Elindult a felfedezők versenye az óceánok titokzatos mélységeiben – egy új aranyláz küszöbén állunk.

Üdvözöljük az "On the Other Hand" rovatban, ahol a Portfolio véleménycikkei kerülnek bemutatásra. Ezen írások a szerzők egyéni nézőpontját tükrözik, így nem feltétlenül tükrözik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját. Amennyiben szeretné megosztani gondolatait a témával kapcsolatban, kérjük, küldje el írását a velemeny@portfolio.hu e-mail címre. A megjelent véleménycikkeket itt találja.

A mélytengeri bányászati kutatások és kísérletek az elmúlt négy évtized során feltárták, hogy az értékes nyersanyagokat hordozó gumók eltávolítása jelentős zavarokat okozhat a tengerfenék élővilágában, komoly veszélyt jelentve az ottani élőhelyekre. Emellett a kitermelés következményei kihatnak a vízközépi ökoszisztémákban élő fajokra is. Ha a jövőbeli mélytengeri bányászati tevékenységek üledékfelhalmozódásokat idéznek elő a vízoszlopban, a keletkező törmelék zavarhatja az állatok táplálkozási szokásait, felboríthatja a táplálékláncot, és megváltoztathatja az állatok viselkedését. Az ilyen hatások hosszú távú következményekkel járhatnak a tengeri ökoszisztémák egészére nézve.

Alexus Cazares-Nuesser, a Hawaii Egyetem óceánkutatója, aki a gazdag gumókban bővelkedő Csendes-óceán térségében mélyedt el a tengeri ökoszisztémák tanulmányozásába, hangsúlyozza, hogy mielőtt az országok és vállalatok elhamarkodottan nekilátnának a bányászatnak, alaposan fel kell térképezniük a különféle kockázatokat, amelyek e tevékenységgel járhatnak.

Készen áll-e az emberiség arra, hogy a jövőnk szempontjából létfontosságú erőforrásokért egy olyan ökoszisztéma egyes elemeinek összeomlását kockáztassa, amelynek mélységeit alig kutattuk?

A felelős tudomány alapdilemmája abban rejlik, hogy miként egyensúlyozzuk a tudományos fejlődés és a társadalmi felelősségvállalás között. Míg a tudomány előrehaladása lehetőséget ad új felfedezésekre és innovációkra, ugyanakkor etikai és társadalmi következményekkel is járhat. A kérdés tehát az, hogy hogyan lehet biztosítani, hogy a tudományos kutatások ne csupán technikai szempontból legyenek sikeresek, hanem figyelembe vegyék a társadalmi, környezeti és etikai aspektusokat is. Milyen kereteket és irányelveket kell kialakítani ahhoz, hogy a tudományos eredmények valóban a közjó szolgálatába álljanak, és ne váljanak potenciálisan káros hatások forrásaivá?

Ezen ásványokban gazdag területek egy része az országok kizárólagos gazdasági övezetébe esik, ahol az államok tetszés szerint bányászhatnának. Számos vállalat és ország - például a Cook-szigetek, Japán és Norvégia - jelezte érdeklődését.

A norvég parlament például engedélyezte a mélytengeri bányászati kutatásokat az ország vizeiben egy Olaszország méretének megfelelő területen. Ez a döntés egy teljesen új iparágat nyithat meg. Igaz ugyan, hogy

januárban Norvégia lett az első ország a világon, amely a parlament jóváhagyását követően engedélyezte a kereskedelmi mélytengeri bányászatot,

A koalíciós vita következtében a megvalósítás felfüggesztésre került. Azonban az előkészítő lépések, mint például a környezeti hatásvizsgálat elvégzése és a jogszabályi keretek kidolgozása, továbbra is zajlanak.

Egy másik, zöldként elkönyvelt ország, Svédország is elkezdi a mélytengeri bányászatot, hiszen a Scandinavian Ocean Minerals (SOM) 2024 szeptemberében kutatási engedélyt kapott a Svéd Éghajlati és Vállalkozásügyi Minisztérium alá tartozó geológiai szolgálattól (SGU) a Botteni-öböl ásványi erőforrásainak feltárására. Peter Lindberg, a SOM vezérigazgatója, meglehetősen ellentmondásosan, a környezetvédelem fontosságát hangsúlyozta nyilatkozatában: "Ez az engedély lehetőséget biztosít számunkra, hogy előrelépjünk a fosszilis energiahordozóktól mentes társadalom megteremtéséhez szükséges alapfeltételek kialakítása felé."

A polimetallikus gumókból származó ásványi lelőhelyek mintavételére kiadott kutatási engedély nyomán a Botteni-öböl térségében körülbelül 20 millió tonna nyersanyag nyerhető ki. A SOM legfrissebb közleménye szerint ez a kezdeményezés új, fenntartható és innovatív iparág előtt nyitja meg a kapukat Svédországban, amely harmonikusan ötvözi az éghajlati előnyöket, kereskedelmi érdekeket és a munkahelyek teremtését.

Mindezek ellenére az bizonyos, hogy ez a lépés is egy régi környezetpolitikai alapelvet, a környezetszennyezés átterhelésének tilalmát sérti, de így van ez a többi lényeges alapelvvel is, hiszen kevéssé veszi figyelembe a döntéshozók legtöbbje, ha rengeteg pénzről van szó. A The Guardian cikke szemléletesen érzékelteti azt a módszert, ahogy a távvezérelt járművek a tengeri talapzatról üledéket gyűjtenek, például polimetallikus gumókat és a tengerfenékről különböző szulfidokat, vagy hogyan érik el a kobaltban gazdag legfelső rétegeket.

2024 nyarán az Egyesült Államok kongresszusának több mint egy tucat demokrata párti képviselője arra kérte Joe Bident, az akkori elnököt, hogy a környezeti aggályok miatt fontolja meg a mélytengeri bányászat felfüggesztését vagy moratóriumot rendeljen el, amíg nem állnak rendelkezésre elegendő tudományos adatok a mélytengeri kitermelés lehetséges ökológiai, társadalmi és gazdasági következményeiről. Ezzel szemben az új amerikai elnök, Donald Trump, és az ő kormányzata eltérő álláspontot képviseltek e kérdésben.

Január elején Biden a külső kontinentális talapzatról szóló törvényre (OCSLA) támaszkodva végrehajtási intézkedést hozott, amely megtiltotta az új olaj- és gázkitermelési haszonbérleti szerződések megkötését hatalmas tengeri területeken. Biden rendelkezése a tengeri fúrásokkal kapcsolatos környezeti és gazdasági kockázatokra hivatkozott, amelyek különösen a part menti közösségeket, a tengeri ökoszisztémákat érintik, valamint rámutatott a halászaton, a turizmuson és a rekreáción alapuló helyi gazdaságokat fenyegető veszélyekre. A tilalom több mint 625 millió hektár területre terjedt ki, beleértve az Atlanti- és a Csendes-óceán teljes partvidékét, a Mexikói-öböl keleti részét és Alaszka mellett található Bering-tenger egy részét. Ez az intézkedés az Egyesült Államok történetében a tengeri területek legnagyobb mértékű kivonását jelentette az olaj- és gázkitermelési haszonbérleti szerződésekből. A már meglévő bérleti szerződéseket azonban ez a tilalom nem érintette.

Donald Trump hivatalba lépése előtt néhány héttel már kifejezte szándékát, hogy gyors intézkedéseket fog hozni a bányászati tilalom eltörlésére. Április végén aláírt egy rendeletet, amelyben utasította a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatalt (NOAA), hogy sürgesse meg az óceánfenék bányászatára vonatkozó engedélyek kiadását az amerikai és nemzetközi vizeken működő vállalatok számára.

A "következő aranyláz" kifejezés egy új korszak kezdetét jelzi, amelyet Kína dominál a kritikus ásványi anyagok, mint például nikkel, kobalt és mangán, irányítása révén. Ezen ásványokat nem csupán ipari célokra, hanem katonai alkalmazásokra is felhasználják. Trump kijelentette, hogy a rendelete célja, hogy az Egyesült Államokat a tengerfenék ásványkincseinek felfedezésében és kiaknázásában világelsővé tegye, mind a nemzeti joghatóság keretein belül, mind azon kívül. Hozzátette, hogy az Egyesült Államok számára alapvető nemzetbiztonsági és gazdasági érdek, hogy megőrizze vezető pozícióját a mélytengeri kutatás és technológia, valamint a tengerfenék ásványkincseinek feltárása és kitermelése terén. A kormányzat becslése szerint...

A mélytengeri bányászat jelentős gazdasági potenciállal bír: az előrejelzések szerint az Egyesült Államok bruttó hazai terméke akár 300 milliárd dollárral is gyarapodhat a következő évtized során. Ezen felül, a szektor fejlődése 100 ezer új munkahely létrejöttét is elősegítheti, amely új lehetőségeket kínál a munkavállalók számára.

A BBC elemzése szerint ez a lépés megkerüli a nemzetközi vizeken történő bányászatról szóló, már régóta zajló ENSZ-tárgyalásokat.

Számos állam, beleértve Kínát is, hosszú ideig halogatta az engedélyek kiadásának folyamatát, amíg a nemzetek meg nem egyeztek az erőforrások megosztásának alapelveiről. "Az Egyesült Államok által kiadott engedély ellentétes a nemzetközi jogszabályokkal és a globális közösség közérdekével" - nyilatkozta a kínai külügyminisztérium szóvivője.

Indiát azonban aggasztja Kína tevékenysége, mivel Peking ötéves stratégiája hangsúlyos figyelmet szentel a mélytengeri kutatásoknak – állítja az Observer Research Foundation. Az elemzés megjegyzi, hogy Kína 2012 óta háromszorosára növelte tengeri kutató- és óceánkutatási flotta létszámát.

India is folyamatosan fejleszti mélytengeri bányászati technológiáit, hogy kihasználja az óceáni erőforrásokat. Az indiai állami szervezet, a NIOT (Nemzeti Mélytengeri Technológiai Központ) 2024 októberében sikeresen végrehajtott egy feltáró bányászati kísérletet az Andamán-tengeren, ahol polimetallikus gumókat nyertek ki a tengerfenékből. Ez a kísérlet az Indiai Földtani Intézet (GSI) által végzett felmérések és a kizárólagos gazdasági övezet (EEZ) keretein belül azonosított polimetallikus gumók előtanulmányainak eredményeire épült. Az indiai kormány jogot formál arra, hogy ezen a körülbelül 200 tengeri mérföldes területen nyersanyagokat kutasson. Az érintett terület magában foglalja a Bengáli-öbölben és az Andamán-tengerben elhelyezkedő Andamán- és Nikobár-szigeteket, valamint a Lakkadív-tengerben található Lakshadweep szigetcsoportot.

Nemcsak Kína, hanem környezetvédő csoportok is elítélték a Donald Trump által aláírt, a mélytengeri ásványkincsbányászat felgyorsításáról szóló végrehajtási rendeletet, mondván, hogy az helyrehozhatatlanul károsíthatja a tengeri ökoszisztémákat, és figyelmen kívül hagyja a vonatkozó nemzetközi szabályok elfogadására irányuló tárgyalási folyamatot.

Több mint 30 nemzet, együttműködve halászati szakmai csoportokkal, környezetvédőkkel, valamint néhány autóipari és technológiai céggel, egységesen a tengerfenék alatti bányászat leállítása mellett emelte fel a szavát.

A mélytengeri fenékvonóhálós halászat káros hatásai miatti nemzetközi aggodalmakra válaszul 2004-ben alakult meg a Deep Sea Conservation Coalition (DSCC) nevű szervezet. Ma már világszerte több mint 130 nem kormányzati szervezet (NGO), halászati szövetségek, valamint jogi és szakpolitikai intézetek dolgoznak együtt a DSCC égisze alatt, hogy biztosítsák a sérülékeny mélytengeri ökoszisztémák védelmét.

Portugália történelmi lépést tett, amikor hivatalosan is az első olyan nemzetté vált, amely megakadályozta a mélytengeri bányászatot saját vizein. Az április elején bevezetett moratórium célja, hogy 2050-ig megóvja az ország tengeri ökoszisztémáit a víz alatti nyersanyag-kitermelés esetleges káros következményeitől. Ezzel a döntéssel Portugália nemcsak a környezetvédelem élharcosa lett, hanem példát is mutat más országok számára a fenntartható fejlődés érdekében.