Vlagyimir Putyin legfőbb ellenfele minden titkos információt felfedett.

Szinte lehetetlen egyetlen lényeges elemet vagy történeti szálat kiemelni Alekszej Navalnij Hazafi című önéletrajzi regényéből, hiszen a mű gazdagsága és összetettsége megkívánja, hogy alaposan átéljük a benne foglaltakat. Az olvasó kezébe olyan hiánypótló és jelentős munkát vehet, amely nem csupán Navalnij életútját és a büntetőintézetek zord világát tárja fel, hanem bátor döntéseinek hátterét is felfedi, amelyeket gyakran megdöbbentő körülmények között hozott meg. A több mint ötszáz oldalon keresztül betekintést nyerhetünk Oroszország jelenlegi állapotába, valamint az Ukrajna ellen indított háború mögött húzódó Vlagyimir Putyin hatalomgyakorlásának mélyebb természetébe is. A könyv olvasása révén nemcsak egy politikai életút történetét ismerhetjük meg, hanem a szélesebb társadalmi és politikai kontextust is, amelyben ezek az események zajlanak.

A kérdés, ami rendre felmerült baráti társaságomban, így hangzott: "Miért döntött úgy, hogy visszatér Oroszországba, miután Putyin utasítására novicsokkal megmérgezték?" Ezt a kérdést hallva mindig ügyesen elkerültem a válaszadást, noha Alekszej Navalnij önéletírásában részletesen kifejti motivációit. A könyv lapjain világossá válik, hogy a politikai ellenzéki vezető visszatérése egyfajta mártíromsággal zárult, hiszen a büntetőtelepen, mindössze 65 kilométerre az északi sarkkörtől, gyakorlatilag halálra ítélték. Azért húzódtam meg a válaszadástól, mert egy ital mellett, röviden összefoglalni, hogy milyen belső erők, elhivatottság, hit és hazaszeretet szükséges ahhoz, hogy valaki a kényelmes élet helyett a börtön és a biztos halál irányába induljon, szinte lehetetlen küldetés.

A válaszommal nem szerettem volna senkit megfosztani a memoár nyújtotta felejthetetlen élménytől. Az igazság az, hogy a könyvet alaposan, minden egyes részletét át kell olvasni, és csak akkor válhat igazán érdekessé a történet, amikor az idézett kérdés talán már el is halványul, hiszen...

Nem az a kérdés, hogy miért ment oda, hanem hogy mit keresett ott, és milyen élményekkel gazdagodott az útja során.

hanem a "miért nincs több Navalnij a mai világban", "képesek vagyunk-e még másokért, a hazánkért az önfeláldozásra" kérdések válnak hangsúlyossá. A demokrácia válságának korában ezek az érvényes kérdések.

A demokrácia iránt elkötelezett és hazájukat szerető emberekre van szükség, és Navalnij írásai világosan rávilágítanak arra, hogyan fonódnak össze az autokrata törekvések a demokráciáért folytatott harccal. Putyin jelenléte elengedhetetlen ahhoz, hogy Navalnij is létezzen. Ha Navalnij nem áll a színen, akkor elengedhetetlen, hogy egy új, bátor ellenzéki és demokratikus politikai vezető lépjen elő a jobb jövőre vágyó Oroszországban, amelyet a szabadság és a jogállamiság iránti vágy hajt.

"Gengszterek, diszkók, továbbá egy új és izgalmasnak ígérkező élet vett körbe. Diák voltam, és már kocsim is volt. Egyedül a politika iránti érdeklődésemet veszítettem el. Amit aztán Vlagyimir Putyinnak hála elég hamar visszaszereztem" - fogalmaz Navalnij a Hazafiban, amikor felidézi a kilencvenes évek Oroszországát, a pillanatot, amikor egy kisebb szünet után újra elkezdett politikával foglalkozni.

A Hazafi különlegessége abban is rejlik, hogy ismeretterjesztő kötetként szintén megállja a helyét, történeti munkaként is olvashatják azok, akik alig vagy egyáltalán nem ismerik Oroszország elmúlt negyven évét. Persze az is izgalmas lehet az olvasók számára, hogy milyen, ha titkosszolgák novicsokkal mérgezik meg az embert, de talán ennél is érdekfeszítőbb, ahogyan

A szövegben feltárt témák széles spektrumot ölelnek fel, többek között arra is fény derül, hogy mely események formálták döntően a politikai tájat, mi ösztönözte a politikai pályára lépést, és hogyan értékeli a történelmi alakok, mint Mihail Gorbacsov vagy Borisz Jelcin, hatását. Emellett részletes betekintést nyerhetünk a korrupcióval szembeni küzdelembe, konkrét ügyeken keresztül, és megismerhetjük az orosz maffia működését, stratégiáit, valamint az állam és a maffia közötti bonyolult összefonódásokat. A szöveg továbbá betekintést nyújt az orosz titkosszolgálatok intrikáiba, valamint abba a folyamatba, amely során a Szovjetunió széthullása után egyesek milliárdossá váltak, miközben egy ígéretes ország hanyatlásának tanúi lehetünk.

Navalnij, aki bátran szembeszáll az autokrata és korrupt hatalommal, a kötet révén új dimenziókat nyer bátorsága. A könyv nemcsak hogy feltárja a politikai küzdelmek hátterét, hanem merész kérdéseket is felvet, amelyeket minden Oroszország és a közélet iránt érdeklődő ember magában hordoz. Például: miért nem tudott Oroszország elérni olyan eredményeket, mint amilyeneket Csehország vagy Lengyelország produkált? Ez a kérdés nemcsak a politikai elemzés szempontjából lényeges, hanem mélyen érinti a nemzeti identitást és a jövőbeli lehetőségeket is.

Navalnij világosan azonosítja a felelősöket, és folyamatosan hangsúlyozza azokat az értékeket, amelyekért harcolt, valamint az okokat, amelyek miatt az utolsó pillanatig kitartott.

A Hazafi legmeghatóbb pillanataiban az ellenzéki politikus börtönnaplója elevenedik meg előttünk. Gondolatai között keresve, talán egy utolsó bejegyzésében találjuk meg a lélek legmélyebb szavait, amelyet mindössze egy hónappal halála előtt írt.

"Hazugságok, és semmi más, csak hazugságok. Recsegve-ropogva fog ez összedőlni. A putyinista állam fenntarthatatlan. Egy napon majd azt látjuk, hogy már nincs ott. A győzelem elkerülhetetlen. De most az a lényeg, hogy ne adjuk fel, és álljunk ki a hitünkért."

Ez a kötet nem csupán egy politikai életrajz a sok közül; inkább egy emlékmű a bátorság, a hazaszeretet és a feltétlen hit számára. Olyan szobor ez, amely egy szép napon Moszkvában vagy Szentpéterváron fog megjelenni, de jelenleg aligha kerülhet talapzatra. Mégis, elkerülhetetlen, hogy elérkezik az idő, amikor majd mindannyian tanúi leszünk, ahogy ott áll, szilárdan és büszkén, képviselve mindazt, amiért küzdött.

Alekszej Navalnij: A Hazafi Alekszej Navalnij nem csupán politikai figura, hanem egy élő szimbóluma a bátorságnak és az elkötelezettségnek. Oroszországban, ahol a szólás szabadsága gyakran korlátozott, Navalnij kiállt az igazságért és a demokratikus értékekért. Munkássága során nemcsak a korrupció ellen harcolt, hanem egy olyan jövőért is küzdött, ahol minden állampolgár hangja számít. Hazafisága nem csupán szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul. Az általa képviselt eszmék és célok arra inspirálják a fiatalokat, hogy ne féljenek kifejezni véleményüket, és hogy aktívan részt vegyenek országuk jövőjének formálásában. Navalnij példája arra figyelmeztet minket, hogy a hazafiság nem csupán a haza iránti szeretet, hanem a felelősségvállalás is. Bár az útja tele van nehézségekkel és megpróbáltatásokkal, Navalnij kitartása és eltökéltsége megmutatja, hogy a változás lehetséges. Oroszország jövője érdekében folytatott harca nemcsak a saját népéért, hanem minden elnyomott és elhallgattatott emberért zajlik a világban. Az ő története azt üzeni, hogy a bátorság, az igazság és a hazafiság kéz a kézben járnak, és hogy mindannyiunknak van szerepe abban, hogy egy jobb világot építsünk.

Helikon Kiadó, 2024: Az új horizontok felfedezése.

A szöveg egyediségének érdekében a következőképpen átfogalmazhatjuk: "Fordítás: Bartók Imre, Gy. Horváth László, M. Nagy Miklós" Ez a változat megőrzi az eredeti információt, de más formában jeleníti meg.