Egy hatalmas jégtábla vált le az Antarktisz partjairól, és amikor a tudósok alámerültek, olyan felfedezéseket tettek, amelyekre még ők maguk sem készültek fel.
Egy hatalmas jégtömb elszakadása az Antarktisz partjaitól egy eddig ismeretlen, élénk tengeri ökoszisztémát hozott a felszínre, amelynek szépsége még a legelmésebb tudósokat is meglepte.
Ritka és lenyűgöző eseménynek lehettek tanúi a Schmidt Ocean Institute kutatói 2025 januárjában, amikor egy hatalmas, Chicago méretű jéghegy, az A-84, levált a George VI jégselfről. Ez a különleges jelenség egy olyan tengerfenék-szakaszra nyújtott betekintést, amelyet az emberi szem soha nem látott korábban. A R/V Falkor fedélzetén lévő tudósok azonnal kihasználták az adódó lehetőséget, és expedíciós tervüket sürgősen átalakítva a felfedezésre váró mélységek felé vették az irányt.
"Megragadtuk a pillanat varázsát, és azonnal a helyszínre rohantunk, hogy felfedezzük a mélyben rejtőző csodákat" - osztotta meg Dr. Patricia Esquete, az Aveirói Egyetem expedícióvezető-helyettese. A kutatócsoport a ROV SuBastian nevű távirányítású járművük segítségével nyolc napon át kutatta az akár 1300 méteres mélységben fekvő tengerfeneket. Megfigyeléseik során széleskörű korall- és szivacskolóniákra bukkantak, amelyek tele voltak élettel - számolt be róla az IFL Science.
Bár az Antarktisz szélén fekvő jégselfek alatti területek nem teljesen ismeretlenek a tudomány számára, a jégtakaróval leplezett, nehezen megközelíthető táj ritkán nyújt olyan különleges kutatási alkalmat, mint most.
A mélytengeri ökoszisztémák többsége a felszínről érkező szerves anyagokkal táplálkozik, azonban az antarktiszi világ különlegessége, hogy hosszú évszázadokon keresztül egy körülbelül 150 méter vastag jégréteg alatt fejlődött. Ez a szigeteltség megfosztotta az ott élő lényeket a tápanyagok hagyományos forrásaitól, ami igazán lenyűgözővé teszi az alkalmazkodásukat és a túlélésükért folytatott küzdelmüket.
"Elképesztő volt számunkra felfedezni ezt a lenyűgöző és virágzó ökoszisztémát. Az itt honos állatok mérete arra utal, hogy ezek a közösségek évtizedek, sőt, talán évszázadok óta léteznek" - emelte ki Dr. Esquete. A kutatók úgy vélik, hogy ezek az élőlények az óceáni áramlatoknak köszönhetik fennmaradásukat, amelyek tápanyagokat szállítanak a jég alá, ezzel biztosítva az ökoszisztéma folyamatos működését. A pontos mechanizmusok feltárása azonban még további kutatásokat igényel.
"A tudományos csapat eredetileg a jég és a tenger határán lévő tengerfenék és ökoszisztéma tanulmányozására érkezett ebbe a távoli régióba" - tette hozzá Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Ocean Institute ügyvezető igazgatója. "Az, hogy éppen ott lehettünk, amikor ez a jéghegy levált, egy ritka tudományos lehetőséget teremtett. Az ilyen véletlen pillanatok a tengeri kutatás izgalmának részét képezik - lehetőséget adnak arra, hogy elsőként csodálhassuk meg világunk érintetlen szépségét."
