagokat és molekulákat tartalmaznak, így a választásuk jelentős hatással lehet az egészségre. Míg mindhárom gyümölcs tápláló, eltérő vitaminokat, ásványi anyagokat és antioxidánsokat biztosít, amelyek különböző módon támogathatják a szervezetet. Tehát a gyümölcsök sokszínűsége és a bennük rejlő tápanyagok változatossága kulcsfontosságú a gyógyulás szempontjából.

Igen, ezt a mátrixot egyedileg kell kitöltenünk ahhoz, hogy hatékonyan válaszolhassunk az ilyen típusú kérdésekre. Így mindenki személyre szabott információkat kaphat arról, hogy mi számít számára egészséges étkezésnek. Már kidolgoztuk a stratégiánkat a mátrix befejezésére, és izgatottan várjuk, hogy miként valósítjuk meg ezt az ötletet.

az az álmom, hogy ezt a projektet Magyarországon valósítjuk meg.

Tehát várhatóan lesz olyan kutatás vagy kutatási szakasz, amelyet hazai magyar kutatókkal együttműködve valósítanak meg?

Valóban szándékomban áll, hogy ezt a kutatási projektet Magyarországra hozzam, mivel a szükséges AI tudás leginkább itt, hazánkban található meg. A magyar szakemberek kiemelkedő kompetenciákkal bírnak ezen a területen. A munka jelentős részét már elvégeztük, hiszen minden nyersanyagra vonatkozóan rendelkezünk tömegspektroszkópiai adatokkal. Jelenleg azonban nem tudjuk ezeket az adatokat megfelelően értelmezni, ezért éppen egy olyan eszköz kifejlesztésére törekszünk, amely segítene ebben. Jelenleg az intézményi és kutatási kereteket keressük a magyar viszonyok között, hogy megvalósíthassuk ezt a fontos kutatást.

Képzeljük el, hogy elmerülünk a különböző étkezési szokások világában, és felfedezzük, milyen hatással van a tipikus magyar étrend az egészségünkre és közérzetünkre. Esetleg érdemes lenne alaposan megvizsgálni, hogy a magyar konyha gazdag ízei és hagyományos ételei, mint a gulyás vagy a töltött káposzta, milyen tápanyagokat biztosítanak számunkra. Az ilyen elemzések révén feltárhatjuk, hogyan befolyásolják ezek az ételek nemcsak a fizikai egészséget, hanem a mentális jólétet is, és milyen összefüggések vannak a különböző étrendek és a hosszú távú egészség között.

Igen, lehetnek a tipikus magyar ételeknek egészségügyi következményei, amelyek leginkább a magyarokon csapódnak le. De az látható, hogy

Magyarország sem tudja elkerülni a fejlett világ élelmiszeripari és fogyasztási trendjeit, ami azt eredményezi, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek aránya egyre inkább növekszik a mindennapi étkezések során.

Jelenleg Európa és Magyarország elmarad az Egyesült Államoktól ezen a téren, és sajnos a tendencia aggasztóan növekszik. Az ultrafeldolgozott élelmiszerekből jelentős mennyiségű kalóriát fogyasztunk. Ennek egyik oka, hogy ezeket az ételeket kémiai úton úgy alakították ki, hogy ízletesek és addiktívak legyenek, így folyamatosan vágyunk rájuk. Az agyunk nem kapja meg azokat a természetes jelzéseket, amelyeket a friss, természetes élelmiszerek révén érzékelne, például azt, hogy elegendő táplálékot fogyasztottunk. Mivel ezek a jótékony molekulák hiányoznak a feldolgozott élelmiszerekből, helyettük olyan anyagok találhatók bennük, amelyek arra ösztönöznek, hogy tovább együnk. A gyártók célja, hogy termékeik addiktív hatásúak legyenek, így a fogyasztók folyamatosan visszatérnek hozzájuk.

Tehát nem csak cukor, meg só, meg szénhidrátfüggők vagyunk, hanem kajafüggők.

Valóban, a mai világban egyfajta ételaddikció figyelhető meg, amelynek hátterében elsősorban az ultrafeldolgozott élelmiszerek állnak. Ezek az ételek olyan ízletesek és vonzóak, hogy könnyen rabul ejtik a fogyasztókat, elhomályosítva ezzel a tudatos táplálkozás fontosságát.

Ha szeretnénk javítani a jelenlegi helyzeten, különösen a kalóriabevitel csökkentésével és az életmódunk megváltoztatásával, felmerül a kérdés: hogyan tudjuk ezt a folyamatot megfordítani? Ne felejtsük el, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek fejlődése jelentős szerepet játszott abban, hogy a földön 10 milliárd ember számára biztosítani tudjuk az élelmiszert. Éppen ezért nem meglepő, hogy ez a táplálkozási forma olyan széles körben elterjedt. Ugyanakkor ma már tisztában vagyunk azzal is, hogy komoly egészségügyi következményekkel jár. Azért fontos, hogy tudatosítsuk ezt a folyamatot, mert csak így érthetjük meg a változtatás szükségességét és lehetőségét.

Nemrégiben kifejlesztettünk egy innovatív mesterséges intelligencia eszközt, amely képes meghatározni, hogy egy adott étel mennyire feldolgozott.

Az élelmiszerek csomagolásán általában feltüntetik a cukor, zsír és só tartalmát, azonban a termékek természetes vagy ultraprocesszált jellegére vonatkozó információk gyakran hiányoznak. Az újonnan kifejlesztett AI eszköz segítségével sikerült feltérképezni az üzletekben elérhető ultraprocesszált élelmiszerek mennyiségét. Ezzel kapcsolatos kutatásunk januárban jelenik meg a Nature Food folyóiratban, de már most is hozzáférhető az a weboldal, ahol az ilyen információk megtalálhatók.

Egy évvel ezelőtt bemutattuk ezt az innovatív eszközt, amely három jelentős amerikai élelmiszerláncra összpontosít, és azóta heti több millió látogatót vonz.

-- ezen oldal segítségével döntenek el a vásárlók, hogy mit vegyenek, illetve mit kerüljenek el.

Akkor ha jól veszem ki az egyéni példájából, igyunk zöld teát, a korábbi interjúnk alapján azt mondhatjuk, hogy javasolt a kávéfogyasztás. Más egyéni tapasztalatból átadható hasznos tudás?

Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: "A zöld tea csupán egy példa a sok közül. A lényeg mindig az, hogy felfedezzük, mi az, ami legjobban illik az egyéni életstílusunkhoz és fenntartható módon beépíthető a mindennapjainkba."

Az egészséges életmód alapkövei közé tartozik, hogy táplálkozásunk mellett figyeljünk a megfelelő pihenésre is: törekedjünk arra, hogy naponta 7-8 órát aludjunk. Emellett a rendszeres és fenntartható mozgás is elengedhetetlen, hiszen ezek a szokások együtt hozzájárulnak testi és lelki jólétünkhöz.

Az étkezés kérdése mindig is fontos része volt az egészséges életmódnak, különösen a zöldségek és gyümölcsök rendszeres fogyasztása. Én ezt a kihívást úgy oldottam meg, hogy minden hét elején egy kis időt szentelek a heti étkezési tervem megtervezésére. Így biztosítom, hogy mindig legyen friss zöldség és gyümölcs a hűtőmben. Emellett kreatív módon igyekszem beépíteni őket a mindennapi ételeimbe: smoothie-kat készítek, salátákat dobok össze, vagy akár zöldséges leveseket főzök. Ez nemcsak az egészségemnek tesz jót, hanem színesebbé és élvezetesebbé is varázsolja az étkezéseimet!

Már három évtizede, hogy naponta csupán kétszer étkezem, és ezek közül az egyik mindig saláta. Ez a saját, egyedi étrendi rendszerem, és nem szeretném azt sugallni, hogy ez mindenkinek megfelelő vagy ideális.

Sőt, hiszen mindenkinek meg kell találnia a saját belső egyensúlyát, amely hosszú távon fenntartható és jótékony hatással van az egészségére.

Például, a kalóriaszámlálás nem feltétlenül jelent megoldást mindenki számára.

Vannak előnyei, de ezek elsősorban azok számára érhetők el, akik valóban nagy mennyiségű kalóriát visznek be. Azonban nem mindenki képes hosszú távon fenntartani ezt az életmódot. Ez a megközelítés arra figyelmeztet bennünket, hogy

Szinte minden pillanatban körülvesz minket az étkezés világa. Akárhol is vagyunk, az étel folyamatosan jelen van: az asztalon, a hűtőben, vagy éppen a reklámok színes forgatagában. Az étkezés nem csupán szükséglet, hanem az életünk szerves része, ami kísér minket utunk során.

Ezek a hatások és ingerek állandóan körülvesznek minket, mint egy láthatatlan háló. Éppen ezért állítom, hogy kajafüggők vagyunk.

Olyan ez, mint az alkoholizmus: akkor találhatunk megoldást, ha tudatosítjuk magunkban, hogy valójában egy függőségről van szó.

A címlapfotó forrása: Mónus Márton, Portfolio.

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.