Nők, akik meghaladták az üvegplafont, és bizonyították, hogy számukra is nyílnak lehetőségek a férfiak által dominált sportvilágban.
Nőnap alkalmából szeretnénk kiemelni négy inspiráló női sportolót, akik kiemelkedő teljesítményükkel nemcsak a saját területükön hagytak maradandó nyomot, hanem bebizonyították, hogy a női sportolók a férfiakkal egyenrangú versenytársak. Eredményeik révén újra és újra megmutatták a világnak, hogy a tehetség és a kitartás nem ismer határokat.
Sok esetben nem elegendő csupán a tehetség; az igazi áttöréshez bátorság és lehetőség megragadása is szükséges. Amikor valaki merész lépéseket tesz, olyan magasságokba emelkedhet, amelyekről korábban talán csak álmodott. Ez a gondolat éppen úgy érvényes az alább említett sportolókra is. Mindannyian megmutatták a sportvilágnak — és saját maguknak is —, hogy a hátrány csak akkor marad hátrány, ha nem szántuk rá magunkat a küzdelemre és a fejlődésre.
A japán labdarúgó nemrégiben bejelentette, hogy visszavonul a profi sporttól, de a 2020-ban felállított rekordja örökre az övé marad. A 37 éves sportoló teljesítménye már senkinek sem vitatható!
De nem volt ám olyan könnyű ide eljutnia, még ha csupán egy japán alsó ligás csapatról beszélünk is.
Nagaszato a Kanagava prefektúrában fekvő Acugiban látta meg a napvilágot, és hamar világossá vált mindenkinek, hogy nagyon érzi a focit. Mindössze 14 évesen a helyi csapatból felkerült az ország legmagasabbra taksált női labdarúgó-ligájában szereplő Nippon TV Belezához, majd egy évvel később, 2002-ben már debütált a csapatban. A támadó nem kegyelmezett az ellenfél kapusainak, 2009-ig 133 tétmeccsen 88 gólt szerzett, 2006-ban a gólkirályi címet is megszerezte, ráadásul hatszor ünnepelhettek bajnoki címet csapatával.
Ekkor egyértelművé vállt, hogy innen csakis Európába vezethet az útja, végül 2010-ben a Turbine Potsdamhoz igazolt, ahol még ugyanebben az évben női Bajnokok Ligáját nyert. A többéves európai kaland során még járt a Chelsea, Wolfsburg és Frankfurt csapatainál is, bár az utóbbiaknál már nem ment annyira a gólgyártás.
Végül 2017-ben döntött úgy, hogy az Egyesült Államokba teszi át a székhelyét, ahol kisebb megszakításokkal járt Chicagoban, Louisville-ben és Houstonban, ahonnan végül visszavonult. Az egyik szezonközi szünet pedig történelmi jelentőségűre sikeredett: rövid időre szakágat váltott.
A 2021-es szezon kezdetét megelőzően, amely az Egyesült Államokban márciustól novemberig terjed, Nagaszato 2020 őszét a Kanagava prefektúra második számú bajnokságában szereplő Hajabusa Eleven csapatánál töltötte, ahol kölcsönjátékosként szerepelt. Bár négy mérkőzésen lépett pályára, és gólt nem tudott szerezni, teljesítményével mégis emlékezetes pillanatokat szerzett, hiszen pályára lépésével új fejezetet nyitott a klub történetében.
Úgy gondoltam, meg tudom mutatni, hogy a nők is játszhatnak férfi csapatban
- nyilatkozta ezzel kapcsolatban az egykori labdarúgó.
A női tenisz egyik legkiemelkedőbb alakja nem csupán a pályán bizonyította tehetségét, hanem bátor hangot emelt a sportágban tapasztalható szexizmus ellen is.
Első Major-trófeáját 1966-ban Wimbledonban hódította el, és az ezt követő két évben még négy alkalommal ünnepelhette a Grand Slam-győzelmet. Miután néhány év kihívásokkal teli időszak következett, 1971 és 1975 között tíz alkalommal lépett pályára a négy legnagyobb torna valamelyikén, és ezek közül hétszer sikerült megvédenie a címét, legyőző nélkül.
Pályafutásának egyik legmeghatározóbb és legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye kétségkívül az 1973-ban megrendezett Nemek harca volt, amely során Bobby Riggs ellen lépett pályára. A magabiztos és szószátyár korábbi teniszklasszis a sportág körüli diskurzusokban igencsak ismert figurának számított, és folyton azt hangoztatta, hogy a női tenisz annyira elmarad a férfiak szintjétől, hogy még 55 éves korában is simán legyőzheti a fiatal, 29 éves Billie Jean Kinget.
A teniszező nem dőlt be a provokációnak, és elvi alapon visszautasította a Riggs ellen zajló tét nélküli összecsapást. Mindazonáltal az amerikai férfi nemcsak hogy talált egy másik neves játékost Margaret Court személyében, hanem könnyedén meg is győzte őt, annak ellenére, hogy Court sem volt tapasztalatlan a pályán, hiszen 24 alkalommal hódította el az egyéni Grand Slam trófeát. A női teniszezők tisztelete érdekében azonban King végül mégis úgy döntött, hogy ringbe száll a mérkőzésen.
A találkozó igazán emlékezetesre sikeredett, hiszen Billie Jean King nemcsak hogy megnyerte a mérkőzést Bobby Riggs ellen, hanem szettet sem veszített el. A 3-0-ás diadalával a sportág ikonjának bizonyította, hogy a női tenisznek megvan a maga helye a világ sporttörténetében.
A meccs előtti pillanatokban egyfajta súly nehezedett rám: úgy éreztem, hogy ha ma nem diadalmaskodom, azzal legalább ötven évet hátráltatom a női tenisz elismerésének fejlődésében.
- jelentette ki King.
Még ugyanebben az évben hivatalosan is megalakult a női profi teniszezők hivatalos szövetsége (WTA), amely a korábbi évek során tapasztalt zűrzavart követően teljes mértékben átvette a női versenyek irányítását. Az első vezérigazgatója nem más volt, mint a legendás Billie Jean King.
A New York-i Queens negyedében felnőtt, holokauszt-túlélő ősökkel rendelkező amerikai sportoló gyermekkora óta szenvedélyesen érdeklődött a sport világ iránt. Míg a softball, baseball és foci vonzó lehetőségeket kínáltak, végül a kosárlabda iránti szeretete győzött meg, és ezen a területen kezdte el kibontakoztatni tehetségét.
A "Shattering The Glass" című, amerikai női kosárlabdával foglalkozó könyvében Pamela Grundy egy érdekes anekdotát osztott meg a fiatal Liebermanról.
A kosár iránti szenvedélyével megáldott lány egy nap éppen a lábak között pattogtatás művészetét csiszolgatta, amikor édesanyja nem tudta tovább elviselni a ház belsejében hallatszó zajt. Miután többször is kérte, hogy hagyja abba a hangos gyakorlást, Nancy nem tágított, és a felnőtt végső elkeseredésében egy csavarhúzóval átszúrta a labdát. A kislányt azonban ez nem tántorította el, és miután ötödjére is "táncot járt" a szüleivel, úgy döntött, hogy talán a kert friss levegője és nyugalma jobb helyszín lenne a kosárlabdázásra.
A queensi Far Rockaway középsuliban végül megmutatkozott a tinédzser tehetsége, és be is választották a Egyesült Államok női kosárlabda-válogatottjába.
Egyetemi pályafutása alatt (1976-1980) számos rangos elismerést szerzett a virginiai Old Dominion University színeiben, és ebben az időszakban érdemelte ki a figyelemre méltó "Lady Magic" becenevet, amelyet az NBA fiatal tehetsége, Magic Johnson inspirált. Lieberman nemcsak a pontszerzésben brillírozott, hanem asszisztok terén is kiemelkedett, hiszen 961 asszisztjával iskolarekordot állított fel. Az egyetemi karrierje során átlagosan 18,1 pontot ért el mérkőzésenként, ami bizonyítja kiemelkedő játékát és teljesítményét.
A profi női kosárlabda 1980-ban még nem volt olyan stabil alapokon, mint ma, és ennek a helyzetnek sajnos komoly áldozata lett a mindössze 22 éves tehetséges kosárlabdázó. Az Egyesült Államok első profi női kosárlabdaligájának (WBL) draftján a Dallas Diamonds választotta ki, amivel azonnal az első szezonjában döntőbe jutott, és elnyerte az Év fiatal játékosa címet. Sajnos a liga hamarosan csődbe ment, így a fiatal sztárnak új csapat után kellett kutatnia.
Bár az NBA világába nem lépett be, 1984-ben új lehetőség nyílt számára, hogy profi keretek között női versenyeken szerepeljen. A WABA, amely mindössze egy évet élt meg, lehetőséget adott számára, hogy újra magára ölthesse a Dallas színeit. Ezen a szezonon már nem csupán résztvevő volt, hanem bajnoki címet is nyert a csapattal. Lieberman kiemelkedő teljesítménye révén, amely meccsenként átlagosan 28 pontot jelentett, megérdemelten nyerte el az Év legértékesebb játékosának (MVP) címét.
A kudarccal zárult liga után nem maradt kiszolgáltatott helyzetben, bár ehhez szakágat kellett váltania. 1986-ban az NBA árnyékában létező USBL-ben szereplő Springfield Fame csapatában folytatta pályafutását, majd egy évvel később a Long Island Knight színeiben játszott egy teljes szezont.
Karrierje végén, 1997-ben, még egy utolsó szezont játszott a frissen alapított és már sikeresen működő WNBA-ben, ami mára is fennáll. Ekkoriban már sokan a valaha élt legnagyobb női kosárlabdázóként emlegették, amit jól tükröz, hogy 1996-ban bekerült a Kosárlabda Hírességek Csarnokába.
A 66 éves, korábbi sportoló pályafutása során a kosárlabda iránti szenvedélye sosem halványult el. 2015 és 2017 között az NBA-ben játszó Sacramento Kings edzői csapatának tagjaként tevékenykedett, ezt követően pedig egészen 2024-ig a New Orleans Pelicans főállású kommentátoraként osztotta meg tudását és élményeit a kosárlabda világáról.
Lombardi a festői Észak-Olaszországban, a kétezer lelket számláló Frugarolóban látta meg a napvilágot, mindössze 80 kilométerre Torinótól. Az autók iránti szenvedélyét apja, egy mészáros, táplálta, aki a húsáru szállításával bízta meg fiatal lányát, ezzel megalapozva a jövőbeni érdeklődését a járművek iránt.
Lella kezdetben gokartozni kezdett, majd első autójának megvásárlása után a Formula Italiában indult versenyezni. Apja kezdetben kétkedve szemlélte lánya szenvedélyét, ám egy 1968-as második helyezés után képtelen volt figyelmen kívül hagyni, hogy 27 éves lánya rendkívül tehetséges versenyző.
Lombardi folyamatosan mászta a Formula-1-ig a különböző lépcsőfokokat, 1974-ben otthagyta a Formula-3-mat, és a Formula-5000-ben kapott helyet a Shellsport-Luxembourg Lola csapatánál. Az első futamán rögtön a negyedik helyen végzett, a szezon végi összesítésben pedig ötödik lett.
Az igazi fordulópont azonban 1975 telén következett be, amikor Vitorrio Zanon gróf által irányított Lavazza cég szponzori segítséget ajánlott a pilótának. Ennek révén a versenyző csatlakozhatott az F1-es March csapatához, ami új lehetőségeket nyitott meg előtte.
A szezonban 11 futamon vett részt, amivel Maria Teresa de Fillipis után a második nő lett, aki F1-es futamon vett részt. A Spanyol Nagydíjon pedig olyan sikerült neki, ami még 1958-ban de Fillipisnek sem.
A futamot egyébként a korszak két klasszisa közül Niki Lauda ütközés, James Hunt pedig egy baleset miatt nem tudta befejezni.
Az olasz pilóta, akit a "Torino Tigrisének" is neveznek, később különböző versenysorozatokban is kipróbálta magát. Kiemelkedő teljesítményei közé tartozik, hogy megnyerte a Pergusa és Vallelunga hatórás, hosszútávú versenyeit. A Le Mans-i 24 órás viadalon négy alkalommal indult, legjobb helyezése pedig a 20. pozíció volt 1976-ban.
Lombardi 1988-ban búcsúzott el az autóversenyzés világától, ám tragikus módon 1992-ben, mellrák következtében váratlanul eltávozott az élők sorából. Számos rajongója szerint ő volt az első igazán úttörő női alak a motorsport történetében, aki nemcsak a részvételért küzdött, hanem eredményeket is elért különböző kategóriákban. A "Királykategóriában" azonban a közelmúltig csupán ötletek születtek a női versenyzők lehetőségeiről, maximum kísérleti szinten. Mégis, a potenciál megvan, és elképzelhető, hogy a jövőben újra női pilóták színesítik majd az F1-es pályákat.
