Félelmetes hatalmi demonstráció, amely végül világszintű bukáshoz vezetett: így tévesztette el a világ legelvetemültebb diktatúrája ambiciózus elképzeléseit.

Május 21-én Észak-Korea vezetője, Kim Dzsongun egy grandiózus eseményre készült, amelynek keretében bemutatták az ország haditengerészetének legújabb büszkeségét, egy impozáns, 5000 tonnás vízkiszorítású rombolót. Az ünnepség hatalmas felhajtással zajlott, ám a várva várt bemutató végül világszerte elhíresült kudarccá vált, amikor a hadihajó váratlanul felborult. A rezsim megkérdőjelezhetetlen vezetője azonnali intézkedéseket ígért, mondván, hogy azok, akik felelősek a történtekért, meg fogják kapni a büntetésüket. Most pedig nyomozásba kezdünk, hogy feltárjuk, hogyan történhetett ez a tragédia, és mi vezetett a katasztrofális eseményhez.

Nagy várakozással készült a phenjani vezetés május második felében, amikor is azt tervezték, hogy a diktatúrák hagyományainak megfelelően, egy látványos ünnepség keretében vízre bocsátják a 144 méter hosszú rombolóhajót. Az esemény azonban minden, csak nem a várt grandiózus bemutató lett: Kim Dzsongun személyesen nézhette végig, ahogy az Észak-Korea legújabb büszkesége, a hadihajó, hirtelen az oldalára dőlt. Az ország ezt az alkalmat a hatalom demonstrálására szánta, de a végeredmény egy megalázó kudarc lett, amely súlyos árnyékot vetett a rezsim hírnevére. Az eset után számos katonai szakértő kezdett el találgatni arról, hogy mi vezetett ehhez a katasztrofális eseményhez, és ki lehetett a felelős a történtekért. Az amerikai Center for Strategic & International Studies (CSIS) részletes elemzést készített az incidensről és annak mélyebb összefüggéseiről.

Az esemény előtt három nappal nyilvános műholdfelvételek érkeztek az ország északkeleti partvidékén elhelyezkedő Csungjin kikötőjéről, ahol a vízre bocsátás előkészületei zajlottak. A felvételeken jól látható a romboló, mellette pedig egy hosszú indítórámpa, amely a víz irányába mutat. A másik oldalon, mindössze néhány tucat méterre, egy hatalmas tribün áll, ahonnan az előkelőségek figyelemmel kísérhették az eseményeket. Valószínű, hogy ezen a kilátóponton tartózkodott Kim is, hogy megtekintse a ceremóniát. A jármű körül különböző daruk és uszályok is fellelhetők, bár a pontos szerepük a vízre bocsátás során még nem egyértelmű.

Május 21-én aztán megtörtént a Phenjan számára valóságos tragédiát jelentő eset: a hajó tatja a vízbe csúszott, az orra viszont nem, emiatt oldalra dőlve pihent a romboló, félig kilógva a kikötőből.

Azonnal elindultak a spekulációk, hogy mi állhatott a hatalmas kudarc hátterében, és a magyarázatok özönével találkozhattunk. Valószínűleg számos döntés összessége vezetett ahhoz a látványos boruláshoz, amit a hajó elszenvedett. Az okok között említést nyert, hogy ez volt az első alkalom, amikor Phenjan az oldalirányú vízre bocsátás módszerét alkalmazta. Ez a technika ugyan kockázatos, de gyors és látványos is, azonban a tapasztalat hiánya könnyen súlyos balesetekhez vezethet. Már önmagában is aggasztónak tűnt, főleg egy ilyen méretű jármű esetében. Különösen fontos megjegyezni, hogy az ilyen típusú vízre bocsátásnál elengedhetetlen az erős oldalfal, amely képes elviselni a víz által keltett hirtelen nagy nyomást. Ezt a módszert többnyire kis- és közepes méretű hajóknál alkalmazzák, és gyakran használják folyami és belvízi járművek esetén is.

A másik nyilvánvaló tényező, ami Észak-Korea sajátos helyzetét jellemzi, az a politikai akarat mindenre kiterjedő dominanciája. Még azokban az eseményekben is, amelyek rendkívüli precizitást igényelnek, a rezsim elvárásai és sürgetései határozzák meg a folyamatokat. A vezetők folyamatosan arra törekednek, hogy minél hamarabb, látványos eredményekkel kápráztassák el a nemzetközi közvéleményt, emiatt pedig nyomást gyakorolnak a gyártókra, tervezőkre és minden érintettre, hogy sietve végezzenek el minden feladatot. Ez a kapkodás azonban könnyen vezethet olyan hibákhoz, amelyek alaposabb tervezés és felkészülés mellett elkerülhetők lennének. A helyzet alapos felmérése és a gondos előkészítés hiánya súlyos következményekkel járhat, és a végső eredmény minőségét is jelentősen befolyásolhatja.

a Hambuk hajógyár eddigi munkássága nem tükrözött olyan szintű szakmai felkészültséget, amely a modern rombolók megépítéséhez szükséges. Az új romboló projektje már önmagában is vitatható döntésnek minősült, hiszen a gyár profilja inkább a kereskedelmi és ipari hajókra összpontosított. A haditechnikai kiválóság hiánya, valamint a nagyméretű hadihajók építésére irányuló tapasztalatlanság komoly kétségeket ébresztett a szakértőkben. Ráadásul a gyár infrastruktúrája sem volt optimálisan kialakítva ehhez a feladathoz, ami tovább fokozta a projekt kockázatait, és még inkább megkérdőjelezte a döntéshozók intelligenciáját.

A szükséges infrastruktúra hiánya miatt, mivel a helyszínen nem állt rendelkezésre megfelelő méretű szárazdokk, a romboló építését gyakorlatilag a rakparton, egy ideiglenes háló alatt kellett lebonyolítaniuk.

A helyszínen nem állt rendelkezésre megfelelő méretű csúszka sem, amely megfelelően engedte volna az egyszerű és stabil vízre siklatást, ezért kellett a szokatlan, és kockázatos megoldás mellett dönteniük. Ebben az esetben érdemes kiemelni a politikai nyomást újra, mivel lett volna lehetőség egy nagyobb csúszka megépítésére, de az további időt igényelt volna, Kim pedig nem igazán szereti, ha elúszás van a nagy tervekben, ezért inkább nem törődtek ilyenekkel.

Phenjan, a kockázatok ellenére, mégis úgy döntött, hogy két romboló gyártásába fog, még úgy is, hogy az egyik hajógyár nem rendelkezik a szükséges technológiai háttérrel. E mögött a lépés mögött kényszerű indokok húzódnak: Kim úgy kívánta, hogy az országot két ilyen tengeri jármű védje a lehetséges fenyegetésektől, de a tengeren való átkelés nem volt reális lehetőség. Így született meg az ötlet, hogy az egyik hajót az egyik part menti gyárban, míg a másikat egy másik helyszínen építik meg.

A kudarcot követően nem sok időt vesztegettek a helyszínen, hiszen hamarosan nyilvánosságra került, hogy a baleset az egyensúly elvesztésének következménye volt. A rezsim hivatalos lapja, a Rodong Sinmun, részletesen beszámolt az eseményekről, megfogalmazva a történteket:

A tapasztalatlan parancsnokság és az indítás során elkövetett gondatlanság miatt a tat indítócsúszdája indult el először és megfeneklett, mivel a forgóváz nem mozdult párhuzamosan, a hadihajó aljának egyes szakaszain keletkezett lyukak felborították az egyensúlyát, és az orr nem hagyta el a csúszdát, ami súlyos balesethez vezetett.

Egyetlen nappal a félresiklott akció után készült képek megerősítették, hogy valóban így történhetett a baleset, ugyanis azon az látszódott, hogy a hajó féloldalasan van a vízben: ameddig az orr a szárazföldön maradt, addig a tat a terveknek megfelelően a vízbe csúszott. Azt nem tudni pontosan, mi okozta ezt, de lehetett a kerekes egységek megakadása vagy leesése is a sínekről a hajó elején. A jelentésben kiemelik, hogy a korábban látható darunak és uszálynak is köze lehetett a kudarchoz.

A súlyos kudarcot követően Kim Dzsongun éktelen haragra gerjedt, és azonnal bűncselekményről kezdett beszélni. Az állami sajtóban, a KCNA-ban megjelent tudósítás szerint a vezető kijelentette, hogy a baleset megalázta Észak-Korea méltóságát és önbecsülését, valamint hozzátette, hogy a romboló azonnali helyreállítása "nem csupán gyakorlati kérdés, hanem közvetlenül az állam tekintélyéhez kapcsolódó politikai kérdés".

A felelősségre vonás sem maradt el, a kikötő vezető mérnökét, a hajótörzset készítő egység vezetőjét, valamint az adminisztratív feladatokért felelős helyettes vezetőt gyorsan letartóztatták. A diktatúra brutális eljárásaihoz tartozik, hogy ilyenkor nem csak a "felelősöknek" kell meglakolniuk a tetteikért - ez szinte biztosan kivégzést jelent, de "visszafogott" esetben is életfogytig tartó munkatábort -, hanem azok családtagjaira is kegyetlenül lesújtanak a hatóságok. Ez számukra minimum éveken keresztül tartó kényszermunkát jelent irtózatos körülmények között. Kérdéses, hogy ennél a pontnál megállnak, vagy további letartóztatások várhatóak-e még.

Phenjan legújabb haditengerészeti fejlesztése újra a figyelem középpontjába került, hiszen Észak-Korea ambiciózus terveket dédelget a haditengerészeti képességeinek megerősítésével kapcsolatban. A Csoe Hjon osztályú irányított rakétaromboló, amely az ország eddigi legfejlettebb harci járműve lesz, kulcsszerepet játszik a flottának az eddigi part menti védelemről a támadó hadműveletek felé való átalakulásában. Kim Dzsongun célja, hogy a haditengerészetet modernizálja, lehetővé téve ezzel Észak-Korea számára, hogy a jövőben aktívan részt vegyen a regionális hatalmi játszmákban. A program 2025 áprilisi mérföldköve különösen jelentős volt, hiszen ekkor vízre bocsátották a flotta újabb rombolóját Nampóban, a fővárostól nem messze. A hajó vízre engedése a már jól bevált módszert követve zajlott, amely során a szárazdokkban felépített járművet vízzel töltötték meg, így emelve ki a hajót a dokkból. A rendezvény, bár a folyamat maga nem volt látványos, mégis ünnepélyes keretek között zajlott, tűzijátékokkal és konfettivel fokozták az esemény hangulatát. Kim Dzsongun a történelem nagy lépésének nevezte a projektet, hangsúlyozva, hogy ezzel a lépéssel Észak-Korea új korszakba lép a haditengerészeti erejének fejlesztésében.

Ez elengedhetetlen az ország tengeri szuverenitásának megőrzéséhez, és egy új korszak kezdetét jelzi, amely a fejlett tengeri hatalom kiépítéséhez vezet.

A Csoe Hjon osztályú romboló, a KPN legnagyobb és legfejlettebb hadihajója, a legújabb technológiai vívmányokkal van ellátva, amely lehetővé teszi számára, hogy hatékonyan végezze el küldetéseit. Modern fegyverrendszerei és korszerű navigációs rendszerei révén igazi erősséggé vált a tengeren.

A szakértők megjegyezték, hogy a jármű egyébként kifejezetten hasonlít a kínai Type 055 vagy Type 052D rombolókhoz, bár nem annyira felszereltek. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a régi-új nagy szövetséges, Oroszország nyújtott legalább minimális segítséget a hadihajó elkészüléséhez, mivel az orosz hadiipar által fejlesztett Pancír-M légvédelmi ütegei is helyet kaptak a járművön.

Mindössze három nappal a vízre bocsátást követően Phenjan "játékszerét" máris tesztelték, április 28-án több rakétakísérletet végeztek. A próbák után visszatért a dokkba, ahol a hátralévő felszerelési munkálatokat végezték el, ezt követően pedig hamarosan az észak-koreai haditengerészet flottájába állhat. Kim nyilatkozata szerint az első példányt a keleti vizek számára tervezték, azonban ehhez meg kellene kerülni a teljes Koreai-félszigetet, ami nem mentes a kockázatoktól, és Phenjan valószínűleg nem fogja ezt bevállalni. A második romboló kudarcának következményeként úgy tűnik, hogy amíg a nyugati partvidéken már a közeljövőben rendelkezésre áll egy ilyen nagyméretű romboló, a keleti térség várhatóan még hosszú időn keresztül nélkülözni fogja ezt a képességet.

A CSIS legújabb elemzése alapján valószínűsíthető, hogy Phenjan végül kénytelen lesz lemondani hadihajója programjáról, mivel a súlyos sérülések következtében a hajó helyrehozhatatlannak tűnik. Jelenleg azonban a műholdképeken kívül nincsenek megbízható információk, amelyek megerősítenék ezt a feltételezést. A balesetet követően az észak-koreai hatóságok azt hangoztatták, hogy a károkat 10 napon belül helyrehozzák, de ez a vállalás szinte biztosan irreálisnak bizonyul. Az észak-koreai média már napokkal a baleset után azt jelentette, hogy a hivatalos vizsgálatok folyamatban vannak, és a helyreállítási munkálatok a tervek szerint haladnak, valamint nem találtak további károkat a hajón. Ez az információ akár némi reményre is okot adhatna az országban, ám fontos, hogy ezeket a híreket kellő kritikával kezeljük. Május 26-án újabb műholdfelvételek készültek a hajóról, amely még mindig ugyanabban a pozícióban hevert a vízben, mint korábban. Európai szakértők szerint a hajó kiemeléséhez speciális emelőzsákokat kellene alkalmazni, ám Phenjan valószínűleg nem rendelkezik ilyen eszközökkel. Jelenleg egyszerűbb ballonokkal próbálkoznak a kiemeléssel, de ezekkel a módszerekkel a sikeres és gyors kiemelés esélye meglehetősen csekély.

Phenjannak valószínűleg külföldi támogatásra van szüksége a romboló kiemeléséhez. Jelenleg kérdéses, hogy Moszkva vagy Peking készen áll-e arra, hogy részt vegyen a mentési műveletben, és ha igen, akkor mennyi időt vesz igénybe a folyamat.

A számos kétség ellenére egy dolog már most biztosnak tűnik: még ha Phenjan számára minden a legkedvezőbben alakulna is a következő időszakban, Kim Dzsongun haditengerészetének modernizációs terveit akkor is radikálisan át kell gondolni. A második nagyobb romboló ugyanis valószínűleg nem fog a közeljövőben a Koreai Népi Haditengerészet szolgálatába állni.