Robbanásszerű ugrás figyelhető meg az aranysakálok populációjának növekedésében Magyarországon. Ez a sokszínű változás számos ökológiai és társadalmi kérdést vet fel, hiszen az aranysakálok megjelenése új dinamikát hoz a hazai vadállományba és az élőhelye
A magyar vadászati tevékenységek során évente több mint 12 ezer aranysakál esik áldozatul, ám a szakértők becslései szerint a teljes populáció akár 60 ezer egyedre is rúghat.
Szokatlan ragadozók próbára teszik a vadászok figyelmét - számolt be róla a Borsod Vármegyei Hírportál.
Hosszú évtizedeken át úgy vélték, hogy az aranysakál már eltűnt, ám az utóbbi években figyelemre méltó populációrobbanás tapasztalható. Számos jel arra utal, hogy hazánkban található Európa legnagyobb aranysakál állománya.
Az aranysakál a nyolcvanas évek végén már eltűnt fajnak számított Magyarországon. Az utolsó ismert példányát 1942-ben lőtték le, ám az 1990-es évek elejétől kezdve újra megjelent a hazai tájakon. A Dráva-vidékén megjelenő állományok szinte robbanásszerűen szaporodtak, és hamarosan az ország más területein is felfedezhettük ezt a titokzatos ragadozót.
Filó Gábor, a Hangonyi Zöldmező Vadásztársaság elnöke megosztotta, hogy bár medvével eddig nem futottak össze, aranysakálokkal viszont már több alkalommal is találkoztak a társaság tagjai.
Bár a medvékkel nem találkozunk mindennap, az aranysakálok egyre inkább jelen vannak a környezetünkben. Ezek az agilis ragadozók nem tartoznak a védett fajok közé, így jogilag lehetséges a kilövésük. Ugyanakkor, a természetük miatt nehéz őket célba venni; rendkívül óvatosak és gyorsak, ami megnehezíti a vadászatot.
„Legyél különleges a szavaiddal!” – mondta a vadász a portálnak.
Ma már az aranysakál az ország területének 86 százalékán előfordul, az egyedek száma pedig robbanásszerűen nőtt.
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem szakértői rámutattak, hogy az éves népességnövekedés mértéke már elérte a 40 százalékot, ami rendkívül figyelemre méltó adat.
Az aranysakál populációjának terjedési üteme az utóbbi években jelentős lassulásnak indult, ami arra enged következtetni, hogy a helyi állomány hamarosan stabilizálódik, és a létszámuk valószínűleg elérte a csúcsot. A kezdeti betelepedés folyamata mindössze két-három évtizedet ölelt fel.
A szakértők szerint az aranysakál terjedése több tényezőnek köszönhető. A mezőgazdasági területek és a nem megfelelő hulladékgazdálkodás sokszor elegendő élelmet biztosít az állatok számára. A globális felmelegedés és az enyhébb telek is kedveznek a ragadozóknak. A kisemlősök és nagyvadak számának emelkedése elegendő zsákmányt biztosít számukra.
Az aranysakál jelentős kihívásokat jelent hazánk ökoszisztémájára nézve, hiszen a borjak, gidák, apróvadfajok és háziállatok is komoly veszélynek vannak kitéve a ragadozó megjelenésének területein. E problémák kezelése érdekében gyakran szerveznek "hajtóvadászatokat" az óvatos és ravasz sakálok ellen. Békés megyében például egy sakálgyérítési verseny során egy vadász 57 aranysakált ejtett el. Érdekes, hogy az Őrségi Nemzeti Park természetvédelmi őre saját otthonában nevelt fel egy aranysakált, így személyesen tapasztalhatta meg a ragadozó életmódját és viselkedését.
