Megérkezett a világra Palácsik-Ráthonyi Tímea kisfia! A boldog édesanya csodaként éli meg, hogy második gyermekét várja, és e különleges időszak tele van örömmel és izgalommal.

Bár 6 büntetőpontot vonhat maga után, sokak számára mégis szinte mindennapos a KRESZ ezen szabályának figyelmen kívül hagyása.

Már kislányként beleképzelhetjük magunkat az anyukaszerepbe: úgy bánunk a játék babáinkkal, mintha az anyukájuk lennénk, úgy ringatjuk őket, mintha csak egy újszülöttet tartanánk a karunkban. Palácsik-Ráthonyi Tímeában hamar megfogalmazódott a gondolat, egyszer szeretne gyermeket, sőt olyan jól tudott kapcsolódni a kicsikhez, hogy óvónőnek vagy tanítónőnek készült.

Mindig is őszintén vállalta a nyilvánosság előtt, hogy számára a gyermekvállalás küzdelmes utat jelent. Ő az élő példa rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, mert az álmok igenis valóra válhatnak. A Femina exkluzív interjújában mesélt arról a csodáról, melyet férjével élnek át: édesanyává és apukává váltak, béranya segítségével megszületett a kisfiuk, és hamarosan kétszeres szülők lesznek, ugyanis Palácsik-Ráthonyi Tímea gyermeket hord a szíve alatt. Őszintén mesélt arról, mennyi nehézséggel küzdött meg, illetve hogyan éli meg az anyaság és a babavárás örömeit.

Gyerekkorom óta különleges kötelékem van a gyerekekkel, ami mindig kölcsönös szereteten alapult. Régóta vágyom arra, hogy óvónő vagy tanítónő legyek, ezért a közgazdasági egyetem elvégzése után beiratkoztam a dadaképzőre is, hogy egyszer saját magánóvodát nyithassak. A húgom 11 és fél évvel fiatalabb nálam, és gyakorlatilag anyai szerepet töltöttem be az életében. Törődtem vele, tisztába tettem, magamra kötöttem, és mindennél jobban vigyáztam rá – talán még jobban, mint bárki más a családban.

Valójában egészen 34 éves koromig nem gondoltam komolyan az anyaságra, ám Andy szívből vágyott egy kisbabára. Így hát Amerikába utaztunk, hogy megtegyük a szükséges lépéseket a lombikprogramhoz. Az orvos már akkor figyelmeztetett, hogy érdemes lenne odafigyelnem, mivel korai petefészek-kimerülésem van. Már megvolt az időpontunk, a beültetést 2019 februárjára terveztük, de sajnos Andy januárban elhunyt.

Néhány évvel ezelőtt, miután átéltem az első kudarcot a lombikprogram során, szinte kényszeresen vágyakoztam arra, hogy mielőbb édesanya legyek.

Tímea és férje, Ráthonyi Zoltán, az elmúlt évek során komoly megpróbáltatásokon mentek keresztül, amelyek nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is megviselték őket. Palácsik-Ráthonyi Tímea 15 hormonstimuláción és 17 műtéten esett át, miközben a családi vállalkozások körüli stressz és a körülöttük lévő emberek néha kegyetlen viselkedése tovább nehezítette a helyzetüket. A kihívások sorozata próbára tette a kitartásukat és az egymás iránti szeretetüket.

Már szinte mindegyik barátnőm kezében ott volt a kisbabája, míg én még mindig várakoztam. Folyton a gondolataimban keringtek a kétségek, és már annyi ovulációs tesztet vásároltam, hogy szinte egy kis laboratóriumot tudtam volna nyitni. Amikor hét és fél hetesen elvesztettem a babát, akinek a szíve sajnos megállt, úgy éreztem, hogy a világom összeomlott. Egy év elteltével újra megpróbáltam, és természetes úton ismét teherbe estem, de sajnos a kis élet, aki bennem fejlődött, nem volt egészséges. Ekkor úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk a természetes próbálkozásokat.

A közösségi média világából erőt merített, ahol a jótanácsok mellett kedves és biztató levelek, valamint praktikus tippek érkeztek hozzá. Ezen a platformon szembesült azzal, hogy nem egyedül van a harcában; a világ számos nője osztja meg a sorsát, akik szintén endometriózissal és meddőséggel küzdenek – sokan közülük még nála is fiatalabbak.

Ellátogattam a templomba, ahol mélyen imádkoztam, és közben rengeteget olvastam. Olyan tudásra tettem szert, hogy szinte a saját magam szakértőjévé váltam. Hitem a biológia iránt megerősödött, és emellett úgy éreztem, hogy a sorsomhoz egy kis angyali szerencse is párosul.

Erőt merítettem abból a boldog hírből is, hogy három, negyven feletti magyar híresség babát vár. Ez arra ösztönzött, hogy talán nekem is megadatna a csoda. Tornóczky Anitával és Csézyvel is tartottam a kapcsolatot, akik szívből jövő tanácsaikkal támogattak engem.

Szinte minden elképzelhető módszert kipróbáltam: COQ10, tápláló ételek, folsav, rendszeres mozgás, akupunktúra, talpreflexológia, NAD-infúzió, vitaminok, gyógyteák, étrend-kiegészítők, sőt, még ricinusolaj-pakolásokat is alkalmaztam... De az orvosom szomorú valósággal szembesített: az endometriózis és a korom miatt sajnos csupán egy egészséges petesejt juthatott nekem a tízből, a beültetés sikeressége pedig rendkívül alacsony. Emellett kezdtem átlépni az előmenopauza időszakába, ami azt jelentette, hogy a petesejtek száma rohamosan csökkent, a hőhullámok egyre gyakoribbak lettek, és a ciklusom teljesen kaotikussá vált. Teljesen kimerültem, ez az állapot pedig lelkileg és fizikailag is megviselt.

Amikor végre úgy éreztem, hogy elérkezett az idő egy embrió beültetésére, az orvosom sajnálatos módon közölte velem, hogy méhpolipom van, amit sürgősen meg kell műteni. Mivel már csak néhány embriónk maradt, béranyát ajánlott, hogy elkerüljük a további kockázatokat a már megélt több sikertelen beültetés után. Ő elmondta, hogy egy tapasztalt édesanya, aki már szült és egészséges, a fiatal szervezetével 60-70 százalékos eséllyel indulhat, míg nekem mindössze 30-40 százalék esélyem van. Hónapok teltek el, mire újra összeszedtem magam. A lombikprogram minden egyes lépése rendkívül időigényes és fáradtságos. Sajnos több petesejtleszívást is le kellett mondanom, mivel a hormonkezelések már nem hozták a várt eredményeket.

Palácsik-Ráthonyi Tímea nem titkolja, először hallani sem akart arról, hogy béranya hozza világra a gyermekét, mert ő maga szerette volna kihordani, érezni és szoptatni a babát, de egészségügyi okok miatt ezt az utat ajánlotta az orvosa. Végül az első beültetés a fiatal béranyánál sem járt sikerrel.

Az út, amely elvezetett minket a kisbabánk megfoganásához, tele volt kihívásokkal és áldozatokkal. Mégis, békére leltem abban a tudatban, hogy ez a legbiztonságosabb választás, és hogy a béranyaság lehetővé teszi számunkra, hogy a gyermekünk a legjobb esélyeket kapja az életben. Számomra, mint igazi édesanyának, ez az érzés a legfontosabb.

Testileg és lelkileg is fel kellett készítenie magát, és az eltelt évek eseményeiből rengeteg tanulságot szűrt le. Ma már ő is értékes tapasztalatokkal szolgálhat azoknak a nőknek, akik hasonló kihívásokkal néznek szembe.

Visszagondolva, több időt kellett volna hagynom a szervezetemnek, hogy regenerálódjon, de görcsösen hajtottam, hogy ne fussak ki teljesen az időből.

Nehéz volt elengedni azt a mély vágyat, hogy végre megtapasztalhassam a terhesség csodáját. A legutóbbi, sajnos sikertelen beavatkozás után fél évig tartó szünetet tartottam a hormonkezelésekkel. Ezt követően, orvosom javaslata alapján, belekezdtem egy hathetes Lupron-kúrába, amely segít az endometriózis leküzdésében. Ezután Svájcba utaztam, hogy ott kezeljék az autoimmun betegségemet. Egy kedves, 45 éves amerikai nő, aki hasonló egészségügyi kihívásokkal nézett szembe, ajánlotta az Alan Beer Reprodukciós Immunterápia-központot, és ez bizonyult a fordulópontnak. Először azonban a testemben meglévő gyulladást kellett legyőznöm.

Pajzsmirigygyógyszert szedett és IVIG-infúziót kapott, vérhígítót kellett beadnia magának az embrióbeültetés előtt. Az orvosok nem sok jóval kecsegtették, az utolsó embrió beültetése mégis sikeres lett.

- Mivel nagyon magas volt az ölősejtjeim száma, így a szervezetem megtámadta a beültetett embriót. Megpróbáltam több napig ágyban maradni, és csoda történt, sikerült a beágyazódás, ráadásul ez a megmaradt embrió nem volt olyan jó minőségű, de mégis sikerült, pedig az orvos majdnem törölte a beültetést, mivel a méhnyálkahártya épp a határértékén volt.

Soha nem szabad feladni! Nézzetek rám, nekem is sikerült 42 évesen, valahogy csak összejött!

Mindenképpen fontosnak tartom, hogy a családalapítást lehetőség szerint minél előbb elkezdjék, de legalábbis a lányok fontolják meg a petesejtjeik fagyasztását, hiszen akár egy évtizeddel később is hasznosíthatják őket. Ugyanakkor érdemes tisztában lenni azzal, hogy a fagyasztási folyamat során sok petesejt sérülhet, és az is kulcsszerepet játszik, hogy ezekből egészséges embriókat tudjunk létrehozni. Minden női szervezet egyedi, így eltérő kezelésekre lehet szükség. Én magam is meglepődtem, hogy a lombikprogram során mennyire befolyásolja az immunrendszer és a pajzsmirigy működése a sikeres eredményeket.

Az Egyesült Államokban már létezik a genetikailag előzetesen vizsgált embriók beültetése, ahol a nem is előre meghatározható. Ezzel szemben Magyarországon sajnos hiányzik ez a lehetőség, és sok esetben beteg vagy kromoszóma-rendellenes embriókat is beültetnek, amelyek valószínűleg nem fejlődnek tovább. Ez rendkívül megterhelő egy édesanya számára! Még ha egészséges embriók kerülnek is beültetésre, a sikeres terhességek aránya mindössze 10-30% között mozoghat. Az anyukák felesleges hormonkezeléseknek vannak kitéve, és nem elhanyagolható, hogy a szintetikus ösztrogéntabletta szedése a mellrák kockázatát is növelheti. Ha rajtam múlna, alapjaiban reformálnám meg a lombikprogramokat Magyarországon, hogy a nők és a családok számára biztonságosabb és eredményesebb megoldásokat kínálhassunk.

Új korszak nyílt meg az életében, ahol kisfiával együtt minden egyes nappal felfedezi az anyaság varázsait és nehézségeit. E közben pedig átélheti a várandósság csodás pillanatait is, amelyek egyedülálló élményekkel gazdagítják mindennapjait.

Milyen különleges élmény volt először a karomban tartani a gyermekemet! Olyan, mintha az élet legszebb csodája elevenedett volna meg előttem. Isten kegyelméből a legértékesebb ajándékot kaptuk, ami örökre megváltoztatta a világomat.

A férjem, Zoli, mintha újszülöttként újraéledt volna előttem. Amikor a kisbabánk ránk mosolygott, azonnal éreztük, hogy egy különleges kötelék fűz minket össze. Mindketten mélyen megérintettek voltunk, és a boldogság szinte körülölelt minket. Az alvás már csak egy távoli emlék volt, hiszen állandóan a kisbaba légzését figyeltük, és minden apró neszre felfigyeltem.

- A várandósságom első 12 hetében mindennap nagyon izgultam, hogy biztosan megmarad-e a baba, ne történjen semmi baj. Minden ultrahang előtt majd kiugrott a szívem!

Önfeledten örülni viszont csak akkor fogok igazán, ha már a karomban tarthatom őt is.

Jelenleg a legnagyobb kihívásom az, hogy a kisfiam gyakran szenved a hasfájástól, amit a tápszer és a boltban vásárolt anyatej okoz. Szívszorító látni, ahogy sír, és fáj, hogy nem tudom őt szoptatni. A nagy pocakommal már nehezen emelgetem őt, pedig nagyon szereti, ha a karomban sétálok vele; szinte csak így tud elaludni. Minden egyes pillanat, amit vele tölthetek, különleges, de néha úgy érzem, hogy a nehézségek elnyomnak.

A testvéri kötelékek szinte eltéphetetlenek. Palácsik-Ráthonyi Tímea és a húga között 11 és fél esztendő a korkülönbség. Az ő gyermekei között csupán fél év lesz.

Szinte olyanok lesznek, mint az ikrek. Bízom benne, hogy jó testvéreként szépen elmerülnek a közös játékban, és elkerülik a testvérféltékenységet. Egy biztos: mire megszületik a második kisbabánk, már igazi szakértő leszek, hiszen az első gyermekem mellett rengeteget tanultam az újszülöttek gondozásáról.