Feltárultak a budai Haggenmacher-villa rejtett titkai!

Sötétkék mappát találtak a MÁV egy vonatán, a tartalma mindenkit megdöbbentett

Mikor is kezdődött ez a különleges történet? Már az 1760-as évek végén megkezdődtek a munkálatok, amikor is a fogadóból csodálatos villává alakított épület alapkövei lettek lerakva. Érdekes módon, a kisvendéglő falai között fogták el 1837-ben hazánk későbbi kormányzó-elnökét, Kossuth Lajost. A bátor férfi éppen azzal keltett feltűnést, hogy merészen szerkesztette és terjesztette a császári hatóság által betiltott újságját.

A budai Mátyás- és Tündér hegy átlagos turistái sem sejtik, miért van az erdő közepén egy kerítéssel elzárt terület, s ha a bozót és s sűrű erdő között észre is veszik a romos villát, annak történetét alig néhányan ismerik csak.

Amikor a neves svájci származású Haggenmacher Károly – a később sörgyárosként ismert "Hági", Haggenmacher Henrik öccse – ide érkezett, a fogadó éppen tető nélkül állt, üresen és romosan, mivel 1846-ban leégett. Ezt a történetet mesélte el Kordos Szabolcs író, aki „Egy város legújabb titkai” című könyvében is említést nyert a híres villáról. Károly, aki nem az üzleti szférában mozgott, mint testvére, inkább feltalálóként tevékenykedett. Kerülte a fényűzést és a nyilvánosságot, ezért is döntött úgy, hogy az 1890-es években a fejlődő pesti belváros palotái helyett a budai hegyekben keres magának otthont.

Sokféle monda született arról, hogy miért kapta az épület az "Istenszemének" elnevezést. Egyesek szerint a lenyűgöző panoráma miatt, míg mások a mellette lévő kis tavacska varázsára hivatkoztak. Azonban a titok nyitja talán az egykori építész művében rejlik: a leégett fogadó homlokzatán, a faoszlopos tornácon egy napsugarakkal övezett háromszögben egy szemet faragott, amely a felújítás után is méltóságteljesen helyet kapott. A svájci tulajdonos, feleségével együtt, a kor technológiai vívmányait ötvözve igazi luxusvillát varázsolt a kis erdei szállásból, így az épület híressé vált ízléses pompájáról is.

Haggenmacher Károly, a svájci üvegablakok mestere, varázslatos környezetet teremtett a tóra néző épület körül, gazdag díszes kályhákkal és gyönyörű kertekkel. Rájött, hogy a tengerszemre emlékeztető tavacska igazi természeti kincs, így gesztenyefákat ültetett a környékre, amelyek sehol máshol nem találhatók meg a budai erdőkben. Az épület újjáépítője 1921-ben hunyt el, miután megvakult, és sajnos ez vezetett életének tragikus végéhez. Bátyja gyermekei, a sörgyáros család örökölték a villát, amely később egy házasság révén a Dreher család birtokába került. A II. világháború előtt a család eladta az épületet a fővárosnak. Az utolsó bérlője, gróf Andrássy Gyuláné, 1945-ig lakott benne.

- A villából 1949-ben gyermekotthont alakítottak ki, a kor szocialista, szovjet elvei, "díszelemei" szerint - folytatta a várostörténész író. - A mesefigurák ma is ott vannak a falakon, kísérteties képet alkotva az elhagyatott, üres folyosókkal, a betört ablakokon, az omladozó falak résein bejutó természettel. 1950-ben még megvolt a tó, a helyén később sportpályák épültek, egy kis lovaspálya is volt itt. 2000-ben költözött ki innen az utolsó gyerek, megcsúszott a föld a villa alatt, életveszélyessé vált. Jelenleg a Hegyvidéki Önkormányzat tulajdona, kizárólag kulturális, turisztikai vagy természetvédelmi hasznosításra lehet újjáépíteni, ám mivel műemlék, csak az eredeti állapotában, az alapjáig visszabontva. Remélhetőleg ez előbb-utóbb megvalósul.