Ha Magyarországon leállna a globális kereskedelem, az ország gazdasága súlyosan megérezné a következményeket. Az importált termékek hiánya drámaian megemelné az árakat, és a helyi piacok elárasztanák az üres polcok. A vállalatok, különösen azok, amelyek k

Hiába nem tűnik jelenleg túlságosan együttműködőnek a globális politikai színtér, az országok továbbra is ki vannak téve egymásnak, a nemzetközi áruforgalomnak. Felmerül tehát a kérdés, hogy mely országok tudnák valójában önállóan ellátni polgáraikat élelemmel, ha a globális kereskedelem teljes mértékben leállna.
Ezt a gondolatot vizsgálták a német Göttingeni Egyetem és az Edinburgh-i Egyetem kutatói, akik 186 ország élelmiszer-termelési adatait elemezték. Az elemzés eredményei azt jelzik, hogy jelenleg Guyana az egyetlen olyan ország, amely teljes mértékben képes önellátóvá válni mind a hét kulcsfontosságú élelmiszercsoportban, amelyekre a tanulmány fókuszált – számol be róla a Science Alert.
Kína és Vietnam végzett a második helyen, a hét kategóriából hatban elegendő élelmiszert termelve lakosságuk szükségleteinek kielégítésére. Csak minden hetedik ország éri el a kvótát öt vagy több élelmiszercsoportban, míg több mint egyharmaduk két vagy kevesebb csoportban önellátó. Hat ország - Afganisztán, az Egyesült Arab Emírségek, Irak, Makaó, Katar és Jemen - egyetlen élelmiszercsoportban sem tudta teljesíteni az önellátási célkitűzést.
A Nature Food szaklapban megjelent térkép szerint Magyarországon a halakban, a zöldségekben és a magvakban lenne a legnagyobb hiány, ám még itt is a szükségletek 80 és 100 százaléka közötti belső piaci termelés valósulhatna meg.
A hiányosságok orvoslása érdekében a legtöbb ország a kereskedelemre támaszkodik, azonban sokan közülük még mindig csupán egyetlen kereskedelmi partnerre korlátozódnak, amely az importjuk több mint felét adja. Ez a helyzet különösen sebezhetővé teszi őket a piaci zavarokkal és sokkokkal szemben. A szakértők úgy vélik, hogy a különböző országok és régiók közötti diverzifikált kereskedelmi kapcsolatok fenntartása elengedhetetlen a jövőbeli élelmiszer-ellátás szempontjából, amelyet a vámok nem tudnak megoldani.