Sisakvita: A Testnevelési Egyetem egyik tudományos munkatársa hangsúlyozza, hogy nem vitás, egy kerékpáros bukósisak jelentős védelmet nyújt.

Megdöbbenéssel olvastam Kürti Gábor bejegyzését és a sajtóban való visszhangját. Mivel a munkám során elsősorban statisztikával és kutatásmódszertannal foglalkozom, valamint szenvedélyes kerékpárosként és a Magyar Kerékpárosklub tagjaként tekintek a témára, elengedhetetlennek tartom, hogy felhívjam a figyelmet az elhangzott állításokkal kapcsolatos problémákra.

Csurilla Gergely, az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, valamint a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem tudományos munkatársa, nyílt levélben osztotta meg véleményét lapunkkal a Kerékpárosklub elnökének a kötelező sisakviselést ellenző álláspontjával kapcsolatban, amelyről szerdán számoltunk be. A tegnapi posztjában Kürti Gábor is elismerte a sisakok védő szerepét, azonban a kötelező sisakviselés bevezetését nem ítélte szerencsés döntésnek. Hivatkozva néhány külföldi kutatásra és esetre, arra figyelmeztetett, hogy a kötelező sisakviselés és annak szigorú betartatása paradox módon a kerékpározók számának csökkenéséhez, sőt, még több balesethez is vezethet.

Csurilla Gergely, a nyílt levél szerzője, határozottan kiáll a bukósisak viselése mellett. Egy idei baleset tapasztalata után, amely során a sisakja nélkül valószínűleg már nem lenne képes ezeket a sorokat megfogalmazni, világosan látja annak fontosságát. Azonban, mint ahogyan munkái során is, törekszik arra, hogy szubjektív érzéseit a háttérbe szorítsa, és kizárólag objektív szempontok alapján kíván reagálni Kürti Gábor posztjára.

Csurilla egy általános kutatásmódszertani hibára hívja fel a figyelmet, amely véleménye szerint rávilágít, milyen irányú torzításokkal kell számolnunk Kürti Gábor által bemutatott adatok és kimutatások esetében, és miért problémás ezekre alapozva erős kijelentéseket megfogalmazni. Állítása szerint a kerékpáros balesetek csupán akkor kerülnek be a hivatalos statisztikákba, ha mentő vagy rendőrségi beavatkozásra van szükség. Számos olyan eset fordul elő, ahol a bukósisak már nem tudja megakadályozni a tragédiát, így a statisztikai adatok alapján könnyen arra a téves következtetésre juthatunk, hogy a bukósisak nem nyújt védelmet a balesetekkel szemben.

Az ilyen jellegű balesetekről, mint amilyen az övé is, sajnos nem áll rendelkezésünkre elegendő információ - fűzi hozzá -, hiszen a sisak megóvta a kerékpárost a fejsérüléstől, így orvosi ellátásra sem volt szüksége. Ha esetleg mentőt hívott volna, akkor a statisztikákba már csak egy vállsérüléssel került volna be, és senki sem tudta volna meg, hogy a bukósisak valójában megakadályozta egy komolyabb fejsérülés kialakulását.

"De tegyük fel, hogy ha még ez is belekerülne a kimutatásba, akkor mit látnánk a Kürti Gábor által hivatkozott statisztikákban? Azt, hogy a bukósisak viselése növeli a vállsérülések számát, miközben pont a bukósisak védett meg egy súlyosabb sérüléstől, és a kettő között nincs oksági összefüggés"

Ez az analógia Csurilla szerint párhuzamba állítható Kürti Gábor érvelésével, amely azt állítja, hogy a bukósisak használata valójában növelheti a nyaki gerinc sérülésének kockázatát. E megfontolások nyomán Csurilla abban bízik, hogy világossá válik, miért is torzítják egyoldalúan ezek a statisztikák, és mennyire hiányosak az ismereteink arról, hogy a bukósisak viselése valójában mennyi védelmet nyújt.

Kürti Gábor érveinek tükrében Csurilla fő dilemmája a források kritikátlan átvételéből fakad. Véleménye szerint ezek a források túlnyomórészt nem tudományos folyóiratokban publikált eredmények, hanem különböző adatközlők által készített kimutatások. Ebből adódóan nem világos, hogy milyen szándék vezérelte az adatközlőt, és azt sem tudhatjuk, hogy pontosan milyen módszertan alapján dolgoztak a kimutatások elkészítésekor.

Még ha elfogadjuk is, hogy az adatközlő független, és az ausztrál, valamint új-zélandi példák valóban azt mutatják, hogy a bukósisak kötelezővé tétele után csökkent a kerékpárosok száma, Csurilla véleménye szerint nem feltétlenül vonhatunk le ok-okozati összefüggéseket csupán egyetlen adatsor alapján. Ahogyan ő is megjegyzi, számos olyan tényező létezik, amelyek valószínűleg befolyásolják a kerékpárosok számát, még a sisak kötelezővé tétele nélkül is.

Csurilla véleménye szerint Kürti Gábor nem csupán kritikátlanul átveszi a forrásokból származó adatokat, hanem ezeket más információkkal összekeverve, teljesen spekulatív következtetéseket von le. A tegnapi posztjában Kürti azt állította, hogy ha a bukósisak viselése kötelező lenne, akkor kevesebben ülne kerékpárra. Ennek következményeként pedig az emberek kevesebb mozgáshoz jutnának, ami csökkentheti az életük hosszát. Így szerinte a bukósisak kötelező használatának következményei több életév-veszteséget jelenthetnek a társadalom számára, mint amennyit a bukósisak nélküli kerékpározás miatt bekövetkező balesetek okoznak.

"Ha a gondolatmenetnek az etikai aggályait félre is teszem, muszáj feltennem a legfontosabb kérdést: aki a kerékpározást a kötelező sisakviselés miatt hagyja abba, az biztosan nem fog más sportágat választani magának?"

Csurilla Gergely felvetése szerint fontos kérdés fogalmazódik meg: vajon egy ilyen becslés mögött milyen alapfeltevések állnak? Szerinte a kötelező bukósisak bevezetésének hatása nem csupán a kerékpározásra korlátozódik, hanem a sportolási és mozgási lehetőségekre is. Felmerül a kérdés, hogy létezik-e más mozgásforma, amely hasonló pozitív hatásokat képes generálni? Továbbá, miért csupán a kerékpározás kedvező egészségügyi és társadalmi következményeire fókuszálunk? Ugyanis a bukósisak viselésének elhanyagolása is magában hordozza a valós egészségügyi kockázatokat, és a sérülések társadalmi költségei is jelentősek lehetnek, ideértve a hosszú távú rehabilitációt, vagy akár a maradandó fogyatékosság kialakulását – hívja fel a figyelmet Csurilla.

Az ELTE és a Testnevelési Egyetem képviselője rámutatott, hogy a tudományos publikációk általában egy független bíráló bizottság általi alapos ellenőrzésen mennek keresztül, mielőtt nyilvánosságra kerülnek. Ennek során a kutatók várhatóan figyelembe veszik azokat a tényezőket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy oksági kapcsolatot tudjanak felállítani két esemény között. Emiatt óvatosan kell kezelni az ausztrál kutatási eredményeket és az ezek alapján levont határozott következtetéseket, hiszen a jelenlegi tudományos konszenzus szerint a bukósisak használata valóban jelentős védőhatással bír.

Ugyanakkor egyetértek Kürti Gábor véleményével, miszerint léteznek olyan kutatások, amelyek kapcsolatot mutatnak a bukósisak viselése és a kockázatvállalás mértéke között. Ezek a tanulmányok azt sugallják, hogy a sisakot viselő kerékpárosok hajlamosabbak meredekebb helyzetekbe belevágni, és gyakran kisebb távolságot tartanak a gépjárművektől. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy egyik kutatás sem állítja, hogy a bukósisak viselése növelné a balesetek előfordulását; a vizsgálatok csupán az emberi viselkedés változásait elemzik.

A tudományos ismereteim alapján nincs egyetlen olyan kutatás sem, amely alátámasztotta volna, hogy a bukósisak viselése fokozná a kerékpáros balesetek előfordulását.

- szögezi le Csurilla Gergely. "Egy ilyen (kerékpározás szempontjából) fontos pozícióban lévő személytől én elvárnám, hogy egy ilyen fontos társadalmi kérdésben sokkal objektívebb véleményt formáljon, amely mögött megalapozott tények és megállapítások állnak" - jelenti ki Csurilla. Szerinte azon természetesen lehet és érdemes is vitatkozni, hogy szükséges-e a bukósisak viselését kötelezővé tenni, hiszen ez már komplexebb társadalmi kérdést jelent. Az viszont nem kérdés, hogy a bukósisak valójában mennyire ad biztonságot, mert az ezzel kapcsolatos tudományos eredmények egyöntetűen egy irányba mutatnak. Ezért az első számú magyar kerékpáros közösség vezetőjétől nem a bukósisak viselésének megkérdőjelezését, hanem annak ösztönzését várná el az össztársadalmi hasznosság növelése érdekében, fejezi be levelét Csurilla Gergely.