Tapasztó Orsi: A gyereknevelés kihívásai - Az élet túlélése a mindennapok forgatagában [Ezt nem hallottad senkitől!] - Könyves Magazin Orsi megosztja tapasztalatait arról, hogyan lehet a szülői létet túlélni a feszített tempójú hétköznapokban. Az őszinte

"Az első dolog, ami eszembe jut, az, hogy hogyan fogom vissza a lovaimat. Túl szabad vagyok, túl hangosan nevetek, és túlságosan kilógok a megszokott keretekből" - osztja meg Tapasztó Orsi gyermekkori emlékeit. Már fiatal korában arra tanították, hogy nem lehet "túl sok" az életben: a szabad szellem, a színes önkifejezés és a boldog önállóság nem illik a jó kislány képébe.

Édesanyja erős, karakteres nő volt, de "nem mások előtt". A megfelelési kényszer jellemezte a mindennapjait, de kamaszkorában elérkezett az a pont, amikor már nem tartotta magát a keretekhez. "Emiatt nem telt el nap veszekedés nélkül. Az volt az az időszak, amikor először mertem nemet mondani, amikor megpróbáltam kilépni abból, amit belém neveltek" - meséli.

Tapasztó Orsi Romániában, Szatmárnémetiben született. Az 1989-es rendszerváltás után az édesanyja elhatározta, hogy a demokráciát otthon is bevezetik:

Leültetett, és részletesen kifejtette, mi is az a demokrácia. Azt hangsúlyozta, hogy mostantól otthon is alkalmazni fogjuk ezt az elvet.

Kislányként komolyan vette az új szabályt, ami azt is jelentette, hogy lehetőséget kapott arra, hogy kifejezze a saját véleményét. A gyermekkorban megszokott engedelmesség fokozatosan helyet adott a bátor szókimondásnak, és ezzel párhuzamosan kialakult az önálló gondolkodás, ami később meghatározta felnőtt életét és hivatását.

"Annyira szorgalmasan tanulj és dolgozz, hogy mindig a saját erődre támaszkodhass. Soha ne legyél senki másnak az árnyéka" – ezt az életbölcsességet hozta magával Tapasztó Orsi a családi hagyományból. Édesanyja számára az önállóság nem csupán egy életfelfogás volt, hanem a túlélés kulcsa: a család női tagjai generációkon keresztül harcoltak azért, hogy megőrizzék függetlenségüket, és ne váljanak mások kiszolgáltatottá.

Ez az örökség benne is mélyen gyökeret vert, ám felnőttként már sokszor belső feszültség forrásává vált: "Amikor fizikusként dolgoztam doktoranduszként, azt éreztem, hogy függök a férjemtől. Nem azért, mert ő éreztette volna, hanem mert én hoztam magammal ezt a csomagot, azt a meggyőződést, hogy csak akkor lehetek elég, ha mindenben egyenlőek vagyunk."

A veszteség súlyos fájdalmából született meg a döntés, hogy férjével együtt örökbe fogadnak egy gyermeket. "Az addig megszerzett tudásom az erőről, szabadságról és szeretetről teljesen új dimenziót nyert" - osztja meg tapasztalatait. Azonban a hirtelen jött fordulat nem csupán örömet hozott, hanem komoly kihívásokkal is szembesítette őket.

Az örökbefogadás folyamata nem tart hónapokig, mint egy terhesség. Hirtelen, egyik pillanatról a másikra ott áll előttünk egy hároméves kisgyermek.

Az első időszakot a káosz uralta: "Az első három hónap volt a legnagyobb kihívás. Minden a nulláról a százra száguldott, és az idegrendszeremnek alkalmazkodnia kellett ehhez a hirtelen változáshoz."

Amikor végül, fél év várakozás után, elérkezettnek érezte az időt, hogy újra segítséget kérjen, visszatért a terápiához. "Egy szakember támogatott abban, hogy fokozatosan eltávolítsam a múlt rétegeit, és felfedezzem, ki is ez az új Orsi - anya, nő, feleség - akivé váltam."

Az anyaság egyik legértékesebb tanulsága számára az lett, hogy nem szükséges minden apró részletet tökéletesen megoldani. "Gyerek mellett nem a teljesítmény a lényeg, gyakran csak a napi túlélésre koncentrálsz" - osztja meg tapasztalatait. Ahelyett, hogy a megfelelés és a teljesítmény kényszerével terhelné magát, ma már inkább az élet egyensúlyának megtalálására törekszik.

"Azóta ez vált a mindennapjaim vezérelvévé: elengedni a feszült akarást, és fokozatosan, lépésről lépésre építkezni a stabilitás felé."

A családdá válás folyamata új kihívások elé állította a párkapcsolatát. "Számomra világos volt, hogy én vállalom a nagyobb részt" - osztja meg tapasztalatait a kezdeti időszakról. Meglepetéssel tapasztalta, mennyire természetesen válik a férje jelenlévő és érzékeny apává. "Négy órára hazaért, és azonnal lement a gyerek szintjére, hogy legózzon vagy autózzon" - meséli. Ez az élmény hozzájárult ahhoz, hogy sikerüljön elengednie az irányítás kényszerét, és megtanulja, hogy a felelősséget közösen is viselhetik.

Idővel Tapasztó Orsi figyelme az anyaság rejtettebb, nehezebb aspektusai felé fordult. "Sok éjszakát virrasztottam, miközben más anyukák arról írták, hogy síró csecsemők maradnak egyedül a kórházakban" - meséli. A téma számára különösen személyes, hiszen: "Anyukám szülés utáni depresszióval küzdött. Az első két hétben nem tudott igazán kapcsolódni hozzám, és ezek az élmények mélyen belém ivódtak."

Ez a felfedezés indította el azon az úton, hogy teret adjon azoknak a gyerekeknek, akik továbbra is elszigetelten élnek, és felhívja a figyelmet a gondoskodás alapvető, leglényegesebb pillanataira.

A podcast során felfedezhetjük, hogy:

A beszélgetést meg tudod hallgatni a Spotify, YouTube és PodBean platformjain is.

Ha van gondolatod, kérdésed vagy saját történeted, írd meg nekünk: [email protected].