Nem elhanyagolható, hogy áruról vagy szolgáltatásról van szó: Donald Trump a vámok meghatározásakor figyelmen kívül hagyta a közgazdaságtan alapelveit.

Az Egyesült Államok valóban több árut importál az Európai Unióból, mint amennyit exportál oda, de ez nem jelenti az amerikai gazdaság kihasználását. Ráadásul Donald Trump a szolgáltatásokat teljesen kihagyta a képletből, pedig azok legalább olyan fontos részét jelentik a nemzetközi kereskedelemnek, mint az áruk, és ebben már az USA mérlege is kedvezőbb.

Donald Trump az USA negatív kereskedelmi mérlegével indokolta a kedden bejelentett brutális vámokat, de pontosan mire gondolt, és mennyi igazság van abban, amit mond? Az amerikai elnök azt állítja, hogy kereskedelmi partnerei kihasználják az Egyesült Államokat, mivel többet exportálnak az USA-ba, mint amennyit importálnak onnan.

A két ország kereskedelmi mérlegének eltérése kulcsfontosságú tényező. Az elnök úgy tűnik, e különbség alapján határozta meg a kivetett vámokat: először is, megvizsgálta Amerika áruforgalmi mérlegét az adott partnerrel kapcsolatban, majd elosztotta az ott érkező áruk mennyiségével. Ezt követően – állítása szerint pusztán jó szándékból – a számított értéket megfelezte, egy kerekítést is alkalmazott, és így alakult ki a végleges vám mértéke.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió kereskedelmi kapcsolatai 2024-ben így alakultak: az EU-ból 605,8 milliárd dollárnyi árucikk érkezett az USA-ba, míg az amerikai export az EU felé csupán 370,2 milliárd dollárt tett ki. Ez a számadat egy jelentős, 235,6 milliárd dolláros deficitet mutat az amerikai oldal számára, amely a 605,8 milliárd dollárral osztva körülbelül -0,39-es arányt eredményez. Donald Trump véleménye szerint ez a helyzet azt jelzi, hogy az európaiak jelentős mértékben kihasználják az amerikaiakat, ezért válaszul 20%-os vámtarifát vezetett be, hogy ellensúlyozza ezt a hátrányos helyzetet.

Trump logikájának két alapvető gyengesége is felfedezhető. Először is, a negatív kereskedelmi mérleg nem feltétlenül jelzi, hogy az adott ország kihasználja az Egyesült Államokat. Másodszor, az amerikai elnök számításai során figyelmen kívül hagyta a szolgáltatások szerepét a kereskedelmi egyenlegben. Ez önmagában nem lenne probléma, hiszen a közgazdászok gyakran különválasztják az áruk és szolgáltatások kereskedelmét, de a teljes kép megértéséhez elengedhetetlen mindkét aspektus figyelembevétele.

Csakhogy az USA exportjának jelentős részét ezek a szolgáltatások teszik ki.

Ez nem csupán a véletlen műve: általános megállapítás, hogy az áruk előállításához olcsó munkaerő szükséges, míg a világ számos országában a bérek alacsonyabbak, mint az Egyesült Államokban. Ezzel szemben az Amerika által exportált pénzügyi, jogi vagy informatikai szolgáltatások létrehozásában a technológia kiemelkedő szerepet játszik, és ebben a tekintetben az Egyesült Államok általában a világ élvonalában helyezkedik el.

Trump megközelítése, amely az árukereskedelemre helyezi a hangsúlyt, figyelmen kívül hagyva a szolgáltatások szerepét, ellentmond a közgazdaságtan egyik alapvető elvének, a komparatív előnyök elméletének. Ez az elmélet arra mutat rá, hogy ha két ország két különböző termékkel kereskedik, és az egyik ország mindkettőt hatékonyabban tudja előállítani, akkor érdemes arra koncentrálnia, amelyben a legnagyobb előnnyel rendelkezik. Ezzel szemben a másik ország a saját, kisebb hátrányával rendelkező termékre kell, hogy specializálódjon. E megközelítés figyelmen kívül hagyása pedig csökkentheti a kereskedelmi kapcsolatok hatékonyságát és a globális gazdasági együttműködést.

David Ricardo klasszikus elmélete a nemzetközi kereskedelemről a portugál és angol példán keresztül mutatja be a komparatív előnyök lényegét. Ezt a gondolatmenetet azonban a modern gazdasági viszonyokra is alkalmazhatjuk, például az Egyesült Államok és az Európai Unió viszonyában, ahol az áruk és szolgáltatások előállítása kerül a középpontba. Tegyük fel, hogy az EU számára az egységnyi áruk előállítása 100 órát, míg az egységnyi szolgáltatásoké 120 órát igényel. Ezzel szemben az Egyesült Államokban ezek az értékek 90 és 80 óra. Bár az Egyesült Államok hatékonyabb az áruk gyártásában, a komparatív előnyök alapján érdemesebb, ha az erőforrásait a szolgáltatásokra összpontosítja. Ezzel szemben az EU, amely az áruk előállításában kisebb hátránnyal bír, érdemesebb, ha a termelésre fókuszál. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy mindkét fél maximális mennyiségű árut és szolgáltatást termeljen, amit aztán kereskedelem révén osztanak el egymás között, figyelembe véve a piaci igényeket. Így a résztvevők a lehető legmagasabb szintű gazdasági hatékonyságot érhetik el.

Jelenleg Trump, az elnöki székben ülve, ellentmond a korábbi álláspontoknak – leegyszerűsítve a helyzetet – azt kívánja elérni, hogy Amerika önállóan állítsa elő a szükséges termékeket, miközben a szolgáltatások terén sem kíván engedni. Ezzel a megközelítéssel bár lehetséges, hogy a globális termelés csökkenne, az amerikai ipar viszont fellendülne. Az amerikai politikus talán úgy véli, hogy a világ többi része nem számít, ám ez a logika súlyos hiányosságokat rejt magában. Ha a nemzetközi közösség egy része teljesen leáll az exportálással, akkor az Egyesült Államoknak sem lesz lehetősége megvásárolni azokat a szolgáltatásokat és termékeket, amelyekre szüksége van. Ez a nemzetközi kereskedelem alapvető elve, amelyet az Egyesült Államok figyelmen kívül hagy, amikor a szolgáltatások figyelembevételét nélkülöző kereskedelmi mérlegre hivatkozva vámokat vezet be.

A szolgáltatások és az áruk között létezik egy alapvető, ám annál lényegesebb különbség: míg az áruk kézzelfoghatóak és fizikailag megfoghatóak, addig a szolgáltatások esetében ez nem ilyen egyszerű. Például, ha a Temu platformról rendelek egy bögrét, annak szükségszerűen át kell haladnia az EU vámhatárain, ami a vámosok számára is jól látható. Ezzel szemben, ha előfizetek a Netflixre, a tranzakció csupán egy digitális lábnyomot hagy maga után. Ha a Temu szeretné kikerülni a vámokat, akkor a gyártást az Európai Unión belül kellene elhelyeznie, ami viszont azt jelentené, hogy le kellene mondania a kínai munkaerő alacsony költségeiből fakadó versenyelőnyéről. Ezzel szemben a Netflixnek elegendő lenne egy amszterdami iroda nyitása, és onnan máris számlázhatná az európai előfizetőit.

A behozott árukra kivetett vámok jelentős hatással vannak a nemzetközi kereskedelemre, és az Európai Unió esetében ezek gyakran magasabbak voltak, mint az Egyesült Államok által alkalmazott díjak. Azonban ez csupán a két gazdaság közötti kapcsolatok egy kis részét képezi. Az Egyesült Államok rengeteg szolgáltatást kínál Európa piacain, 2023-as adatok alapján ezek értéke elérte a 427 milliárd eurót. Ezzel szemben az EU-ból az USA 319 milliárd euró értékben importált szolgáltatásokat, ami azt jelenti, hogy Amerika számára kedvező a mérleg ezen a területen. Noha a teljes kereskedelmi mérleg, beleértve az árukat is, még mindig negatív, a helyzet nem olyan súlyos, mint ahogyan azt a Trump-adminisztráció javasolta. A vámok önmagukban nem fognak drámai változásokat hozni, különösen akkor, ha a kereskedelmi partnerek újabb vámokkal reagálnak, ahogyan azt Kína már megtette.