Ez a film egy igazi káosz-tűzijáték, ahol még David Beckham és Matt Damon sem képesek megmenteni a helyzetet.

David Beckham és Matt Damon egy reklámfilmben való közös szerepeltetése igazán figyelemfelkeltő ötletnek tűnik, különösen, ha azt a Super Bowl szünetében mutatják be. Ez a kombináció nemcsak a költségvetést emeli meg, hanem a nézők figyelmét is garantáltan leköti, hiszen mindkét sztár hatalmas népszerűségnek örvend. Ezzel a lépéssel a Stella Artois nem csupán egy szimpla reklámot készít, hanem egy olyan élményt teremt, amely a szórakoztatás mellett a márka imázsát is erősíti. Az ilyen mértékű befektetés azonban mindig kérdéseket vet fel: valóban megtérül a költség, vagy csupán egy látványos, de üres marketingfogás marad a végeredmény? Az, hogy a nézők emlékezni fognak-e a reklámra, és hogy a márka iránti lojalitás növekedni fog-e, a kreatív megvalósítástól függ. Mindenesetre az ötlet ígéretes, és ha jól van megvalósítva, a Stella Artois nevéhez méltó módon emelkedhet a csillagokig.

A Stella Artois-nál gondosan odafigyeltek a forgatókönyv fejlesztésére, hiszen ahhoz azért nem érthet bárki, és egyébként is, ha már ekkora sztárokkal készül a film, nehogy már ne szólhasson bele minden döntéshozó.

Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy pontosan így zajlott, de ahogy ezt a reklámfilmet többször is megtekintettem, úgy tűnik, hogy a viccesnek szánt történetét annyira átgyúrták, hogy gyakorlatilag szétesett. A végső eredmény, amit a képernyőn látunk, egy olyan fura és szórakoztató mozaik, amelyben a kezdeti szándék már csak árnyéka önmagának.

Az egész történet egy izgalmas elejével kezdődik, ahol rögtön a középpontban áll a termék, mint a mesénk főszereplője. Az első pillanatban egy jól megkomponált packshotot láthatunk, amely nemcsak a termék szépségét, hanem a mögötte rejlő elmélet mélységét is tükrözi. A néző azonnal belemerül a történet világába, ahol a termék nem csupán egy tárgy, hanem egy élmény, amely kalandra hív.

Egy hangulatos sörözőben ülünk, ahol a csapolt sör hűvösen csillog a pulton. A levegő tele van a friss maláta és a pörkölt mogyoró illatával. De aztán megérkezik a váratlan fordulat: David Beckham szülei, ahogy csak a legmeglepőbb pillanatokban tudnak, bejelentik neki, hogy van egy titkos ikertestvére. A szavak súlya, mint egy nehezen emészthető falat, hirtelen megváltoztatja a szórakozás szelíd áramlását, és a söröző falai között egy új, izgalmas történet kezd kibontakozni.

Hát, ez igazán érdekes kérdés! Miért is titkolták el? És tényleg, David Beckhamnak van ikertestvére? Ha igen, milyen lehet, mivel foglalkozik, és hogyan él? Talán David Beckham is tud a létezéséről, csak a szülei nincsenek tisztában azzal, hogy ő tudja, így titkolja előttük. De ez csak egy izgalmas elmélet. A bárban ülő Beckham arca viszont valóban olyan, mint egy élethű viaszfigura, mintha a Madame Tussauds egyik művésze készítette volna. Annyira tökéletesen kidolgozott, hogy az embernek olyan érzése van, mintha egy digitális mélyhamisítványt nézne. Kíváncsi vagyok, mi az igazság a háttérben!

A szülők azonban hallgatnak, mintha egy titkos kódot őriznének. Annyit árulnak el csupán, hogy az ikertestvér nevét is Davidnak választották – ez önmagában is izgalmas rejtély, de a mögöttes okokról egy árva szót sem ejtenek. Ráadásul van nekik két csecsemőkori fényképük a két Davidről, de ezek a képek teljesen lényegtelennek tűnnek, hiszen egyik apróság sem hasonlít a mostani Davidra. Az egymásra hajazó csecsemők képe inkább csak fokozza a zűrzavart, mintsem választ adna a kérdésekre.

Kiderül, hogy a másik David az Egyesült Államokban él. Hát akkor irány Amerika! És ekkor megérkezik az igazi David a tesó Davidhez, hogy együtt felfedezzék a kalandokat, amik csak rájuk várnak.

Nem tudom, hogy most én vagyok-e a hülye, vagy tényleg nincs semmi poénos vagy furcsa ebben az egészben. Miközben a kertben sütögetnek, és a Buffalo-csirkéről csevegnek – ami ugye nem bivalyból készül –, Matt-Dave egy amerikaifoci-labdát rúg az ég felé. A vége felirat után pedig még megkérdezi az igazi Beckset, hogy mennyire híres ő most, összehasonlítva Matt Damonnal. Becks csak annyit felel, hogy hát, nem annyira, inkább csak annyira, mint Ben Affleck.

Lehet, hogy az alkotók munka közben a söröket is szürcsölgették, vagy az is lehet, hogy én nem szürcsöltem eleget, amíg néztem, de valahogy nem érzem azt, hogy megpróbáltak volna bárkivel is összekacsintani (oké, a board tagjait leszámítva).