**Házi Macskák és Newton Első Törvénye: Miért Esnek Mindig a Talpukra a Cicák?** A házi macskák különleges lények, akiknek mozgása és viselkedése sokszor lenyűgöz minket. Képzeljük el, hogy egy cicus a levegőben lebeg, és bármi is történik, mindig ügyese

Hogyan lehetséges, hogy a macskák szinte varázslatos módon képesek meghazudtolni a fizika törvényeit, és szédítő magasságokból zuhanva is mindig a talpukra érkeznek? Mi lehet az a határvonal, ahonnan már nem számíthatnak arra, hogy ép bőrrel megússzák a zuhanást? A macskák különleges képességei, mint például a gyors reflexeik és a testüket forgatni tudásuk, lehetővé teszik számukra, hogy szinte minden esésből felálljanak. A titok nyitja a "macskazuhanás" reflex, amely segíti őket abban, hogy a levegőben elforduljanak, és a talpukkal érkezzenek a földre. Azonban van egy kritikus magasság, amely alatt ez a képesség már nem olyan hatékony. Általában 5-6 méter magasságból még jó eséllyel megússzák, de 7-8 méternél már a kockázatok jelentősen megnőnek. Érdekes módon, a macskák gyakran túlélik a magasabb zuhanásokat, míg a kisebb magasságokból való leesésnél nagyobb eséllyel sérülnek meg. Ez a jelenség tovább növeli a macskák misztikumát, és arra ösztönöz minket, hogy csodáljuk őket.

A macskák rajonganak a magasan fekvő helyekért, amelyeket szinte akrobatikus ügyességgel közelítenek meg. E vonzalmat a kutatók az evolúciós örökségükre vezetik vissza: mint vérbeli vadászok, szeretik szemügyre venni a környezetüket, hogy a legapróbb zsákmányt is észrevehessék, miközben elrejtőzhetnek a rájuk leselkedő ragadozók elől. Azonban ahhoz, hogy bátran mozoghassanak a nagy magasságokban, különleges képességgel kell rendelkezniük, amely segít elkerülni a zuhanás során fellépő sérüléseket.

Az emberek már régóta kíváncsiak arra, hogyan képesek a macskák olyan ügyesen földre érkezni, és elkerülni a komolyabb sérüléseket még akkor is, amikor számunkra nyaktörőnek tűnő esésekkel néznek szembe. 1894-ben Étienne-Jules Marey, egy francia tudós, a fényképészet innovatív módszerét alkalmazva próbálta megfejteni a macskák titkos talpra esési képességét. A mozgás dokumentálására kifejlesztett kronofotográfiájával megörökítette egy esésben lévő macska minden egyes mozdulatát a levegőben. A pillanatfelvételek alapos elemzésével sikerült rekonstruálnia a mozdulatsort, így mélyebb megértést nyert az állat testfelépítésének és a végtagok mozgáskoordinációjának jelentőségéről.

A "Falling Cat" című rövidfilmet 1894-ben készítette és rendezte Étienne-Jules Marey, a francia tudós. A felvétel a Bois de Boulogne nyilvános parkjában készült, és Franciaországban került forgalomba. Ezt a filmet tartják az első mozgóképes alkotásnak, amely élő macskát mutat be, így fontos mérföldkő a film történetében.

A felvétel alapján első ránézésre úgy tűnik, mintha a cicákra nem vonatkozna Newton I. törvénye a tehetetlenségről, amely kimondja, hogy egy szabadesésben lévő test mindaddig megtartja egyenes vonalú egyenletes mozgását, amíg egy kölcsönhatás a mozgásállapotának megváltoztatására nem kényszeríti. A képen ugyanis azt látjuk, hogy a macska bármiféle kölcsönhatás nélkül, önerőből változtatja meg mozgását még a levegőben, és nem zuhan le magatehetetlenül a földre abban a pozícióban, amiben az esést megkezdte. Sőt, a földet érkezés előtti pillanatban úgy domborítja a testét, hogy abból egy "mini ejtőernyőt" formáljon, annak érdekében, hogy növelje a légellenállást, és minél jobban mérsékelje a sebességét, ezzel csökkentve becsapódás erejét.

A macskák rejtélyének megfejtése a testfelépítésükben rejlik. A gerincesek között ők bírják az egyik legnagyobb hajlékonysággal rendelkező gerincoszlopot, amelyhez ráadásul extra csigolyák is hozzájárulnak. Ezen kívül, ami igazán különlegessé teszi őket, az a kulcscsont hiánya. Ez a különleges anatómiájuk lehetővé teszi, hogy elképesztően szűk helyekre is beszorítsák magukat, gyakorlatilag bárhová, ahol a fejük elfér.

Lábaik rendkívül ruganyosak, farkuk pedig ellensúlyt tud képezni zuhanás közben. A hónaljuknál, valamint a hátsó lábaik és hasuk között feszülő bőrlebenyek szintén segítik őket az "ejtőernyőzésben". Kis termetük, könnyű csontjaik és sűrű szőrzetük ugyancsak közrejátszanak a biztonságos landolásban. Belső fülükben lévő, roppant precíz "egyensúlyozó műszerük" révén képesek betájolni magukat esés közben a levegőben: a másodperc törtrésze alatt felmérik, merre van az ég és merre a talaj, így egyből utóbbi tudják fordítani testüket és végtagjaikat. Ezt az adottságukat korrekciós reflexnek vagy önigazgató reflexnek is nevezik, amellyel azonban még nem rendelkeznek közvetlenül születésük után, csak 6-9 hetes koruk környékére fejlődik ki bennük maradéktalanul.

Ennek a reflexnek a működését lehet szemügyre venni az alábbi lassított felvételen:

Use promo code "CYBER20PCT" at http://www.smartereveryday.com/store/ TODAY ONLY Music "Adze" by AShellInThePit https://goo.gl/UPve7p

A cicák számára létfontosságú tulajdonság ez a fajta "talpraesettség". Ha a hátukra esnének, eltörne a gerincük vagy belső vérzés alakulhatna ki. Ha nem nyújtanák ki a lábaikat időben, hogy azok érjenek először földet, akkor védtelenül érné puha hasi szerveiket a becsapódás.

Azonban még úgy is szenvedhetnek komoly sérüléseket, ha a talpukra esnek - de túl nagy magasságból. Noha volt már rá példa, hogy egy cica sértetlenül túlélte a zuhanást egy égő épület ötödik emeletéről, földet érés után pedig elsétált, mintha mi sem történt volna (pár éve történt Chicagóban), sőt ismerünk dokumentált esetet arról is, hogy egy New York-i, Sabrina nevű macska a 32. emeletről való kizuhanást úszta meg mindössze egy törött foggal, az az igazság, hogy ezek a vakmerő négylábúak nagy kockázatot vállalnak az efféle mutatványokkal.

Egy 2004-es kutatás szerint a hét emeletnyi magasság, körülbelül 21 méter, jelenti a határt: az alatta lévő magasságokban az állatok még viszonylag könnyedén megúszhatják a sérüléseket, míg afölött drámaian csökken a valószínűsége annak, hogy komolyabb, életveszélyes sebek nélkül megússzák a zuhanást. Az állatorvosok ezt a jelenséget külön néven emlegetik: toronyház-szindrómának hívják, amelynek leggyakrabban előforduló tünetei közé tartozik a törött állkapocs és lábszárcsont, valamint a belső szervek, főként a tüdő sérülése.

Ezért, mint felelős állatbarát (főleg ha a lakásunk egy felső emeleti erkélyen található), érdemes megfontolni egy macskaháló beszerzését. Ez csak néhány ezer forintba kerül, viszont lehetővé teszi, hogy cicánk biztonságban élvezhesse a szabadban zajló eseményeket. Bár a macskák természetüknél fogva ügyesek és reflexeik miatt sok veszélyt elkerülnek, mégis jobb, ha nem bízzuk a véletlenre a dolgokat, és mindent megteszünk kedvencünk védelme érdekében.

A nyitóképet a következő forrásból származik: AFP / DPA / Julian Stratenschulte.