Minden idők legnagyobb elméjeként emlékeznek rá, de halála közelében szívét mégis mély szomorúság lengte körül.
Szinte senki sincs ezen a világon, akinek be kellene mutatni Leonardo da Vincit. Ő egy korát messze megelőző zsenialitás volt, aki már a XV. században olyan innovációkat és tudományos felfedezéseket jegyzett fel, amelyeket az emberiség csak évszázadokkal később tudott megérteni, megvalósítani vagy megcáfolni. Mégis, legtöbben művészi munkássága révén emlékeznek rá, hiszen olyan ikonikus festmények fűződnek a nevéhez, mint a Mona Lisa, Az utolsó vacsora vagy a Hölgy hermelinnel. Május másodikán, halálának évfordulóján tisztelegünk emlékének.
Kulturális újságíróként tudomásul kell vennem: minden amivel valaha foglalkoztam vagy foglalkozni fogok, közvetve, vagy közvetlenül kapcsolódni fog Leonardo da Vinci munkásságához. A korabeli művészet szinte minden területén képes volt nagyot alkotni. A festészettől a szobrászaton át az építészetig elképesztő művek köthetőek hozzá, még hangszert is tervezett megannyi találmánya között. Hatást gyakorolt a művészet egészére, ez a hatás pedig tovább élt azokban, akik valamilyen formában kapcsolatba kerültek vele, vagy alkotásaival.
A „zseni” kifejezés manapság már annyira elcsépelté vált, hogy szinte undorodom tőle – a popkultúra és a középszerűség teljesen kiüresítette ezt a fogalmat. Ha azonban egyetlen embernek adhatnánk ezt a címkét, az kétségkívül Leonardo da Vinci lenne. Élete során, amely 67 évig tartott, számos közéleti személyiség, nemes, város és rend szolgálatában tevékenykedett, Firenzétől kezdve a francia udvarig, a pápától a katonai vezetőkig. Az ő nevéhez fűződnek városok, erődök tervei, sőt, Firenze vízellátásának megoldására is merész ötletei voltak.
A legenda szerint, tanítómesterével együtt festették a Krisztus megkeresztelkedése című képet, amin az akkor még ifjú da Vinci azt az angyalt alkotta meg, amelyik Jézus köpenyét tartja kezében. Miután mestere meglátta fiatal tanítványának páratlan készségét és tudását, ecsetét letette, és többé nem akart alkotni. Bár a korabeli történet valószínűleg nem fedi a valóságot, remekül mutatja, hogy már saját korában milyen népszerűségnek örvendett, mekkora tisztelet övezte.
Hercegek és királyok udvarában szolgált, a kor legnagyobbjaival (Michelangelóval, Raffaellóval, Botticellivel) alkotott egyazon uraknak, azonban akadt egy nagy fájdalma, amire sosem talált gyógyírt. A frissen megválasztott X. Leo pápa kegyeit nem tudta elnyerni. 1513-ban választották meg, da Vinci pedig még ebben az esztendőben Rómába sietett, hogy felajánlja szolgálatait a szentatyának.
Feltételezések szerint erre az időszakra tehetők első agyvérzései, amelyek megnehezítették munkáját. Többször váltott projektek és kutatási témák között, eredményei viszont nem nyerték el a pápa tetszését, így amikor 1516-ban a francia király, I. Ferenc küldetett érte, úgy döntött elutazik Franciaországba. Az uralkodó neki adományozta a Tours melletti Clos Lucé kastélyt, ahol haláláig élt. Ferenc számos feladatot adott da Vincinek, legyen szó kastélyváros tervezéséről, mechanikus gépezetek alkotásáról vagy művészeti feladatokról.
Ám a művész nem élvezhette sokáig a kastély nyújtotta kényelmet és a királyi megbecsülést. 1519. május másodikán, valószínűleg agyvérzés következtében, életét vesztette. A történészek szerint halála előtt, ágyában fekve, mélyen elgondolkodott azon, hogy hol rontotta el életét. Pár nappal a végső búcsú előtt papot hívott, és úrvacsorát vett magához.
Ha hihetünk a korabeli feljegyzéseknek, végakarata szerint utolsó útján hatvan koldus követte koporsóját kezükben gyertyákkal. Javait tanítványai között osztotta szét, testvéreire földeket hagyott, még szolgálója is kapott egy szőrmével bélelt köpenyt. Magánéletét titokban tartotta - szexualitása a mai napig viták tárgyát képezi -, a feljegyzések szerint gyermeket és feleséget nem hagyott maga után.
A valaha élt legnagyobb polihisztorok egyike, akinek hatása a kultúra alakulására a mai napig érezhető, halálának évfordulója kapcsán különleges kezdeményezéssel készültünk. Egy izgalmas kvíz segítségével szeretnénk felidézni életét és munkásságát, lehetőséget adva olvasóinknak, hogy mélyebb betekintést nyerjenek a reneszánsz kor egyik legkiemelkedőbb mesterének örökségébe. Készüljön fel, hogy felfedezzen egy újabb oldalt a történelem e nagyszerű alakjáról!
