A feszület árnyékában, a hűvös éjjelem, egy különös álom bontakozott ki: egy kecske lépett elém, titokzatosan és bölcsen, mintha csak egy elveszett üzenetet hozott volna a világ számára.

A lány szívét mély bánat sújtotta, miközben az esőcseppek alámerítették, és ruhája teljesen átázott. Ám a fiú, aki mellette állt, mintha egy másik világban létezett volna, egyáltalán nem reagált a pillanat drámájára.

A Volbeat legújabb albumának, a God of Angels Trustnak a borítóján egy hálószobát felfedező kecske tűnik fel, ami nem csupán szokatlan, de egyben figyelemfelkeltő is. Ráadásul, ha a cím kezdőbetűit összerakjuk, a "goat" szót kapjuk, ami még inkább fokozza a rejtélyt. De vajon mennyire kreatív ez a megoldás a zenekar által képviselt koncepcióhoz képest? Hiszen a Volbeat zenéje Shakin’ Stevens és Komár Laci fúzióját hozza össze a Metallica világával, miközben Johnny Cash stílusát ötvözi a Dead Kennedys punkos hangzásával. Őszintén szólva, ez a kecske-ötlet nem üti meg azt a szintet, amit a Danzig képviselt, amikor Elvis örökségét doomos, goth-rock dallamokkal ötvözte. Az irónia és a kreativitás szikrái valóban hiányoznak ebből a mixből.

Az álmoskönyvek szerint a kecske a függetlenség, a kitartás és a túlélés megtestesítője. Ez a szimbólum tökéletesen illik a dán Volbeat zenekarra, amely már közel negyedszázada hódít a színtéren. Énekesük, Michael Poulsen, olyan szenvedéllyel adja elő dalaikat, mintha egy ördög által megszállt táncdalénekes lenne egy multi-level bulin. A paródia blokkban pedig mesterien idézi meg James Hetfield stílusát, tele átéléssel és humorral.

A God of Angels Trust a Volbeat zenekar kilencedik stúdióalbuma, amely különleges jelentőséggel bír, mivel Rob Caggiano gitáros 2023 júniusában távozott a bandából. A zenekar triófelállásban folytatta pályafutását, és 2024 nyarán, miután Poulsen, az énekes, felépült a torokműtétből, belemerült a dalírásba. A klasszikus thrash-rock és a rockabilly fúziója igazi különlegesség, és ha a dalokban megvan a slágerpotenciál, akkor azokat újra és újra élvezhetjük.

A Volbeat mindig is híres volt az innovációiról, és ez alól a legújabb munkáik sem kivételek. Például, amikor a *By a Monster's Hand* című dal született, merítettek a metál zenei kánonból, és a System Of a Down stílusjegyeit is magukba olvasztották. Az *In the Barn of the Goat Giving Birth to Satan's Spawn in a Dying World of Doom* című szám pedig egyfajta tisztelgés Johnny Cash előtt, míg a *Better Be Fueled than Tamed* dallamban a Dead Kennedys hatásai egyértelműen megmutatkoznak. A Volbeat tehát nem csupán a saját hangzását formálja, hanem más műfajok és ikonikus zenészek elemeit is ügyesen ötvözi.

Az egész műfajt akár metalbillynek is elkeresztelhetjük, hiszen a zenekar mesterien forgatja a zenei elemeket. Szinte minden egyes számhoz vendégszereplők járulnak, az Acid Rain például egy kis Bruce Springsteen-szellemet csempész a hangzásba. De a legkiemelkedőbb szám, a Demonic Depression, egy skandináv death metal rockdiszkó élményét nyújtja. Az album dalai nem csupán egyszerű groove-robbanások, hanem sokkal mélyebb tartalommal bírnak. Mégis, akadnak olyanok, akik a Volbeat-től várták a metál újkori megváltását.

Ahhoz, hogy igazán emlékezetes legyen, szükség lenne egy olyan albumra, mint a Ride The Lightning, a Reign In Blood vagy az Ace Of Spades. Ugyanakkor a punk-rockos és country-s hatású dalok annyira zseniálisak, hogy nem lehet csak annyival elintézni: rendben van, szórakoztató és jól megcsinált az album, de várjuk azt a mesterművet, ami túlmutat a thrash és metal-boogie nosztalgián.

A Volbeat 2024 őszén izgalmas tervekkel lépett stúdióba Jacob Hansen producer irányításával. Céljuk az volt, hogy a felvételek elkészítése során ne bonyolódjanak túlzottan a részletekbe, hanem inkább az élő zenélésre összpontosítsanak. Ennek eredményeként a lemez egy nyers és energikus hangzást kapott. A tizenhárom nap alatt rögzített anyag a zenekar leggyorsabban megszületett albuma lett, de ez nem jelenti azt, hogy a hangzás vagy a dalok témái ne lennének alaposan kidolgozva. A lemezen olyan motívumok is megjelennek, mint...

Ez az album első ránézésre talán könnyednek tűnik, de valójában mélyebb, sötétebb rétegeket rejt magában. A "Demonic Depression" dalban a démoni vereség élménye elevenedik meg, ahol Poulsen egy árnyakkal teli szobába lép be, és bocsánatot kér az Úrtól, amiért megszegte a szentélyt. A rockabilly hatások ellenére a szöveg drámai kontrasztot teremt a felszínes lazasággal, és egy belső küzdelemről mesél, amely a bűntudat és a megváltás kereséséről szól.

Reméljük, komolyan gondolta a bűnbocsánatot, mert a Pokol rosszabb lehet egy soha véget nem érő turnénál. Az biztos, hogy Rob Caggiano gitáros távozása nem okozott különösebb gondot,

Ez többek között Flemming C. Lund vendéggitárosnak is köszönhető, aki feljátszott néhány gitárszólót az albumra. Lund már bizonyított Michael Poulsen death metal projektjében, az Asinhellben, és a június elején induló és november 13-ig tartó, Greatest of All Tours Worldwide című világkörüli turnéján is játszik majd a zenekarral.

Az álomfejtők szerint az álombeli kecske arra buzdíthat, hogy hallgassunk a belső intuícióinkra, legyünk nyitottak az élet változásaira, és fedezzünk fel új perspektívákat. Hogy mindezekben segíthet-e a Volbeat új lemeze, azt nem tudjuk, de arra pont jó, hogy háromnegyed óráig kellemesen szórakozzunk.