Magyar csoda Ausztriában: a kificamodott vállal is diadalmasan visszatért a pályára!

Az Osztrák Labdarúgó Szövetség volt az első olyan kontinentális szervezet, amely a brit mintát követve 1924-ben elindította a profi labdarúgást. Ekkor csupán bécsi klubok vehettek részt a versenyben, az élvonalban 11, míg a másodosztályban 12 csapat indult. A bajnoki címet a Hakoah Wien szerezte meg, amelynek soraiban olyan neves játékosok is szerepeltek, mint a későbbi híres edző, Guttmann Béla. Ez a csapat nemcsak a pályán, hanem a társadalmi előítéletekkel szemben is kiemelkedett, hiszen a korabeli antiszemiták helyett a szurkolók azt skandálták, hogy: "Gyerünk, zsidó úr!"

Ausztriában a futball már korán a tömegsportok élvonalába került, és egyben fontos társadalmi eseménynek is számított. Fabian Brändle és Christian Koller "A modern futball kulturális és társadalmi története" című művükben rámutatnak, hogy a játék nem csupán a külvárosi munkásrétegek privilégiuma volt; széleskörű hatást gyakorolt az értelmiségiekre, a bohém életformát folytató egyénekre, valamint a városi polgárság jelentős csoportjaira is. Ezen kívül a futball szorosan összefonódott a kávéházi kultúrával, így egyfajta közösségi élményt teremtett a különböző társadalmi rétegek számára.

Ez különösen igaz volt a bécsi vezető klubokra, köztük is a két zsidó egyesületre, az Austriára és a Hakoah-ra.

A századfordulót követően Bécs lakosságának közel kétmillió főből mintegy egytizede zsidó származású volt. Függetlenül attól, hogy vallásos, asszimilált, vagy éppen megtértek voltak, mindannyian a hagyományos polgárság részét képezték. Akár generációk óta éltek a városban, akár csak nemrég érkeztek, gyakran egyetlen kifejezéssel illették őket: zsidók. Az antiszemitizmus terjedésével azonban ezek a címkék egyre negatívabb árnyalatokat kaptak, így a sajtóban megjelentek a "gazdag zsidó haszonlesők, érdekhajhászok és spekulánsok" kifejezések is - olvasható a Frankfurter Allgemeine Zeitung visszaemlékező írásában.

A Keresztényszociális Párt, amely akkoriban a hatalmat gyakorolta, 1926-ban Linzben bemutatott programjában arra szólította fel a társadalmat, hogy támogassa a német identitás megőrzését, és aktívan lépjen fel a szellemi életet befolyásoló, rombolónak tartott zsidó hatásokkal szemben.

A gazdasági helyzet fokozatosan romlott, az első világháborút követően a területének jelentős részét elveszítő Ausztria elszegényedett, nőtt az infláció, így 1925 elején bevezették az új pénznemet: a schillinget.

A nehézségekkel küzdő osztrákok számára a futball sok esetben a mindennapi élet kihívásai elől való menekülést jelentett.

A háború utáni időszakban a Rapid dominanciája után az Austria és a Hakoah is jelentős sikereket ért el, azonban a két zsidó alapítású klub között mély ellentét feszült. Ez az ellenszenv nem csupán a pályán zajló versengés eredménye volt. Az Austria, akkoriban Wiener Amateur-SV néven ismert, az asszimilálódott zsidók képviseletét vállalta magára, és célja a látványos futball bemutatásával a bajnoki cím elnyerése volt.

A Hakoah egy egészen sajátos nézőpontból közelítette meg a sportot. Ezt a sportklubot 1909-ben zsidó diákok hozták létre, azzal a szándékkal, hogy "lehetőséget biztosítsanak a zsidó fiatalok számára a testmozgásra és a közösségi élményekre." Az újonnan alapított klub az 1909-10-es szezon téli szünetében csatlakozott az Osztrák Labdarúgó Szövetséghez, és a következő szezonban debütált a bajnoki küzdelmekben. Kezdetben a legalacsonyabb osztályban, a II. C-Klassében indult, amely abban az időszakban az osztrák futball negyedik szintjét képviselte.

Bár a lelátón a zsidózás gyakori jelenségnek számított, Friedrich Torberg osztrák író Miért vagyok büszke rá című esszéjében egy figyelemre méltó epizódot oszt meg ezzel a témával kapcsolatban.