A világ legszegényebb elnökét egy háromlábú kutya társaságában helyezik örök nyugalomra.

Mostantól önállóan is elláthatnak orvosi feladatokat a magasan képzett egészségügyi szakdolgozók

Mujica, aki a baloldali forradalmi mozgalmak soraiból emelkedett ki, 2010 és 2015 között állt Uruguay élén. Közvetlen és őszinte kommunikációja, valamint rendkívüli alázata tették őt a világ egyik legkedveltebb politikusává. Elnöki jövedelmének jelentős részét jótékony célokra fordította, míg ő maga egy vidéki farmon élt, régi autóját használta, és szabadidejét kertészkedéssel töltötte – számolt be róla a France24.

(A legfrissebb hírek itt)

1935. május 20-án látta meg a napvilágot. Apját korán elvesztette, édesanyja pedig virágárusként dolgozva nevelte fel, ezzel alapozva meg fiatal éveit. Már tinédzserként aktív résztvevője volt az utcai demonstrációknak, ahol a munkások jogaiért küzdött. 1964-ben csatlakozott a Tupamaros nevű baloldali gerillaszervezethez, amelyet a kormány brutálisan üldözött. Egy Montevideo-i kocsmában súlyosan megsebesítették, amikor ellenállt a letartóztatásának; életét csupán hajszál választotta el a végzetes következményektől.

Több alkalommal került rács mögé, és kétszer is sikerült megszöknie. Az egyik leghíresebb szökési kísérlete során 106 társával közösen hónapokon át ásott egy alagutat a börtön falai alatt. Végül azonban újra elfogták, és a katonai diktatúra idején, 1973 és 1985 között, közel egy évtizedet töltött a börtön mélyén – sokszor egy alig egy négyzetméteres, föld alatti cellában. "A fiatalkori önmagammal folytattam párbeszédet, emlékeket idéztem fel, újra és újra" – emlékezett vissza később. Az elzártság alatt békákat fogott, patkányokat etetett, és könyvek sorait idézte, hogy megőrizze mentális egyensúlyát.

Szabadulása után súlyos egészségügyi problémákkal küzdött, veséjét elveszítette, de eltökélten és bátoran tért vissza a közélet színpadára. Politikai karrierjét a Népi Részvétel Mozgalmában (MPP) kezdte, ahol Montevideo képviselőjeként tevékenykedett, majd agrárminiszteri tisztséget töltött be, végül pedig az ország elnökévé választották. Elnöki jövedelmének szinte 90 százalékát szociális programokra fordította, többek között lakhatási kezdeményezések támogatására.