A szavazásra való buzdítás nagyszerű kezdeményezés! Fontos, hogy mindenki hangot adjon véleményének, hiszen a választások során formálhatjuk közös jövőnket. Az aktív részvétel nemcsak jogunk, hanem felelősségünk is. Ne habozz, lépj előre, és tedd meg a sz

Robert Fico miniszterelnök a héten egy különösen politikailag kényes témát dobott a közbeszéd középpontjába: a külföldi forrásokból finanszírozott kampányaktivitások ügyét. Azonban, ahogyan az már megszokott, ahelyett, hogy koherens és átgondolt álláspontot képviselne, a kormányfő csupán arra összpontosít, hogy bizonyítsa, a külföld és az újságírók ártani kívánnak neki, és szándékosan dolgoznak a tönkretételén.

A botrány gyökerei egy vasárnapi hírhez nyúlnak vissza: angol tényfeltáró újságírók állítása szerint a nagy-britanniai támogatással működő Zinc Network médiaügynökség, valamint különböző külügyi források aktívan részt vettek a szlovákiai választásokkal kapcsolatos tevékenységek lebonyolításában. A brit támogatás által érintett konkrét közéleti szereplők és szervezetek kiléte azonban még mindig nem tisztázott.

A napfényre kerülő, alaposabban bemutatott ügyek között szerepel a Memo 98 választási kalkulátora, valamint az a társadalmi kampány is, amely a valasztok.sk weboldalon keresztül érte el a magyar közönséget. Ez a kezdeményezés a fiatalok szavazási kedvének fokozására összpontosított, célja pedig a demokratikus részvétel ösztönzése volt.

A lényeg az, hogy vajon a szlovákiai politikai színtéren külföldi források által finanszírozott célzott beavatkozás zajlik-e, és ha igen, akkor ezt hogyan értékeljük? Mennyire elfogadható vagy problémás egy ilyen helyzet?

A szlovákiai mozgósító kampányok nem meglepő jelenségek, hiszen szinte minden választás előtt találkozhatunk civil szervezetek által szervezett akciókkal, amelyek az alapértékek és a közéleti részvétel fontosságára hívják fel a figyelmet. Ez a tendencia nemcsak Szlovákiára korlátozódik: a magyar civil szféra is rendszeresen, négyévente aktiválódik, hogy hangsúlyozza a szavazás jelentőségét. Hiszen mindannyian szeretnénk, ha a minket képviselő politikai döntéshozók valóban figyelembe vennék érdekeinket. Érdekesség, hogy a szöveg írója is részt vett hasonló kezdeményezések koordinálásában a múltban, tapasztalatait pedig szívesen megosztja másokkal.

Ezek az akciók egy egyszerű, ámde hatékony logikára építenek: minél többen fejezik ki véleményüket, annál kedvezőbb a helyzet, hiszen a demokrácia gyengülését jelzi, ha valaki háttérbe húzódik. Bizonyos közösségek, mint például a magyarok vagy a fiatalok, gyakran a passzívabb csoportok közé sorolhatók, amikor az urnákhoz érkezik a kérdés; a részvételük nemcsak hogy nem torzítja a politikai versenyt, hanem éppen ellenkezőleg, sokkal reprezentatívabbá teszi azt.

Az, hogy Nagy-Britannia lehetőséget lát a hasonló tevékenységek támogatására, jogi akadályokba nem ütközik.

Beavatkozás a politikai színtérbe? Formailag kétségtelenül, hiszen a fiatalok politikai preferenciái gyakran eltérnek a nyugdíjasokétól. Ugyanakkor a demokráciák világában a politikai beavatkozás nem csupán a politikai elit és a pártok kiváltsága. Valójában bárki részt vehet ebben a folyamatban, és sokan meg is teszik: legyen szó arról, hogy a családtagjaikkal eszmecserét folytatnak, egy Facebook-bejegyzést írnak, vagy akár meggyőzik az ismerőseiket, hogy a választások során adják le szavazatukat.

A civil szervezetek, amelyek a saját értékrendjük szerint járnak el, megérdemlik a szabadságot arra, hogy kifejezzék véleményüket, és hogy hangjukat minél inkább hallathassák. Ebben a folyamatban akár külföldi források igénybevételére is lehetőségük van, amennyiben mindez átlátható módon zajlik.

Ez egy másik aspektus, hogy a nyugatpárti szereplők folyamatosan előhozakodnak azzal az érvvel, miszerint külföldi források révén véleményformálás zajlik. Ezt az érvet gyakran használják fel, amikor az orosz dezinformációval szembeni fellépés szükségességét hangsúlyozzák. Itt az ideje, hogy elgondolkodjanak ezen, és tisztázzák, mit is értenek pontosan ez alatt – ám Robert Fico érvelése sajnos egyáltalán nem foglalkozott ezzel a problémával.

A miniszterelnök inkább arra használta fel az esetet, hogy az újságírókat vonja felelősségre azért, mert szerinte célzatosan nem írnak a kényelmetlen témákról. Meglehet, hogy a hír eltűnt volna a semmiben, de a Marker értesüléseinek megszellőztetése és Fico sajtótájékoztatója között konkrétan két nap telt el. Egy kis időt azért kaphatnának az újságírók, mielőtt nekik esik a miniszterelnök.

Természetesen Fico szándéka nem az, hogy valódi társadalmi párbeszédet kezdeményezzen a konfliktusról, hanem inkább az, hogy sajnáltassa magát – ezt a célt pedig sikerült is megvalósítania.