Nero édesanyjának hatása révén alakult ki Köln városa | 24.hu

Az első írásos emlékek Köln területéről a Kr. e. 1-2. századba nyúlnak vissza, amikor egy germán törzs telepedett le a Rajna bal partján. E törzs sorsa azonban tragikus fordulatot vett, amikor Kr. e. 38-ban Iulius Caesar hadjárata elpusztította őket, eltüntetve őket a történelem színpadáról. Hamarosan azonban a rómaiakkal szövetséges Ubii törzs vette birtokába a területet, akiknek települését a rómaiak Oppidum Ubiorum néven ismerték. E település mellett két római légió állomásozott, és itt volt a későbbi császár, Germanicus főhadiszállása is, amikor a tartományban tartózkodott.

Agrippina Minor, akit Kr. u. 15-ben láttak meg a napvilágot, a történelem egyik legmeghatározóbb női alakjává vált. 49-ben, amikor Claudius negyedik feleségeként elfoglalta a császárnéi trónt, hatalmas befolyásra tett szert a Római Birodalomban. Ez volt Claudius harmadik házassága, és nem csupán érzelmi kötelékek fűzték őket össze: a házasság mögött valós politikai érdekek húzódtak meg. Claudiusnak szüksége volt Agrippina származására és befolyására, hogy megszilárdítsa hatalmát és biztosítsa pozícióját a birodalomban.

Agrippina e lépéssel fiának, a később Nero néven ismertté váló Luciusnak próbálta megteremteni a trónra vezető utat.

Claudius, friss házasemberként, felesége kedvében akart járni, ezért kisebb-nagyobb ajándékokkal halmozta el őt. Az asszony kérésére beleegyezett arra, hogy szülőhelyét városi rangra emelje, így Oppidum Ubiorumnak a colonia státuszt adományozta. Az ünnepélyes eseményre 50. február 25-én került sor, ekkor kapta meg a település a Colonia Claudia Ara Agrippinensium nevet. Ez a lépés jelentős előnyöket és új jogokat hozott a város számára, amely a frissen létrehozott Germania Inferior provincia központjává vált. Két évtizeddel később már erős falak védték a dinamikusan fejlődő települést, amely a 3. századra körülbelül 20 ezer lakosra gyarapodott. Nem meglepő tehát, hogy a 4. században Constantinus is e helyszínen rendelte meg a Rajna fölötti híd építését. Bár a várost súlyos csapások érték a római polgárháborúk és a germán inváziók idején, mindig újra és újra felkelt, mint fontos világi és vallási központ.