Most a bizonytalanság időszaka köszönt ránk - Vajon tényleg olyat kapunk Trumptól, amire vágyunk?
Ez az "On the Other Hand" rovat a Portfolio véleménykibővítése, ahol a szerzők saját nézeteiket osztják meg. Fontos megjegyezni, hogy ezek a vélemények nem mindig tükrözik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját. Ha szeretné megosztani gondolatait a témával kapcsolatban, küldje el írását a [email protected] email címre. A megjelent cikkek itt érhetők el.
Talán még sosem tapasztaltunk ilyen ellentmondásos elnököt Amerikában. Az ő személyisége és politikai nézetei egyaránt megosztóak. Éppen ezért, az ő érkezését körülvevő várakozás talán sosem volt ennyire intenzív. Ő maga jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ez a feszültséggel teli helyzet kialakuljon, de emellett tükrözi azt a komplex politikai tájat is, melyben Donald Trump átveszi a világ, és benne Amerika irányítását. Ezzel pedig kétségkívül a világ egyik legbefolyásosabb alakjává válik, akinek döntései – és nem mellesleg, szavai is – közvetlen hatással vannak a globális események alakulására.
A változások mögött nem Trump áll, hanem sokkal inkább az időszakos társadalmi és politikai átalakulások dinamikája.
Egy-két évtizeddel ezelőtt egy új világrend kialakulása kezdődött meg, amelyben sok minden megváltozik; változóban vannak olyanok is, amiket eddig axiomának tekintettünk - azok is voltak. De a technológia, a gazdaság fejlődése sok tekintetben megkérdőjelezi ezeket az axiómákat, és hatással van a katonai, politikai, gazdasági és bizony a civilizációs helyzetre is.
Donald Trump nem teremtette meg ezt a helyzetet, nem ő hozta létre a kihívásokat, de kénytelen szembenézni velük. Reakciói jelentős hatással bírnak a helyzet alakulására, akár pozitív, akár negatív irányba. Mi, akik kívülállóként tapasztaljuk meg a változásokat, és akiknek az ő döntései hatással vannak az életünkre, joggal formálhatjuk a véleményünket: lehetünk boldogok vagy csalódottak, egyetérthetünk vele vagy elutasíthatjuk, de el kell fogadnunk, hogy ő az elnök. Ebben a helyzetben elengedhetetlen, hogy keressük az együttműködést, hiszen már régóta nem kifizetődő Amerika ellenségének lenni.
Magyarország jelenleg kedvező helyzetben áll, amely lehetőségeket kínál számunkra. Rajtunk múlik, mennyire tudjuk ezt a helyzetet kihasználni, hogy előnyöket kovácsoljunk belőle, és ezáltal erősítsük nemzeti érdekeinket, valamint védjük országunk jövőjét.
Mit is várhatunk Donald Trumptól? Sokat ígért, nagyokat mondott, hazudott, mint a vízfolyás. De ezzel kapcsolatban két lényeges megjegyzést kell tennünk. Először, (majdnem) minden választásra készülő politikus - ha nem is ilyen mértékben - ezt teszi. Igaz, Donald Trump mindenki másnál nagyobbakat mondott és ígért. És ezt olyan konfrontatív, provokatív stílusban adta elő, hogy sokunknak nagyon felment a vérnyomása. De azt is látnunk kell, hogy ahogy ez igaz a politikusokra általában, az is igaz, hogy ígéreteiket jórészt sosem tartják be. Trump esetében az volt a különbség, hogy olyan meggyőzően és erőszakosan adja elő legbornírtabb gondolatait is, hogy hajlamosak vagyunk elhinni: komolyan gondolja. Az utóbbi hetek eseményei, beleértve Trump retorikáját és főleg tetteit, azonban azt mutatják, hogy ő se lesz más, mint a többi, választás előtt álló politikus: civilizálódik, és ahogy szembekerül a realitásokkal, ő maga is reálisabbá válik.
Másodszor azonban azt is látni kell, hogy az amerikai elnöknek figyelembe kell vennie az új realitásokat és ezekre kell választ keresnie és adnia - befelé és kifelé egyaránt. Ezért sok minden, ami a hagyományosan gondolkodóknak extrémnek tűnhet, és az is lett volna mondjuk két étvizeddel ezelőtt, ma már nem feltétlenül az.
Érdeklődésünk középpontjában természetesen a kül- és gazdaságpolitika áll, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a közeljövőben az amerikai demokrácia alapvető struktúráit is próbálja majd átalakítani. Ezek a lépések gyakran komoly ellenérzéseket váltanak ki, hiszen elsőre úgy tűnhet, hogy a szabadságjogokat és a jogállamiságot gyengítik, így nehéz őket pozitívan értékelni. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy tudomásul vegyük: a technológiai fejlődés - különösen az internet és a mesterséges intelligencia - olyan társadalmi és politikai változásokat idéz elő, amelyek számos új korlátozást és egyben lehetőséget is magukkal hoznak. A politikának tehát reagálnia kellene ezekre a kihívásokra, még ha ez nem is könnyű feladat.
A szélsőséges nézetek, melyeket sokan vitathatatlanul azoknak tartanak, azért képesek népszerűségre szert tenni, mert a demokratikus rendszerekben a hatalmon lévő politikai erők gyakran elkerülik, vagy akár meg sem próbálják szembesíteni magukat a társadalmat igazán foglalkoztató, mélyreható problémákkal. E kérdések nem csupán politikai kihívások, hanem a közösség sorsát meghatározó tényezők is, amelyeket a döntéshozók sokszor nem akarnak vagy nem mernek nyíltan megvitatni.
A tömeges illegális migráció, az agresszív vallási fanatizmus és hasonló jelenségek olyan légkört teremtenek, amelyben a szélsőséges nézeteket hirdető politikai erők könnyen teret nyerhetnek. Amennyiben a mainstream politikai irányzatok nem képesek ezeket a kihívásokat komolyan venni és átfogó megoldásokat kínálni, akkor a szélsőségesek egyszerű, populáris üzenetei egyre vonzóbb alternatívát nyújtanak a választók számára. Ennek következményeként a választási eredmények is egyre inkább tükrözik a radikális nézetek iránti növekvő támogatottságot.
Donald Trump fő vezérlő elve az Amerika First! Fair enough. Ezt a célkitűzést jelenleg - szerinte (szerintem is) - főleg Kína veszélyezteti.
Ezért Trump szinte minden döntése mögött a Kínára gyakorolt hatásának nyomait találhatjuk.
A gazdaságban két jelentős politikai irányvonalat láthatunk, amelyeknek komoly politikai hatása is lesz. Egyrészt fokozni akarja a gazdaság hatékonyságát. Ennek fő eszköze a termelés költségeinek csökkentése, elsősorban az adók csökkentésével és a hatékony termelés támogatásával - mint például a repesztéses gáz- és olajtermelés korlátozásainak eltörlésével. Másrészt ki akarja zárni - adminisztratív eszközökkel - a külföldi, mindenekelőtt a kínai versenyt, amelynek fő eszközei a vámok lesznek.
Ez a gazdaságpolitikai irányvonal valószínűleg kedvező következményekkel bír az Egyesült Államok gazdasági helyzetére, ugyanakkor nem elhanyagolható, hogy különféle hátrányos hatásokkal is együtt járhat, például az infláció fokozódásával és a dollár értékének csökkenésével.
A politikai hatások szerepe elengedhetetlen a fent említett célok megvalósításában, ám ezek elkerülhetetlenül komoly feszültségeket generálhatnak, nem csupán Kínával, hanem sok más ország esetében is. Ez a helyzet különösen aggasztó lehet az Egyesült Államok legfontosabb szövetségesei számára, amely közé Magyarország is beletartozhat, amennyiben nem sikerül sikeres és egyedi megoldásokat kidolgozni az amerikai kormányzattal való együttműködés során.
Trump napirendjén természetesen számos kiemelkedő jelentőségű kérdés szerepel. Különösen a Kína által jelentett kihívás tűnik a legnagyobb aggodalom forrásának, nemcsak az ő számára, hanem a globális közösség számára is. Az új szuperhatalom megjelenése és integrálása a meglévő világrendbe mindig is komoly feladatot jelentett, s sajnos, a történelem során sokszor háborúk árnyékában zajlott ez a folyamat. A jelenlegi helyzetben azonban a világ nem engedheti meg magának a háború borzalmait. A második világháború által okozott pusztítás iszonyatos volt, de egy következő konfliktus sokkal nagyobb mértékű rombolást idézne elő. Ahogy Einstein is megjegyezte: "Nem tudom, a harmadik világháborút milyen fegyverekkel vívnák, de a következőt biztosan kőbaltákkal."
Ez nem egyszerű feladat, hiszen a világban ma létezik egy regnáló szuperhatalom - az Amerikai Egyesült Államok -, amely természetesen nem kívánja megosztani uralmát senki mással. Különösen nem, ha a feltörekvő másik hatalom merőben más értékrendszerrel működik, ami önmagában is veszélyezteti Amerikát, nem is beszélve a hagyományosnak mondható területekről, a katonai, politikai, gazdasági területekről.
Az új szuperhatalom, amely most bontogatja szárnyait, történelmünk során először nem az euro-atlanti civilizációból származik, és nem is az annak alapvető értékrendjét tekinti iránytűnek. Ez a hatalom nem csupán a meglévő világrendszer hatalmi struktúráit kívánja radikálisan átalakítani, hanem annak fundamentumait is: az értékeket, a szabályrendszert és a működési kereteket is.
Ennek a kihívásnak a kezelése - háború nélkül - a Trump-kormányzat legfontosabb és legnehezebb feladata.
Trump nyilvánvalóan azt a konfrontációs politikát kívánja folytatni, amelyet ő indított el, és amelyet Biden is követett. Ez a megközelítés különösen a gazdasági kapcsolatok és a szövetségépítés terén érvényesül, még akkor is, ha számos kockázatot hordoz magában. Jelen körülmények között ez az irányvonal akár indokoltnak is tekinthető, amennyiben rendelkezésre áll, vagy később kialakul egy integrációs stratégia, amelynek célja, hogy a már jelentősen megváltozott Kínát beilleszthesse a globális rendszerbe.
A folyamat során a gazdasági tényezők kulcsfontosságú szerepet játszanak, ezért Trump fókuszál a gazdasági intézkedésekre, amelyek politikai következményeit is figyelembe kell vennie.
Trump sok szempontból Kína perspektíváján keresztül vizsgálja a különböző problémákat. Ezért úgy vélem, hogy...
a fő motivációja annak, hogy mindenképpen gyorsan be akarja fejezni az orosz-ukrán háborút, az, hogy leválaszthassa Oroszországot Kínáról, ami addig, amíg a háború folyik, elképzelhetetlen.
A személyes indíttatásokon túl – hiszen alapvető törekvése, hogy a megoldás, bármilyen formában is valósuljon meg, az ő nevéhez kapcsolódjon – ez a tényező képezi a trumpi béketeremtés legfőbb és leglényegesebb hajtóerejét.
Trump számára a részletek nem lényegesek. A célja, hogy a fegyverek elhallgassanak, és az Egyesült Államok számára a konfliktus kevesebb pénzügyi terhet jelentsen. Szeretné, ha az európai szövetségesek is mögé állnának, Ukrajna pedig legalább átmeneti megoldásként fogadná el a kompromisszumot. Oroszország jövője az ő szempontjából kulcsfontosságú: fontos, hogy ne váljon riválisává Amerikának, de ugyanakkor ne is gyengüljön meg annyira, hogy véglegesen Kína befolyása alá kerüljön.
Ennek következtében,
Valószínűtlen, hogy Trump olyan megoldást próbálna rákényszeríteni Ukrajnára, ami az oroszok érdekeit szolgálná. Emellett érdemes arra is figyelni, hogy ha szükségét érzi, akkor Oroszország ellen is komoly intézkedéseket fog hozni.
Ennek a konfliktusnak a körvonalai már látszódnak is, hiszen a Kreml kapásból elutasította Keith Kellogg tábornok, Trump ukrajnai megbízottja nyilván nem véletlenül kiszivárogtatott tervét. Nála is határozottabban fogalmazott Scott Bessent, a hivatalba lépő pénzügyminiszter szenátusi meghallgatása során: "...készen állok Putyint térde kényszeríteni szankciókkal..." mondta.
És végül, de nem a legkevésbé fontosként...
A Közel-Keleten egyre markánsabbá válik az Izrael melletti támogatás, míg Irán ellenállására irányuló politikai intézkedések fokozódására is számíthatunk.
A kettő persze összefügg - mint ahogy összefügg azzal is, hogy Trump szorosabbra fogja fűzni kapcsolatait a potenciális arab szövetségesekkel, mindenekelőtt Szaúd-Arábiával. A Biden-kormányzat egyik legnagyobb hibája az volt, hogy ciklusa kezdetén - bár nemes emberi jogokra hivatkozva - lerombolta Amerika szoros, majdhogynem szövetségesi kapcsolatait Szaúd-Arábiával. Hiába próbálta ezt rendbe hozni ciklusa második felében, addigra Szaúd-Arábia egy önállóbb utat választott. Rövid ideig még Iránnal is kacérkodott, de ez persze kudarcnak bizonyult. Megpróbált Kína felé is kacsintgatni, de ez sem vezetett eredményre. Így lassan visszatér a már hagyományosnak mondható és nagyjából eredményes irányvonalhoz: Amerikával fog szövetkezni ismét. És Izraellel, már ha sikerül Trumpnak helyreállítani a szoros amerikai-szaúdi kapcsolatokat. Erre most minden esély megvan, hiszen már a Biden-adminisztráció utolsó évében is nagyon sok lépés történt ebbe az irányba, és majdnem készen áll az szerződés, amely mintegy kőbe vési Amerika és Szaúd-Arábia szövetségesi kapcsolatait. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy megszilárdulnak Szaúd-Arábia és Izrael kapcsolatai is.
Az október 7-i terrortámadás egyik legfontosabb célja az volt, hogy megakadályozza a már-már aláírásra kész szaúdi-izraeli megállapodást, amely az Ábrahám-egyezmények részeként jelent meg. Ezt a célt részben sikerült elérni, ám úgy tűnik, hogy a siker csupán átmeneti volt. Várakozások szerint a közeljövőben, talán még az idei év során, sor kerülhet a szaúdi-izraeli megállapodás véglegesítésére. Az izraeli katonai sikerek, amelyek jelentős csapást mértek Iránt és terrorista szövetségeseit, a Hamászt és a Hezbollahot, valamint Bassár el-Aszad, Irán szíriai szövetségesének hatalmának megingása, drámai módon átalakítják a közel-keleti politikai és katonai tájat. Ráadásul Irán belső helyzete is komoly változások elé nézhet. Oroszország, természetesen, mindent elkövet, hogy megakadályozza ezt a folyamatot, hiszen szoros, szinte szövetségesi kapcsolatokat alakított ki Iránnal. Azonban, ahogy azt Szíriában tapasztalhattuk, valójában nincs elegendő ereje ahhoz, hogy jelentős befolyásra tegyen szert ebben a régióban.
A demokrácia és az emberi jogok elkötelezett védelmezőiként számos - és teljesen indokolt - kritikát fogalmazhatunk meg Trump politikájával kapcsolatban. Ezeket a kérdéseket soha nem szabad figyelmen kívül hagyni, és elengedhetetlen, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy korlátozzuk azt a nyilvánvaló hatalomvágyat, amely könnyedén alááshatja a jogállamiságot és a demokratikus értékeket. Külpolitikájának következményei is komoly aggodalomra adnak okot. Bár más okokból, de hasonló mértékű veszélyeket rejthet magában, mint amilyeneket Trump támogatói a Biden-adminisztráció alatt emlegettek, például egy nagyszabású háború kitörésének lehetősége. Ezek a fenyegetések valósak, és rendkívül fontos, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük Trump politikai irányvonalát, hogy megakadályozzuk a szélsőséges tendenciák eluralkodását.
Fontos észben tartanunk azt is, hogy...
a világ, egy új világrend kialakulásának küszöbén állván, még nem tudja a válaszokat a vadonatúj kihívásokra. Most a bizonytalanság, az útkeresés ideje következik.
Mindenki tévedhet sok lényeges kérdésben, így Trump is. Azonban ez a felfedezés, ami az útkeresést kíséri, elkerülhetetlen. Az eddigi ösvény végén ugyanis egy váratlan, hatalmas (kínai) fal áll, ami új kihívásokat és lehetőségeket hoz magával.
Összefoglalva tehát azt gondolom, hogy akik Trumpban egy izolacionista politikust látnak, tévednek. Nem izolacionista lesz, hanem válogatós: csak ott fog beavatkozni, ahol amerikai érdekeket lát. De ott nagyon. A langyos úrifiúk után kemény amerikai vezetés következik. És ez jó a világnak, jó Európának és jó Magyarországnak is.
Üdvözöljük, Elnök Úr!
