Miért csökken a gyors béke esélye Gázában, és milyen érdekek rejlenek "Bibi szendvicsében"?

Egy évvel ezelőtt az izraeli katonai vezetés előrejelzése szerint a konfliktus nem zárulhat le 2024 végéig. Jelenleg azonban már az is bizonytalan, hogy 2025 végére befejeződik-e.

A már 16 hónapja tartó gázai konfliktus alatt Benjámin Netanjahu eddig egyetlen alkalommal sem osztotta meg vízióját Gáza jövőjéről. Jelenleg az a vezérelve, hogy a Hamász hatalmát teljesen meg kell szüntetni az övezetben, és amíg ez a cél nem valósul meg, addig a jövőbeli kilátásokkal való foglalkozásnak nincs értelme.

A Washingtonban tárgyaló izraeli vezető egyelőre nem fókuszálhat többre, mint hogy a múlt hónapban megkötött ideiglenes fegyverszünet - amely még négy hétig tart majd - tartós marad-e. Ha nem, akkor a béke utáni állapotról beszélni értelmetlen. A kitűzött célok azonban még nem következtek be.

Az eddig végrehajtott fogolycserék egyértelműen bizonyították, hogy a Hamász messze nem tekinthető megsemmisültnek vagy végzetesen lebénultnak. A túszok elengedése körül megrendezett népünnepély-szerű propagandarendezvények éppen azt a célt szolgálták, hogy bemutassák a terrorszervezet töretlen integritását, és hogy erőit újjászervezte.

A Hamász ezzel a lépéssel gyakorlatilag tálcán kínálta Netanjahu és szélsőséges pártszövetségesei számára az érvet, hogy folytatni kell a háborút. Kétségtelen, hogy ezt tudatosan és szándékosan tette, így saját magát is a további harcok mellett kötelezte el. A The Jerusalem Post véleménye szerint az álszent rituálék ismét felerősítik a háborús érzelmeket Izraelben, mivel a több száz fegyveres és magabiztos Hamász-tag jelenléte újra előhozza azt az érzést, hogy Izrael nem győzte le az ellenséget.

A Hamász jelenleg egy új kihívással néz szembe. Az újabb túszok felszabadítása miatt nem tarthatnak folyamatosan felvonulásokat, hiszen az emberek idővel belefáradhatnak ezekbe a látványos eseményekbe. Amikor először hajtották végre a túszok átadását, a világ szeme rászegeződött, és a Hamász ezt kihasználta a saját propagandájának erősítésére. Azonban, ahogy ez a folyamat háromszor vagy akár ötször is megismétlődik, sokan elfordulhatnak az eseményektől, ami csökkenti a Hamász által elérhető figyelmet. Az eleinte kiemelkedő érdeklődés idővel hajlamos ellaposodni. A Hamász hirdetheti a "győzelmeket" minden héten, de a közönség reakciója egyre csökken, és a mozgósításuk hatékonysága is mérséklődik. Jelen pillanatban ennyit tudnak kihozni a túszokkal kapcsolatos megállapodásaikból.

Ezért egy adott pillanatban a terrorszervezet elérheti azt a következtetést, hogy a megállapodás folytatása elengedhetetlen, különben ismételten pusztító katonai támadásokkal kell szembenéznie. Viszont az időhúzás nem tarthat örökké, hiszen a túszként használt emberek száma folyamatosan csökken, és a végső fázisra már csupán férfiak maradnak közöttük, akikkel nehezebb érzelmes produkciókat létrehozni.

A Hamász számára nem fenntartható, hogy minden héten felvonulásokat szervezzen, mivel az emberek idővel belefáradnak ezekbe a látványos eseményekbe, és fokozatosan csökken a propagandájuk iránti hitelesség. A folyamatos "győzelmi" hirdetések nem tudják fenntartani a figyelmet, és a holttestek átadása sem hoz kedvező hatásokat.

Ha el kívánja kerülni, hogy újabb, végzetes támadások célpontjává váljon a tűzszünet lejárta után, a Hamásznak elengedhetetlenül szüksége van a tárgyalásokra, hogy elősegítse saját megerősödését. Azonban ezt a lehetőséget sem az Egyesült Államok, sem Izrael nem kívánja fenntartani számára.

"A háború nem hozta el a Hamasz összeomlását, sem a túszok teljes szabadon bocsátását" - állítja Michael Milshtein, egykori izraeli hírszerző tiszt. Bár voltak taktikai sikerek, átfogó stratégiai irányvonal nem alakult ki. A Hamasz továbbra is megőrzi hatalmát, és domináns szereplő marad Gázában - tette hozzá a szakértő.

Sok jel utal arra, hogy a terrorszervezet befolyása a gázai lakosság felett töretlen, Izrael pedig nem akar a civilek és a Hamász közé ékelődni. Ezt illusztrálja egy utcai jelenet, amelyben a terroristák zavartalanul folytatnak kegyetlen nyíltszíni bíráskodást, illusztrálva hatalmuk újjáépülését.

Történik ez annak ellenére, hogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter a Hamász teljes felszámolását helyezte kilátásba szenátusi meghallgatása során, a terrorszervezetet jelölve meg egyedüli felelősként a gázai nép szenvedéséért.

Az Egyesült Államok vezette nemzetközi közvetítők a jövő héten kezdik meg a tárgyalásokat a tűzszüneti megállapodás második szakaszának részleteiről. Gyötrelmes tárgyalások várhatók, hogy biztosítsák több tucat további túsz szabadságát, és rávegyék a harcoló feleket egy esetleges hosszabb fegyverszüneti megállapodásra. Eközben minden fél tisztában van azzal is, hogy a fegyverszünet nem béke, és váratlan fordulatok is felboríthatják, ami ellen senkinek nincs garanciája.

Netanjahunak hamarosan el kell döntenie, hogy hajlandó-e a megállapodást véglegesen lezárni. Egyrészt számolnia kell a 'higanyszerű' Trumppal, akivel nem mindig lehet végleges és változtathatatlan alkukat kötni. Az sem biztos, hogy az amerikai elnök kezdeti erőteljes kijelentései mindig elérik a célzott hatást. Példa erre a gázai kitelepítés ötlete, amit jelenleg nem Izrael bojkottál, hanem éppen azok, akiknek végre kellene hajtaniuk. A jelen állás szerint az arab kormányok, de Törökország sem fogadnak be gázai palesztinokat, Egyiptom pedig szállodákban tartja a néhány tucat befogadottat, akik a szállást nem hagyhatják el.

Eközben odahaza Netanjahunak féken kell tartania kabinetjének szélsőjobboldali tagjait is, főleg Bezalel Smotrich pénzügyminisztert, aki azzal fenyegetett, hogy "lerombolja " Netanjahu kormánykoalícióját, ha Izrael nem folytatja a háborút és nem foglalja el újra Gázát, amint a megállapodás első szakasza február végén befejeződik.

Nadav Shtrauchler politikai stratéga, aki korábban Netanjahuval dolgozott, ezt a dilemmát nevezi "Bibi szendvicsnek", utalva a veterán vezető becenevére. Smotrich teljes mértékben rácsatlakozott Donald Trump kijelentéseire, hogy "tisztítsák meg" Gázát, és költöztessék a lakosság többségét Egyiptomba, Jordániába és más muszlim államokba. "Dolgozom a miniszterelnökkel és a kabinettel, hogy előkészítsünk egy operatív tervet, és biztosítsuk, hogy Trump elnök elképzelése megvalósuljon" - mondta Smotrich a múlt héten, noha maga Netanjahu nem vetette fel ezt a lehetőséget.

Kedden az Egyesült Államok elnöke hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja, hogy Jordánia és Egyiptom vállalja a gázai terület lakóinak befogadását.

A washingtoni tárgyalások során, ahol az amerikai vezetés áll a középpontban, a különböző álláspontok és vélemények folyamatosan alakulhatnak és változhatnak. Sokan Trump megjegyzéseit egy sokkal összetettebb játszma első lépéseként értelmezik, amelynek középpontjában Szaúd-Arábia áll. Bár ez a megközelítés kegyetlen és embertelen hangzású, a gázai palesztinok ebben a játszmában csupán gyalog szerepet kapnak, míg Gáza maga nem a legfőbb téma, hanem inkább egy nyitó lépés egy sokkal grandiózusabb tervben.

A célkitűzés egy átfogó normalizációs megállapodás létrehozása Izrael és Szaúd-Arábia között, amelybe a gázai övezet helyzete és lakóinak sorsa is beleillik. A szaúdi királyság határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy a palesztinoknak joguk legyen saját államuk megalapításához, legalábbis addig, amíg az idősebb Szalmán király él. Bár az ország irányítását gyakorlatilag a koronaherceg, Mohammed bin Szalmán (MBS) végzi, a király hagyományos palesztinpárti politikáját nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, mivel az a régió politikai dinamikájának fontos része.

A királysággal folytatott normalizációs folyamat ösztönözheti Netanjahut a háború lezárására, mivel ez a kapcsolat legalább annyira lényeges, mint a Hamász felszámolása. Rijád számára is motiváló lehet a békekötés, különösen, ha valóban elkötelezett a kétállami megoldás mellett. Amennyiben ez a forgatókönyv valósággá válik, Donald Trump közel-keleti víziója gyakorlatilag életre kelne, hiszen 2020-ban, az Ábrahám-egyezmények sikerét követően, ezt az utat félbe kellett hagynia. Egy ilyen megállapodás nemcsak a két ország, hanem a világ legnagyobb olajtermelőinek szorosabb együttműködését is eredményezhetné, ami jelentős hatással lehet a globális gazdasági helyzetre.

Ahogy Adam Boehler, Trump túszügyi megbízottja az izraeli Channel 12-nek elmondta, az arab államoknak is "alternatív lehetőséget kell felmutatniuk", ha ellenzik az amerikai elnök tervét. A csupasz ellenkezés nem vezet messzire, és Trump "mindig is nyitott a különböző lehetőségekre" - mondta az amerikai diplomata.

Izrael és amerikai szövetségese számára a preferált megoldás az - noha most még valószínűtlennek látszik- hogy a Hamász kényszerüljön fegyverletételre és törődjön bele a száműzetésbe az övezetből. Boehler szerint Netanjahu "nem akarja többé a Hamászt látni Gázában, és ehhez meg is van támogatása Amerika részéről". Ezzel szemben az Egyesült Államok arab szövetségesei, például Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek másféle terveken törik a fejüket. Ez a Palesztin Hatóság (PA) által képviselt és nemzetközileg támogatott átmeneti testület lenne, amely az exklávé felett polgári ellenőrzésre kapna felhatalmazást.

A terv gyenge pontja abban rejlik, hogy sem a Netanjahu-kormány, sem a Trump-adminisztráció nem táplál bizalmat a palesztin hatóság iránt. Mindkét fél attól fél, hogy ennek következtében újraéledhet a Hamász, amelyet a palesztin lakosság 76%-a jelenleg támogat.

Avi Issacharoff, az izraeli elemző és a Fauda című sorozat egyik alkotója, úgy véli, hogy a Palesztin Hatóság bevonása az egyetlen ésszerű alternatíva a gázai helyzet kezelésében. Szerinte a Hamásznak világossá kell tenniük, hogy nem tarthatják meg hatalmukat, és a Palesztin Hatóság, vezetője Abbász révén, az egyetlen lehetséges váltótársuk. Ezzel szemben más elemzők azt hangsúlyozzák, hogy Gáza újjáépítésének becsült költsége, amely több tízmilliárd dollárra rúg, jelentős mértékben csökkentheti a Hamász alkuerejét.

Egy korábbi izraeli hírszerzési elemző véleménye szerint minden ilyen jellegű terv nem más, mint naiv ábrándozás, és elkerülhetetlenül kudarcra van ítélve. Az elgyengült palesztin kormányzat, amelynek élén a nyolcvanéves Mahmúd Abbász áll, csupán üres díszletként funkcionálna, lehetővé téve, hogy a Hamasz továbbra is a helyi de facto katonai hatalomként működjön. Sokan emlékeznek azokra az időkre, amikor Iszmáil Hanijeh, a Hamász elnöke és Mahmúd Abbász szoros barátságot ápoltak, miközben Izrael állami léte ellen léptek fel.

Michael Milshtein véleménye szerint nem maradhatunk tovább együtt a Hamásszal Gázában. Szükség van egy hatékony kampányra, mivel Gázát teljes mértékben el kell foglalnunk, és hosszú távon ott kell tartózkodnunk, amíg a Hamász hatalmát véglegesen meg nem szüntetjük. Ehhez alapos tervezésre és mind hazai, mind nemzetközi támogatásra van szükség, és ez a folyamat évekig is eltarthat.

Netanjahu számára jelenleg több hét áll rendelkezésre a döntés meghozatalára. "Ez a háború kontextusában elég hosszú idő" - nyilatkozta Nadav Shtrauchler. "Bibi nem az a típus, aki a szerencsére bízná a dolgokat; az utolsó pillanatig mérlegeli az összes lehetőséget, és még azután is, hogy végül döntést hoz."

A szendvicsben ezért a legerősebb alkotó elem az áhított szaúdi kapcsolat, mert az évszázadokra szólhat, míg Gáza konfliktusa idővel tűnő esemény.