Rekordalacsony szintre csökkent az északi-sarki jég mennyisége: Franciaország és Németország összes területének megfelelő jégfelület tűnt el.
Ez a terület több mint egymillió négyzetkilométerrel kevesebb a hosszú távú átlaghoz képest. A 2025 februári statisztikák alapján a sarki jégborítás március hónapban történelmi mélypontot ért el, amely azonos a 2017-es korábbi rekordalacsony szinttel.
Az északi-sarki tengeri jég dinamikus cikluson megy keresztül, amelynek során télen, február és március környékén éri el legnagyobb kiterjedését. Ahogy a hőmérséklet fokozatosan emelkedik, a jég fokozatosan visszahúzódik, és szeptemberre a legkisebb kiterjedését mutatja. Ezt követően, a lehűlés beköszöntével, újra megkezdődik a jégképződés folyamata.
Az idei téli időszakban elért 14,45 millió négyzetkilométeres maximális kiterjedés 1,13 millió négyzetkilométerrel alulmúlja az 1981-2010 közötti időszak hosszú távú átlagát. Ez a terület körülbelül Franciaország és Németország együttes nagyságának felel meg.
A márciusban mért 14,21 millió négyzetkilométeres átlagos kiterjedés szintén történelmi mélyponton áll.
Ahogy az Alfred Wegener Intézet és a Brémai Egyetem kutatása is hangsúlyozza.
A jégképződés csökkenésének egyik fő tényezője a melegebb levegő jelenléte, ami különösen szembetűnő az Északi-sarkvidéken tapasztalt hőmérséklet-emelkedésben. Míg a téli hónapok során a hőmérséklet jellemzően fagypont alatt maradt, március hónapra sok helyszínen akár -10 °C-ra is felkúszott, ami 9 °C-kal magasabb, mint az 1981 és 2010 közötti időszakra vonatkozó hosszú távú átlag.
Néhány jégbójánk, amelyek az Északi-sarkvidék fagyos vizein úszkálnak, és műholdas kapcsolat révén adatokat küldenek, 2025 januárjában és februárjában különböző helyszíneken mindössze -5 °C-os hőmérsékletet regisztráltak a jég felszínén.
- számolt be Dr. Thomas Krumpen, az Alfred Wegener Intézet tengeri jégfizikusa, aki a jégtakaró állapotának és dinamikájának vizsgálatával foglalkozik.
Krumpen megállapításai szerint február hónapban bizonyos területeken a hőmérséklet 16 °C-kal is túllépte a megszokott átlagot, amit a hőmérsékleti anomáliák térképei világosan tükröznek. Ez a rendkívüli felmelegedés egyes régiókban a jég növekedésének csökkenését eredményezhette, és ennek hatása egyértelműen látható a modellezési és műholdas adatok elemzése során.
A márciusi alacsony jégkiterjedés azonban nagyrészt a jég sodródásának tulajdonítható. A 2024 októbere és 2025 márciusa közötti időszakra vonatkozó műholdas adatok azt mutatják, hogy az alacsony nyomású területek által okozott erős parttól távolodó szelek az orosz partvidékről a központi Északi-sarkvidék felé tolták a tengeri jeget.
"A hidegebb területeken, mint a Laptev-tenger és a Kara-tenger, jelentősen megnövekedett az új jégképződés, míg a melegebb Barents-tenger esetében a jéghatár északabbra helyezkedett el" - nyilatkozta az AWI szakértője.
Az év első három hónapjában történő jégképződés alapján az AWI szakemberei óvatos becsléseket készíthetnek arról, hogyan alakulhat az északi-sarki tengeri jég helyzete a nyár végéig.
Vannak arra utaló jelek, hogy alacsony lesz a nyári tengeri jég kiterjedése. Az elmúlt hónapokban például az átlagosnál magasabb szintű régi és vastag tengeri jég távozását figyeltük meg az Északi-sarkvidékről a Fram-szoroson keresztül, feltehetően az előző évek szokatlan sodródási konstellációinak következményeként
„Tedd egyedivé a szövegedet!” – szólít fel Krumpen, miközben a szavak mögött rejlő lehetőségeket felfedezi.
A régi tengeri jég eltűnése hatással van a megmaradt jég ellenálló képességére a nyári hónapok során. Az időjárási és óceáni körülmények azonban továbbra is kulcsszerepet játszhatnak a tengeri jég olvadásának mérséklésében, regionális eltérések megfigyelésével. Ezek a tényezők még azt is megakadályozhatják, hogy a nyári jégkiterjedés a 2012-ben mért rekordalacsony szint alá süllyedjen. Mindazonáltal, ez nem változtat a tengeri jég mennyiségének folyamatos csökkenésén.
A havi átlagok, a téli maximális és nyári minimális jégkiterjedések mellett a hosszú távú trendek jelentős betekintést nyújtanak a jégborítás alakulásába. Ezek az adatok egyértelműen a jégborítás csökkenésének irányát mutatják: az utolsó négy évtized során a téli tengeri jég kiterjedése évente körülbelül 2,5%-kal csökkent. Ez a jelenség a klímaváltozás északi-sarki tengeri jégre gyakorolt hosszú távú hatásait tükrözi.
