Juhász Elődöt egy olyan módszerrel vonták be a besúgói tevékenységbe, hogy ő erről mit sem sejtett.

A Zenebutik egykori műsorvezetője elmesélte, hogy Amerikai évei előtt keresték meg azzal, hogy jegyezzen fel mindent, amit kint tapasztal, de sosem esett szó arról, hogy ő besúgó lenne. Évekkel később szembesült vele, hogy valójában ügynökként tartották számon, bár pénzt nem kapott tevékenységért.

"1966 és 67 között egyéves Ford-ösztöndíjat nyertem el az Egyesült Államokban, amelyet a Gershwinről írt könyvem megjelenésének köszönhetek, másfél évvel korábban. Az utazásom előtt egy fiatalember kereste meg engem a Belügyminisztériumtól. Kávé mellett beszélgettünk, és ő azt kérte tőlem, hogy ha bármilyen dehonesztáló, bántó vagy különös dolog kerülne szóba, akkor azt ne hagyjam szó nélkül, és mindenképpen írjam meg. Én csak annyit mondtam, hogy ez számomra nem jelent gondot." - emlékezett vissza Juhász Előd. Hozzátette:

Zenei körökben mozgattam a dolgaimat, és precíz naplót vezettem, amelyből később egy könyv is született. Hazautazásom után, amikor újra felkeresett ez a fiatalember, elkezdtem felmondani a naplómat, de már az egyharmadánál azt kérdezték, hogy csak ennyi volt? Pedig tényleg csak ennyi volt, senki sem próbált rávenni semmire. Akkor már a rádiónál dolgoztam, és ez a fiatalember azt javasolta, hogy mivel a nevem már elég ismert, legyek Jávor Endre. Aláírtam a papírokat, de nem úgy hivatkoztak rám, mint ügynökre vagy besúgóra, hanem mint kapcsolattartóra.

Hosszú évek teltek el, már nyugdíjba vonult, amikor egy portálon, ahol a régi iratokat szedték össze, azzal szembesült, hogy naplózása valójában ügynöki tevékenység volt. Ő leginkább hangulatjelentéseket írt, mesélte a Blikk műsorában, így hideg zuhanyként érte, amikor meglátta a nevét:

A szövegben említették, hogy Juhász Előd pártpolitikai kötődésektől függetlenül lépett be, és számos hazafias csoport tevékenységéről esett szó. Korábban nem is voltam tisztában azzal, hogy ennyi különböző csoport létezik. Nyilvánvaló, hogy mi nem rendelkezhettünk ezzel a háttérinformációval.

Nem érkezett hozzá meghívás, hogy munkát vállaljon az Egyesült Államokban, és Magyarországot is csupán naplózás miatt emlegetik. Ráadásul azt sem tudja, miért éppen évtizedekkel később került elő ez a kérdés, hiszen már jó ideje nyugdíjas életet él.

A 87 éves műsorvezető jelenleg a Zeneközelben című rádiós programmal foglalkozik. Hosszú ideig remélte, hogy a szívének oly kedves Zenebutik ismét életre kel, de sajnos ez nem valósult meg. Megosztotta, hogy amíg csak bírja, szívesen dolgozik, ám nem hajtja túl magát. Számára ez a tevékenység nem csupán munka, hanem egyfajta hobbi és szórakozás is. Úgy véli, hogy ennek a pozitív hozzáállásnak is köszönheti, hogy ilyen szép kort ért meg.