Rácz Krisztina: Szerbiában egy új, korábban apolitikusnak tartott generáció ébredt rá a valóságra, akik eddig a telefonjaik képernyője mögött éltek, és most kezdenek szembenézni a világ kihívásaival, miközben egyre inkább az emigráció gondolata foglalkozt

A városban egyfajta hidegháború zajlik, míg a falvakban a szkanderezés került a figyelem középpontjába. A tét mindkét helyszínen ugyanaz: Ki bírja tovább a nyomást? – fogalmaz a Belgrádi Egyetem oktatója, aki a szerbiai egyetemisták hónapok óta tartó demonstrációiról ír.

Falun az élet csendes és harmóniával teli. Vasárnap délben az emberek együtt ülnek az asztalnál, a beszélgetések a mindennapi örömökről szólnak, és a politikai feszültségek messze elkerülik ezt a kis világot. Észak-Bácska szívében, ahol élek, a tévékészülék inkább szórakoztató műsorokat sugároz a szomszédos Magyarországról, mintsem hogy híreket közvetítsen. A böjti időszak hideg, szürke és sáros, de amikor a nap végre kisüt, az emberek az utcákon sétálva a boltba, a piacra vagy az orvosi rendelőbe igyekeznek – nem az utcákon tüntetnek vagy demonstrálnak. A gyerekek száma alig észlelhető, a fiatalok pedig még kevesebben vannak. Akik itt maradtak, azok a mindennapi életüket élik, dolgoznak, és talán nem is érzik, hogy forradalomra lenne szükség. Az életük egyszerű, de ez a nyugalom és a megszokott rend számukra mindennél többet jelent.

Belgrád kutatóintézetében, ahol tevékenykedem, számos egyetemista és ösztöndíjas doktorandusz található. Közülük sokan aktívan részt vesznek a jelenlegi egyetemi blokádokban. Már jó néhány éve együtt dolgozom velük, de minden alkalommal meglep, mennyire eltérőek a mi fiatalabb énjünktől. Az ő korukban már egészen más kihívásokkal néznek szembe, és a hozzáállásuk is sokkal eltérőbb.

Ők tiszteletteljes módon viszonyulnak az autoritáshoz, mégis képesek megkérdőjelezni annak hatalmát.

Mielőtt a "plénum" kifejezés népszerűvé vált, a kollektív gyűlés résztvevői sorban álltak, hogy kifejezhessék véleményüket. Nyugodt hangnemben fejtették ki, hogy úgy vélik, nem helyénvaló, hogy az igazgatóhelyettesek különleges pozíciót élvezzenek a teremben; ez a helyzet nem tükrözi a demokratikus elveket.