Szegény zseb, de beszédes ajkak.
A szociális média térnyerésével a közéleti események nyomon követése igencsak megterhelővé vált. Nem csupán azért, mert hatalmas mennyiségű új információ árad ránk, aki próbálja kideríteni, mi zajlik éppen az országban, hanem azért is, mert a politikai diskurzusban megjelenő kijelentések és témafelvetések egy része szándékosan félrevezető vagy egyszerűen hamis. A helyzet nemcsak kaotikus, hanem tudatos manipulációval is terhelt.
A politikusokkal kapcsolatos általános vélekedés gyakran a hazugságok és csalások körül forog. Bár ez a kijelentés nem teljesen helytálló, hiszen léteznek őszinte és jó szándékú politikai szereplők is, a kényelmetlen kérdések elkerülésének módszerei sokfélék. A hazugságokon túl számos más eszköz is rendelkezésre áll, melyekkel a politikai diskurzus irányítható. A fontos kérdésekben való manipuláció különösen kockázatos, mert a tények ellenőrzése sokszor egyszerű, a magyarázkodás pedig könnyen kínossá válhat. Azok, akik nem kívánják szembesülni a kényelmetlen témákkal, ügyesen elterelhetik a figyelmet: elég annyit tenni, hogy egy teljesen más, figyelemfelkeltő témát dobnak be a közbeszédbe, és hangosan hirdetni kezdik azt. Így az eredeti problémáról fokozatosan elfeledkezik a közvélemény, vagy pedig nem kapja meg a neki járó figyelmet és súlyt.
Bár lehet, hogy a téma elsőre elvontnak tűnik, Szlovákián belül számos konkrét példát találhatunk, amelyek jól szemléltetik a különféle figyelemelterelési stratégiák alkalmazását. Vegyük például a költségvetési vitát, amely az állampolgárok mindennapjait és pénzügyi helyzetét alapvetően befolyásolja. Az állam által kivetett adók és járulékok, valamint a költségvetés kulcsfontosságú elemei rendkívüli hatással vannak az emberek életére. A nyári hónapok során, amikor a kormánykoalíció megszorításokról tárgyalt a költségvetés kedvezőtlen helyzete miatt, gyorsan bemutatták a reformjavaslatokat. Ezt követően alig néhány nap alatt le is zárták a parlamenti vitát, ami jól mutatja, hogy a figyelem elterelésének technikái milyen hatékonyan működnek a politikai diskurzusban. Az állampolgárok figyelmét a sürgető reformok irányába terelték, miközben a költségvetési kérdések mélyebb elemzése háttérbe szorult.
Közben számos, a közéletet formáló esemény zajlott, amelyek túlléptek a költségvetés keretein. A politikai tájképen feszültségek és kiszámított lépések láthatók, hiszen a kormánykoalíció a kora nyári vitát az ellentmondásos alkotmánymódosításról őszre tolta, ezzel Robert Fico elvárásait messze túlszárnyalva. Így az előre borítékolható kudarc helyett az ellenzék alkalmatlanságán és tanácstalanságán szórakozhatott a közvélemény. A nyári közhangulatot tovább formálta a választási rendszer reformjáról folytatott diskurzus, amelybe a Hlas, a KDH és az SNS elképzelései mellett a Smer is beszállt saját ötleteivel. A megszorítások bejelentésének időzítése mellett a kormány a közbeszédbe bedobta az önkormányzati és parlamenti választások időpontjának kitolásának kérdését is, amire valójában sem erő, sem komoly hajlandóság nem mutatkozik. Ezt követően Robert Fico külön mikrofon elé lépett, hogy a konszolidáció helyett egy civil szervezet állítólagosan elsikkasztott pénzügyeiről értekezzen. A külpolitikai manőverek, különösen az ukrán-orosz háború kapcsán tett nyilatkozatok, szintén még csak most kerülnek terítékre.
A stratégia végeredménye az információs túlterheltség következtében az, hogy a sajtó, az ellenzék és a nyilvánosság teljesen eltérő témákkal foglalkozik, mint amit egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb környezetben tennének. Bármennyire is furcsák a kormánykoalíció javaslatai, nem igazán van más lehetőségük - hiszen Fico, Gašpar vagy Šutaj Eštok bejelentéseinek hírértéke van. A hatalom gyakorlói pedig inkább bármilyen más kérdésről beszélnek, csak arról nem, hogy miért élünk rosszabb körülmények között.
