Kádár L. Gellért elkötelezetten formálja a kommunikációját, hiszen: "Ennek részben az az oka, hogy..."

A Nők Lapjának adott interjút Kádár L. Gellért, a Hunyadi című sorozat főszereplője. A beszélgetés során arról is kérdezték a zabolai születésű színészt, mások-e az erdélyi emberek, mint azok, akik Magyarországon születtek.
Nem szeretném a magyarországiakat minősíteni, nem jobbak, nem rosszabbak, mint az erdélyiek, de mások. Az otthoniak kíváncsiak, lelkesek, és sok tekintetben befogadóbbak. De ami a legfontosabb, több bennük az alázat. Még a hangokat is másképp képzik, valahol hátul, mélyen, mintha a gyomrukból jönne. Ez a kisebbségi lét folyománya lehet, hiszen akit sokáig elnyomtak, az félelemből beszél. Ezt a különbséget korábban már a színpadon is megfigyeltem
- magyarázta Kádár, hozzátéve, hogy ez rajta nem tükröződik, mivel folyamatosan azon fáradozik, hogy másképp alakuljon a helyzet.
Részben ezért járok terápiára. A székely tájszólásomat pedig még a beszédtechnika órákon levetkőztem. Mert ahol én felnőttem, Zabolán, még így beszélnek.
A színész szüleivel kapcsolatban elmondta, hogy bár büszkék rá, kezdetben aggódtak a színészi karrierje miatt. Amikor az érettségi után bejelentette, hogy a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színész szakára kíván jelentkezni, szülei kétkedve reagáltak, és azt mondták, hogy valószínűleg nem fogják felvenni.
Nem is számítottam másra, hiszen abból a kis faluból nézve elképzelhetetlen, mit is csinál egy színész. Úgy gondolták, az nem rendes szakma, nem lehet belőle tisztességesen megélni. És ők azt szerették volna, ha a fiuk boldogabb, szabadabb ember lesz, mint ők. Most azonban, hogy látták a sorozatot, már elismerik: óriási munka lehetett!
A magazin érdeklődésére Kádár L. Gellért azt is megosztotta, hogy jólesik neki a népszerűség, be tudja fogadni az emberek szeretetét.
Most tértem vissza egy emlékezetes erdélyi közönségtalálkozóról, és mélyen megérintett, ahogy az emberek lelkesen üdvözöltek. Itt, Pesten is gyakran megállítanak az utcán, és igyekszem mindig kedvesen válaszolni, még akkor is, ha éppen nem vagyok a legjobb formámban. Nem szeretném, ha a frusztrációim másokat is terhelnének, különösen, amikor annyi jóindulattal közelítenek hozzám. Hiszem, hogy az arrogancia nem vezet sehová; sokkal inkább a nyitottság és az alázat az, ami valódi kapcsolatokat teremt, és ezt tapasztaltam a nemzetközi sztárokkal való forgatás során is. Soha nem éreztem, hogy fentről néznének rám; mindig is egyenrangú félként bántak velem.
A jövővel kapcsolatban a színész kifejezte vágyát, hogy felfedezze a világ színpadait, és szárnyaljon a határokon túlra.