A nők körében rendkívüli vonzalmat ébresztettek a kasztrált férfiak, akiket telhetetlen szeretőkként emlegettek. Az operaénekesek pedig igazi szupersztárokká váltak, akiknek varázslatos hangja és szenvedélyes előadásmódja elbűvölte a közönséget.

Sok magyar autós számára valószínűleg nem lesz örömteli ez a változás, amely csütörtöktől válik hatályossá.

A kasztrálás gyakorlatának elterjedése a 16. században kezdődött, és a 18. századra már széles körben elterjedt szokássá vált. Ekkoriban a fiúkat jellemzően 7-9 éves korukban vetették alá ennek a beavatkozásnak, hogy megőrizzék édes, fiatalos hangjukat, lehetőséget adva számukra, hogy kiemelkedő operaénekesekké váljanak. Az angyali hangzás iránti vágy sok családot arra ösztönzött, hogy ilyen drasztikus lépéseket tegyenek, így a kasztrálás a zenei élet szerves részévé vált.

Az olaszul "castratiként" ismert férfiak később nem csupán hatalmas népszerűségre és lelkes rajongótáborra tettek szert, hanem mind a férfiak, mind a nők körében nagy tiszteletnek örvendtek. Sokan telhetetlen szeretőkként emlegették őket, akiknek vonzereje és bája mindenkit elbűvölt.

A kasztrálás folyamata és hatásai A kasztrálás egy olyan sebészeti beavatkozás, amely során a hímivarú állatok, például kutyák és macskák ivarszerveit eltávolítják, vagy azok működését gátolják. Ez a procedúra számos célt szolgál, ideértve a szaporodás megakadályozását, a viselkedési problémák csökkentését, valamint a különböző egészségügyi kockázatok minimalizálását. A kasztrálás folyamata általában altatásban történik, és magában foglalja a herezacskó vagy a petefészek eltávolítását. A beavatkozás után a háziállatoknak időre van szükségük a felépüléshez, és a gazdiknak figyelniük kell a posztoperatív ellátásra, hogy biztosítsák a zökkenőmentes gyógyulást. A kasztrálás számos pozitív hatással bírhat. Egyrészt csökkenti a nem kívánt kölykök születésének esélyét, ami segít a túlszaporodás problémájának kezelésében. Másrészt sok esetben a kasztrált állatok viselkedése is javulhat; például kevesebb agressziót mutathatnak, és csökken a területvédelmi magatartásuk is. Ezen kívül a kasztrálás megelőzheti bizonyos egészségügyi problémák, például a prosztata megnagyobbodás vagy a méhgyulladás kialakulását. Fontos azonban megjegyezni, hogy a kasztrálás nem csodaszer, és nem minden probléma megoldására alkalmas. A beavatkozás előtt érdemes alaposan mérlegelni a lehetőségeket, és konzultálni az állatorvossal, hogy a legjobb döntést hozhassuk meg kedvencünk egészsége és jóléte érdekében.

A 16. században a királyi, hercegi udvarokban, kórusokban egyre több herélt fiú jelent meg. Az első castratónak nevezett énekes a spanyol származású Hernando Bustamante volt. Akkoriban nem nézték jó szemmel, ha egy nő nyilvános helyen énekelt, az egyházi kórusban pedig szóba sem jöhetett, hogy egy női hang bűnös vágyakat keltsen bárkiben is. Ezért is akarták férfiakkal helyettesíteni őket.

Az operációk jellemzően a pubertás előtt zajlottak, és ezeket gyakran orvosok, borbélyok végezték, vagy a család otthoni környezetében oldották meg – rendszerint az anya vagy az apa kezdeményezésére. Mivel a kasztrált fiúk gyakran szegény családból származtak, a költséges beavatkozás nem volt elérhető számukra. Volt, akinek a szülei döntöttek a kasztrálás mellett, míg másokat énektanáruk ösztönzött erre a lépésre. Akadtak olyan fiúk is, akik saját kezdeményezésükre vállalkoztak a kasztrálásra, mindezt karrierjük és jövőbeli megélhetésük érdekében.

Hogy kevésbé fájjon a műtét, ópiummal kábították el őket, esetleg a nyaki ütőerüket szorították el, hogy eszméletüket veszítsék. Forró vizes fürdőbe ültették őket, mielőtt spermavezetéküket elkötötték vagy levágták az egész herezacskót. Mivel a beavatkozás veszélyes volt, sok fiú esett áldozatául. A beavatkozás hatására tesztoszteronhiány alakult ki a szervezetükben, hangjuk magasabb, szinte gyermekies vagy nőies maradt, a hangképző apparátus erősödésével annak terjedelme, ereje és mozgékonysága fokozódott.

Azonban számos egyéb kedvezőtlen következménye is akadt: a fiúk epifízis-porcai lágyabbak maradtak, ami miatt csontjaik és bordáik is jelentősebben megnyúltak. Ennek következtében tüdőkapacitásuk megnövekedett, mellkasuk pedig kidudorodóbbá és szinte hordószerűvé vált.

Volt olyan eset, amikor a kasztrálást baleset következményeként tüntették fel, mivel a katolikus egyház hivatalosan ellenállt az ilyen jellegű beavatkozásoknak. A fiúk életét szigorú oktatási rendszer határozta meg, amelyben a napjaik szinte kizárólag tanulással és gyakorlással teltek. Az opera színpadára csupán a legtehetségesebb fiatalok léphettek fel, amihez elengedhetetlen volt a kemény küzdelem és a kitartás.

Mindenki le volt nyűgözve tőlük, különösen a hölgyek.

Az énekesek igazi ikonokká váltak, hatalmas népszerűségnek örvendtek, és a bevételeik csillagászati magasságokat ütöttek meg. A világ számos tájáról érkeztek rajongók, különösen a női közönség soraiból. Érdekes módon, annak ellenére, hogy gyermekként kasztrálták őket, felnőttkorukra óriási női követőtáborra tettek szert, ami a férfiak között szinte rivalizálást szült. Számos hölgy nem sajnálta az ajándékokat, hogy kifejezze vonzalmaikat, sokuk otthonában büszkén lógott a portréjuk, míg a tehetős úrinők titkos viszonyokat alakítottak ki velük, színesítve ezzel a sztáréletet.

Az a pletyka keringett róluk, hogy rendkívül mohó szeretők, és a kasztrálás csak tovább fokozta szexuális vágyaikat és teljesítményüket. Különösen emlékezetes az a történet, amely 1766-ból származik, amikor egy Tenducci nevű kasztrált énekes elrabolt egy mindössze 15 éves lányt. A bátor tett végül a börtön rácsai mögé juttatta őt.

A házasságot a vallás szigorúan elítélte számukra, mégis mindkét nem képviselői számára vonzó partnereknek számítottak. Valószínű, hogy nem mindannyian veszítették el teljesen szexuális képességeiket. A legismertebb kasztrált énekesek között említhetjük Baldassare Ferrit, Caffarellit, Senesinót, Farinellit, Giovanni Manzuolit, Tenduccit, Gasparo Pacchierottit, Luigi Marchesit, Domenico Salvatorit és Alessandro Moreschit.

A 18. század végén, illetve a 19. század elején azonban háttérbe kerültek, megjelentek a női szopránok, így nem volt már szükség arra, hogy férfiak énekeljék ki a női hangokat.