Kína számára óriási lehetőség kínálkozik: a hadsereg hamarosan felkészülhet egy pusztító háborús összecsapásra.

az utóbbi időszakban már nem csupán a hadsereg, hanem a lakosság mindennapjaiba is beszivárgott a kínai katonai jelenlét. Az emberek számára már nemcsak a hírekben hallottak a repülőgépekről és hadihajókról, hanem a mindennapi életük részévé vált a figyelmeztetések és riasztások hallgatása is. A helyi közösségek tagjai igyekeznek alkalmazkodni ehhez az új normához, és a régi kérdések helyett a mindennapi kihívásokra összpontosítanak: hogyan lehet megőrizni a nyugalmat és a biztonságot egy olyan helyzetben, ahol a fenyegetés állandósult? A lakossági tájékoztatók már-már rutinszerűvé váltak, és a számok, amelyeket a védelmi erők prezentálnak, egyre inkább csak statisztikai adatokként hatnak. Az emberek közötti beszélgetések során a hadihajók és repülők már nem csak a félelem forrásai, hanem témákká is váltak, amelyek köré közös történetek szövődnek. Az iskolákban, munkahelyeken és baráti összejöveteleken egyre inkább a helyi közérzet és az együttélés módjai kerülnek előtérbe, miközben a háttérben Peking lassan, de biztosan kiépíti a saját stratégiáját. A sziget védelmi erői folyamatosan próbálnak reagálni a helyzetre, de a helyi lakosság is egyre inkább saját kezébe veszi a sorsát. Társadalmi kezdeményezések és közösségi programok indultak, amelyek célja a felkészülés és a tudatosság növelése, hiszen a helyiek számára már nem csupán a katonai presence, hanem a saját identitásuk védelme is kulcsfontosságúvá vált. A mindennapokba beépült ez a feszültség, és a jövő bizonytalansága mellett a közösségi összetartozás ereje egy újfajta reményt is ad.

Kína immár évente többször tart nagyszabású hadműveletet, amikor gyakorlatilag bekerítik Tajvant, félreérthetetlenül jelezve, hogy mire készülnek.

Tajpejben persze tisztában vannak azzal, hogy a helyzet egyre aggasztóbb számukra, ezért igyekeztek nemzetközi koalícióval és a saját haderejük megerősítésével felkészülni egy esetleges támadásra. Az elképzelésekbe azonban gyakran közbeszól a politika:

Tajvan parlamentje, ahol az ellenzék dominál, meglepő módon csökkentette a védelmi költségvetést, még a feszültséggel teli időszak ellenére is.

A döntés megértéséhez muszáj egy kicsit kitérni a helyi politikai viszonyok áttekintésére. Immár harmadik alkalommal a pekingi vezetéssel kifejezetten barátságtalan kapcsolatot ápoló Demokratikus Progresszív Párt (DPP) adj az elnököt, az elmúlt két ciklusban ehhez a parlamenti többség is megvolt. Ez 2024 januárjában megszakadt: a kormánypárt ismét győzedelmeskedett, Laj Csing-tö került az államfői székbe, de a parlamentben sovány előnybe kerültek az ellenzékiek. A helyzet különlegessége, hogy a Kuomintang (KMT) és a Tajvani Néppárt (TPP) egyébként barátságosabb viszonyra törekszik Pekinggel, bár a sziget és Kína újraegyesítésről nincs szó esetükben sem, egyszerűen az eddigi ellenséges retorikával nem értenek egyet.

Már az előző választások eredményei után is egyértelművé vált, hogy a következő ciklus nem lesz zökkenőmentes, hiszen a politikai pártok távol álltak attól, hogy egy közös cél érdekében lépjenek fel. A parlament megalakulását követően szinte azonnal megpróbálták korlátozni az elnök hatáskörét, és fokozták az elszámoltathatóság iránti igényt. A közhangulat feszültségét jól tükrözi, hogy a törvényhozás falain belül több alkalommal is heves összetűzések robbantak ki a képviselők között. Az viszont a nemzeti egység szimbolikus jeleként értékelhető, hogy a haderő jelentőségét mindenki elismerte, bár e téren is megosztottak voltak a nézetek.

Ebben a kontextusban a parlament döntése, miszerint csökkentik a hadsereg költségvetését, egyszerre hoz magával meglepetést és várható következményeket.

2024 augusztusában a tajpeji vezetés bejelentette, hogy jövőre ambiciózus célokat tűztek ki a védelmi költségvetés növelésével kapcsolatban, amely 7,7 százalékos emelkedést jelenthet. Ez a 19 milliárd dollárnak megfelelő összeg, azaz 647 milliárd új tajvani dollár, a bruttó hazai termék 2,45 százalékát tenné ki. A kormány részletezte, hogy a többletforrásokat a saját fejlesztésű Haj Kun tengeralattjáró program folytatására, valamint amerikai védelmi eszközök beszerzésére kívánják fordítani. Azonban a parlament döntése váratlanul érhette a vezetést, mivel az új intézkedések között számos drasztikus lépés szerepel, amelyek komoly hatással lehetnek a jövőbeni védelmi stratégiára.

A védelmi költségvetés csökkentése nem csupán a legfontosabb területektől von el forrásokat, hanem éppen akkor, amikor Kína "szürke zónás" tevékenysége egyre inkább aggasztóvá válik. A védelmi szakértők azonnal figyelmeztettek a lehetséges következményekre, mivel véleményük szerint

ez a húzás ahhoz vezet, hogy Tajvan egyszerűen nem tud elegendő elrettentő erőt felmutatni.

A haderőre költött pénzek témája egyébként egyáltalán nem új keletű vitának számít, visszatérő elem, hogy megkérdőjelezik a kiadások hatékonyságát. A téma még az 1990-es években került a figyelem középpontjába, amikor a Lafayette nevű francia fregatt beszerzése körül botrány alakult ki. A 3 milliárd dolláros üzletet a gyanú szerint mintegy 500 millió dollárnyi összeggel kenték meg, hogy "könnyebben haladjanak a dolgok". A korrupció alaposan kiverte a biztosítékot a sziget közvéleményénél, az ügy hullámai még a 2020-as években is kiterjednek. A botrány egyik legfontosabb következménye az lett, hogy az európai hadiipari szereplők és a tajvani vezetés között megromlott a kapcsolat, így Tajpej inkább még jobban az amerikai fegyverekre támaszkodik a saját védelmében, de nőtt a saját fejlesztésű haditechnika gyártása is.

Jelenleg komoly kétségek merültek fel az utóbbiakkal kapcsolatban, különösen a nagyszabású tengeralattjáró-program körüli gyanús hiányosságok és kétes szereplők miatt, amelyek aggodalmat keltettek. Ezen felül sokan túlzottaknak tartják a programra szánt költségeket is. A mostani politikai lépés azonban az ellenzék számára szinte lehetetlenné tette Tajvan jövőbeli modernizációs terveit. Felmerült, hogy a világ egyik legfejlettebb vadászgépét, az amerikai F-35-öst kívánják beszerezni, de ez a terv is könnyen kudarcot vallhat, ahogyan sok más fegyverbeszerzési program is. Ezen kívül a fejlesztésekkel kapcsolatos kritikák rendszeresen felmerülnek, különösen a költséges jellegük miatt, ami gátolja azt a stratégiát, hogy a szigeten jelentős fegyverarzenált halmozzanak fel a lehetséges kínai invázióval szemben. Sokan úgy vélik, hogy a csúcstechnológiás eszközök helyett inkább a kisebb fegyverek gyártására kellene fókuszálni, mivel ezek hasznosabbak lehetnek egy esetleges nagyszabású támadás során.

Az aszimmetrikus hadviselés a költséghatékony, kompakt, de nagymértékben tömegesen előállítható eszközökre helyezi a hangsúlyt. Ilyen megoldások közé tartoznak például a páncéltörő rakéták, drónok és aknák gyártása, amelyek lehetővé teszik a kisebb erők számára is, hogy komoly hatást gyakoroljanak a harctéren.

Ezek nem jelentenek túl nagy kiadást, viszonylag könnyű őket kezelni, mégis hatalmas károkat tudnának okozni az legmodernebb eszközöknél is. A stratégia előnyét éppen az ukrajnai háború bizonyította, ahol Kijev ezt alkalmazta a számbéli fölényben lévő oroszokkal szemben, nem is akármilyen sikerrel. A tajvani katonai szakértők is szoros figyelemmel követték a kelet-európai konfliktus eseményeit, és a tanulságok levonásával megalkották a saját programjukat, bár néhány alkatrészben még külföldi termékekre szorulnak. A másik probléma, hogy néhány helyben előállított termékre még hosszú fejlesztési időszak vár, mire képesek lehetnek megfelelni az elvárt minőségnek. A fő gondot azonban az jelenti, hogy a mostani költségvetési kialakításnál éppen a drónok fejlesztési programját vágták meg az egyik leginkább, ez pedig nem azt a következtetést engedi, hogy az ellenzék éppen ebbe az irányba terelné el a fegyverkezést.

Az ellenzék döntése óriási felháborodást keltett a kormányzati körökben, ahol úgy vélik, hogy a szavazásra bocsátott képviselőknek nem áll szándékukban Tajvan "szuverenitása". Po Horng-huej, a védelmi miniszterhelyettes, hangsúlyozta, hogy a védelmi erők nem lesznek képesek hatékonyan reagálni a kínai fenyegetésekre, és felmerül a kérdés, hogy a parti őrség képes lesz-e minden külső szigetet megfelelően ellátni járművekkel. A hadsereg sem nézi jó szemmel ezt a döntést, mivel úgy érzik, hogy ezzel azt az üzenetet közvetítik a nemzetközi közösség, különösen Kína felé, hogy nem eléggé elkötelezettek a védelem erősítése iránt, és a kritikus programok megvalósítása csúszni fog. A kommunikációs költségek drasztikus csökkentése ráadásul megnehezíti, hogy a kormány megfeleljen a tájékoztatási és átláthatósági elvárásoknak.

Visszatérő kritika, hogy az ellenzék tulajdonképpen kiszolgálta ezzel Kína érdekeit, ezzel veszélybe sodorva az 1949 óta meglévő status quo-t.

A lépés nem feltétlenül azt jelenti a KMT és TPP részéről, hogy át szeretnék adni a szigetet Pekingnek; inkább azt mutatja, hogy a hosszú évek feszültsége után békésebb hangnemet szeretnének megütni a szomszédos nagyhatalommal. Olyasfajta békejobbot kínálnának a Kínai Népköztársaságnak, mely a párbeszéd új lehetőségeit nyithatja meg. Ezzel szemben a kormányerők úgy vélik, hogy ez a megközelítés tévútra vezet, hiszen szerintük, ha Tajvant bekebelezni próbálnák, senki sem lenne mentes a "szomszéd" haragjától, beleértve az ellenzéki pártokat is. Aggodalmuk az, hogy ez a lépés bátoríthatja Pekinget egy nagyszabású katonai akció elrendelésére. Az elnök sem maradt csendben a döntés után, és hangot adott véleményének:

A folyamatosan alakuló fenyegetések és kihívások közepette csupán a saját belső erőnkön alapuló béke számít valódi békének. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a békét mások kedvességére bízzuk.

- közölte. Szavai mögött nemcsak a védelmi kiadások drasztikus csökkentése áll, hanem az Egyesült Államok kiszámíthatatlansága is. Washington korábban szilárd támasza volt Tajvannak, támogatta a sziget fegyverkezési programját, és Joe Biden elnöksége végén is biztosított számukra költségvetési csomagokat. A politikai légkörre a "stratégiai bizonytalanság" volt jellemző, hiszen nem volt világos, hogy Kína esetleges inváziója esetén Washington közbelépne-e. Donald Trump megjelenésével azonban érezhetően eltolódtak a széljárások; a republikánus elnök már nem tanúsít olyan barátságos hozzáállást. Vámokat kívánna kivetni a helyi chipipari termékekre, miközben azt várná el, hogy Tajpej "fizesse meg az amerikai védelem árát". Trump korábban azt is kifejtette, hogy a sziget drámai mértékű kiadásnövelésére van szükség, mostani döntése pedig éppen ennek ellentmond. Ez egyúttal azt is jelentheti, hogy a politikus, aki híres éles kritikáiról, most új kihívásokkal néz szembe.

Trump talán sajátos személyes üzenetnek értelmezi ezt a lépést, és ezzel teljesen háttérbe szorítja az Egyesült Államok kapcsolatát Tajvannal.

Az ellentétek alapját az adja, hogy Kína nem ismeri el Tajvan "kvázi függetlenségét", szerinte a szigeten szeparatisták vették át a hatalmat. A "két Kína" 1949-ben jött létre, amikor a polgárháborúban vesztes nacionalisták a szigetre menekültek, annak előnyös tulajdonságai miatt. Peking több alkalommal törekedett már rá, hogy bekebelezze a Dél-kínai-tenger északi részén fekvő szigetcsoportot, ám eddig ezek a próbálkozások nem jártak sikerrel. A tajvani különutasság egyik legnagyobb támogatója eddig az Egyesült Államok volt, bár Washington hivatalos diplomáciai kapcsolatokat nem tart fenn Tajpejjel. Az elmúlt években a különösen feszült lett a hangulat a térségben, amely egyszerre köszönhető Hszi Csin-ping elnök harcias retorikájának, valamint annak, hogy az egymás után harmadjára győzedelmeskedő DPP egyre távolságtartóbb politikát folytat Pekinggel szemben. A 2025 elejei lépés következményeit egyelőre nem lehet látni, könnyen meglehet, hogy

Kína talán úgy érezheti, hogy elérkezett az ő pillanata, amikor végre pontot tehet a tajvani ügy végére.

A haditengerészeti és légierős fejlesztések arra utalnak, hogy nem szándékoznak megállni a haderő növelésében, miközben a pekingi üzenetek is egyre arra utalnak, hogy feltett szándékuk hamarosan lerendezni az ügyet. Donald Trump gyorsan változó politikája még közbeszólhat, de az kétségtelen tény, hogy most egy hatalmas lehetőséghez jutott Hszi Csin-ping, amit aligha akar elpuskázni.