**Panelból a természetbe - Madárbarát oázis Szigetszentmiklóson** Szigetszentmiklós szívében egy különleges hely várja az érdeklődőket, ahol a panelházak szürkesége helyett a természet színei és hangjai dominálnak. Ez a madárbarát oázis nem csupán a madá

Hogyan alakulhat át egy dimbes-dombos, gazos telek egy olyan varázslatos hellyé, ahol a madarak is szívesen fészkelnek? Egy szigetszentmiklósi családi ház kertje nem csupán virágok tengerével, magaságyások sokaságával és örökzöldekkel büszkélkedik – hanem tele van történetekkel, emlékekkel és a szeretet szőtte apró részletekkel is. Ez a kert nem csupán egy zöld oázis, hanem egy olyan világ, ahol minden növénynek megvan a maga meséje, és ahol a család minden tagja otthonra lelhet a természet ölelésében.

Hogyan lehetne 23 évnyi tapasztalatot néhány mondatba sűríteni? Hogyan alakult át egy göröngyös, gazos telek az én személyes "béke szigetemmé"?

- Történetem itt kezdődik - meséli Szórád K. Éva, a kert büszke gazdája. Harminc évvel ezelőtt hagyta maga mögött Budapestre jellemző paneléletét, és Szigetszentmiklósra költözött, ahol először egy hasonló lakótelepi lakásban próbáltak helytállni. Ahogy a család létszáma nőtt, a kis lakás egyre jobban elzsúfolódott, ezért úgy döntöttek, hogy a város határára költöznek, közelebb a természethez, ahol teret adhatnak az álmoknak és a növekvő gyerekeknek.

A beköltözésünket követően, amikor kinyitottam a zsalugátert, egy varázslatos látvány fogadott minket: a kertben, amely még nem volt bekerítve, vadnyulak ugrándoztak, és fácánok sétálgattak, mintha a természet saját kis színpadán lépnének fel.

Az idilli állapot azonban hamar véget ért, ahogy az utca gyorsan fejlődésnek indult. A kert még mindig elhanyagolt állapotban hevert, és a két kisgyerek mellett, csupán egyetlen keresetből gazdálkodva, komoly kihívásokkal kellett szembenézni a rendezés során.

A megoldás egy váratlan találkozás révén bontakozott ki:

Hirtelen egy motoros zúgás ütötte meg a fülemet, és ahogy körbenéztem, megpillantottam a traktor sziluettjét, amint a hatalmas lapátja előttem közeledik. Azonnal elhatároztam, hogy nem hagyom ki ezt a lehetőséget; sebtiben elébe ugrottam, és megkérdeztem tőle, hogy ha van egy kis szabadideje, nem vállalná-e el, hogy a kertem dimbes-dombos részét egy kicsit rendbe hozná egy kis honoráriumért cserébe?

A férfi segített, és így indult el a kert átalakulása.

A kezdeti elképzelés igazán letisztult volt: a kert közepén egy buja fűtenger, körben pedig elegáns tuják sorakoztak. Ám egy kertészeti kirándulás során minden átalakult, és új inspirációk bontakoztak ki előttem.

Én előtte nem jártam faiskolákban, kertészetekben. Naná, hogy ez is kell, meg az is tetszik, annak de szép a virága, de ez meg télen is szép...

Az évek folyamán a 680 négyzetméteres telek fokozatosan egy igazi növényi paradicsommá alakult. Éva mindig is a különlegességekre vágyott, így minden névnapra, születésnapra és anyák napjára kiültethető növényekkel bővítette a kertet. A kertépítés során kiemelt figyelmet szentelt a változatosságra: a magas növények mellé ügyesen elhelyezte az alacsonyabbakat, hogy harmonikusan kitöltsék a teret, és télen is megőrizzék zöldellő bájukat. Minden egyes növény választása tükrözte Éva szeretetét a természet iránt, és az idő múlásával a kert nem csupán egy hely lett, hanem egy élő, lélegző műalkotás, amely mindig új meglepetésekkel szolgál.

A kert nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem gazdag termésekkel is szolgál:

Került a málna a dézsába, a cukkini egy félbevágott hordóba, a krumpli zsákba ültetve, piszke a toszkán tuja mellé, málnabokor van még a banánnövény alatt is.

A növényeken túl azonban más is élettel tölti meg a kertet: emlékek.

Pár éve, mikor elvesztettem a szüleimet, előkerült néhány régi tárgy, amihez emlékek kötnek a gyerekkorból, például azok a szerszámok, amivel apu játékot készített nekünk vagy a régi ültetőfája, amibe belevéste a monogramját vagy anyu tükre, régi szenes vasaló stb. Hát hogy lehetne ezeket kidobni? Sehogy! Így kezdődött a régi tárgyak "gyűjtögetése". Ezeknek a tárgyaknak lelke van, ha mesélni tudnának... Amikor bent már nem fértek, kiköltöztek a kertbe. Imádom az újrahasznosítást, nem csak a kertben, hanem mint lakásdísz is. Így lett a régi vastölcsérből kaspó, óraszekrényből bogárház, edényekből madáritató

- ezzel megkezdődött a kertben végzett újrahasznosítás izgalmas folyamata.

A madarak örömmel térnek vissza: cinegék, rigók, rozsdafarkúak és galambok találnak otthonra az udvaron. Büszkén viselik a Madárbarát kert táblát, amely hirdeti, hogy ez a hely a természet barátainak kedvelt búvóhelye.

Férjével közösen valósították meg a kert megálmodását:

Nem hagyhatom figyelmen kívül a férjem támogatását, aki mindig ott van mellettem, amikor valami új ötletet szeretnék megvalósítani. Ő az, aki az elképzeléseimet valóra váltja. Például a kertünkben a fehér padot is ő készítette el a felújítás során megmaradt faanyagból. Én megálmodtam, ő pedig ügyes kezeivel életre keltette. De nemcsak ez volt, hanem számos madáretető és a magaságyások is az ő munkáját dicsérik. Szóval, igazából ez a csodaszép kert a közös alkotásunk. Nincs is annál jobb, mint este kiülni a teraszra, és csak élvezni a csendet, nézni a csillagokat, amíg meg nem pillantok egy gazt, ami hirtelen rontja el a látványt!

Ez a pad vált a kert egyik legkedvesebb zugává:

Nincs is kedvenc részem, mert ahol épp vagyok, onnan tetszik a legjobban. De talán a fehér padon ülve. Mert onnan belátni a kertet, és ha kicsit kényelmetlen is, de a férjem készítette szeretettel.

És hogy mikor lesz kész a kert?

Most már, 23 év elteltével, világosan látom, hogy egy kert sosem ér véget. Folyamatosan fejlődik, átalakul és új formákat ölt.

De talán éppen ez adja meg az igazi varázsát, ami élővé, szerethetővé és valódi béke szigetévé teszi.

Számos lenyűgöző kertet mutattunk be eddig, köztük az angol vidéki stílusú birtokot Somogyban, a Mecsekben elhelyezkedő varázslatos magánarborétumot, valamint a budajenői csodakertet, amelyet a hunyorok színes tömege díszít.