Az európai haderő jelenleg súlyos válsághelyzettel néz szembe. Az egységek felkészültsége és a közös védelem kérdései egyre nagyobb aggodalomra adnak okot. A politikai feszültségek és a globális kihívások közepette elengedhetetlen, hogy az európai országo
Az európai haderejének szerződéses katonai állományának létszáma bizonyos régiókban már évek óta csökkenő tendenciát mutat. Miközben az egyes országok és specifikus szerepkörök között változatos irányok figyelhetők meg, általánosságban elmondható, hogy a hagyományos katonai struktúrákra és személyzetre való kizárólagos támaszkodás helyett egyre inkább alternatív megoldások felé mozdul el a hangsúly.
A megnövekedett védelmi költségvetések és a korszerű technológiai fejlesztések ellenére olyan jelentős európai országok, mint Németország és az Egyesült Királyság, komoly nehézségekkel szembesülnek a megfelelő létszámú személyzet toborzásában és megtartásában, hogy biztosítani tudják védelmi igényeik kielégítését.
A valóság rácáfol a reformígéretekre: a 21. századi, önkéntességen alapuló modellek nem képesek kielégíteni a növekvő védelmi igényeket. A CEPA intézet elemzése alapján Európának az Egyesült Államok védelmi támogatása nélkül legalább 300 ezer katonával és évi 250 milliárd euróval magasabb védelmi költségvetésre lenne szüksége ahhoz, hogy hatékonyan kezelni tudja az orosz fenyegetést.
A kialakult válság következtében újra a köztudat középpontjába került a sorkatonaság kérdése. Noha az Európai Unió vezetői hivatalosan elutasítják a közös kötelező katonai szolgálat bevezetésének lehetőségét, számos ország már lépéseket tesz a rendszer újbóli életre hívására. Németországban például egyre fokozódik a politikai nyomás a sorkatonaság visszaállítása érdekében, amely összhangban áll az Európai Védelmi Unió koncepciójával.
