A Pákozdi csata egy jelentős esemény volt a magyar történelemben, amely 1848. szeptember 29-én zajlott. De vajon mi történt a csata főszereplőivel a harcok után? A csata hősei, a magyar honvédek, akik bátran küzdöttek a szabadságért, sokáig emlékezetes sz
A Pákozdi csata: J. Rauh litográfiája - a hősök később is jelentős szerepet töltöttek be a történelem alakulásában.
Pákozdi csata: tudja, mi történt vajon a szabadságharc első fontos ütközetének a főszereplőivel a későbbi életük során? Megmutatjuk. 177 évvel ezelőtt, 1848. szeptember 29-én zajlott a szabadságharc első jelentős összecsapása, a pákozdi csata. A Velencei-tótól északra Móga János altábornagy katonái vereséget mértek a Josip Jelačić horvát bán által vezetett seregre. Habár a veszteségek egyik oldalon sem voltak jelentősek, az ütközet a szabadságharc egyik legfontosabb eseményének számított. De mi történt később a csata főszereplőivel?
A Pákozdi csata, amely 1848. szeptember 29-én zajlott, a magyar szabadságharc egyik meghatározó eseménye volt. Az összecsapás során a magyar honvédség és a Habsburg-ellenes erők összetalálkoztak a Velencei-tó közelében. Azok a harcosok, akik részt vettek ebben a küzdelemben, később nyugalmazásra kerültek, és sokan közülük a haza védelmében tanúsított bátorságuk miatt emlékezetessé váltak. A csata nem csupán a katonai stratégiák próbája volt, hanem a magyar identitás és függetlenség iránti elköteleződés is. A nyugalmazott katonák emléke tovább él a történelem lapjain, hiszen ők nem csupán harcosok voltak, hanem a nemzeti eszme képviselői is.
Móga János (1785-1861) császári-királyi altábornagy, a magyar fővezér 1848. szeptember 21-én vette át a hadsereg parancsnokságát, s egészen október 31-éig, a schwechati csatát követő napig vezette azt. Pákozd után Jellasicsot az osztrák határig követte, de a császárra és királyra tett esküje megakadályozta abban, hogy Bécsre törjön. Kossuth Lajos rábeszélésére október 30-án a magyar sereggel mégis átlépte a határt, de már későn, így a schwechati csatában vereséget szenvedett. Hamarosan bejelentette a lemondását és a nyugalmazását kérte. 1849. január elején jelentkezett a Pestre bevonuló császáriaknál, akik azonban hadbíróság elé állították. Megfosztották a rangjától, rendjeleitől és előbb halálra, majd 5 év várfogságra ítélték. Végül 1854. április 16-án szabadult Olmützből amnesztiával. Ezután haláláig vejénél, gróf Lázár György (1807-1861) egykori honvéd tábornoknál élt. 1861. november 10-én hunyt el 76 évesen a Kolozs vármegyei Szászerkeden.
Pákozdnál a magyar jobbszárny parancsnoka, Joseph von Milpökh (1798-1882), császári-királyi ezredes szintén kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Már 1848 júniusának végén a Dráva vonal védelmére vezényelték, ahol augusztusban ideiglenes főparancsnokká léptették elő. Miután Pákozdnál befejezte feladatát, ezrede csatlakozott a honvédsereghez, de őt magát kérésére október 18-án nyugalmazták. Ennek következtében elkerülte a hadbíróság elé állítást, viszont 1850-ben rangjától megfosztották. A csatában a magyar centrumot irányító Franz Holtsche (1777-1862) császári-királyi vezérőrnagy 1848 szeptember közepétől a Jelačić ellen vonuló sereg dandár- és hadosztályparancsnoka volt, de Pákozd után őt is nyugalmazták kérésére. Hasonlóan Mógához, ő is 1849 januárjában jelentkezett a császáriaknál, azonban a hadbíróság őt is rangfosztásra ítélte, és csupán 1862-ben rehabilitálták.
