Kína inváziója talán már a küszöbön áll? A fenyegetett sziget lakói izgatottan készülnek, ám a feszültségek és a belső nézeteltérések egyre inkább megnehezítik az előkészületeket.

Tajvant egyre jobban szorongatja a szomszédos felemelkedő nagyhatalom katonailag, miközben a nagy szövetséges, Washington is egyre nagyobb nyomást gyakorol a szigetre a fegyverkezés érdekében. A harapófogóba került tajpeji vezetés viszont egyelőre nem tudja úgy alakítani az eseményeket, hogy az számára megfelelően alakuljon. A költségvetés az emelkedés helyett még csökken is, miközben ezzel ellentétesek az elvárások. Tajvan ezzel most olyan kihívás elé került, amely hosszasan meghatározhatja a sziget jövőjét.

Védelmi-biztonsági szempontból Tajvan kitüntetett figyelmet kapott az elmúlt években, és ebben Donald Trump kormánya sem hozott változást, folytatódnak az elmúlt években szinte már megszokottá váló események. Kína időről időre felvonultatja a haderejét a sziget körül, miközben Washington felől egymásnak ellentmondó üzenetek érkeznek, amelyek hol a védelmi költségvetés megemelését kérik, hol pedig a katonai támogatásról biztosítják Tajpejt. Bár ezek között a kettős üzenetek között néha nehézkes kiigazodnia a sziget vezetésének, az világos, hogy mindenképpen erősítenie kell a védelmi kapacitást és fel kell pörgetnie a hadiipart. Több forgatókönyv létezik, de arra egyre kisebb valószínűséget adnak, hogy Peking csak blöfföl és valójában egyáltalán nem komoly szándékkal villogtatja erejét. Az is kérdés, hogy a nagyhatalom egy esetleges támadásnál pontosan milyen taktikát alkalmazna, de az ismétlődő gyakorlatok a nagyszabású invázióra előkészítésére utalhatnak. Tajvannak ebben a helyzetben égetően szükség lenne az Egyesült Államok (illetve más térségbeli országok) segítségére, mivel önállóan szinte egészen biztosan nem tudná huzamosabb ideig kitartani a sokszoros túlerőben lévő kínai hadsereggel szemben. Éppen ezért

nem mindegy, hogy Tajpej hogyan viszonyul most a helyzethez és mennyire törekszik Trumpék meggyőzésére a saját ügyük mellett.

2024 júniusában jelentették be, hogy Washington kidolgozta a "Hellscape" stratégiáját a Tajvani-szorosban, amelynek a lényege, hogy drónok tömegével árasztják el a tengerszorost, ezzel lényegében amolyan "halálzónává" változtatva mindazt. Szűk határidőt szabtak, ugyanis kijelentették, hogy 2025 augusztusára már készen kell állnia mindennek Kína esetleges támadása miatt. A határidő szorossága betartása érdekében a témával kapcsolatos bejelenések folyamatosan érkeztek. A legfrissebb mondatok éppen a napokban érkeztek. Április 9-én az Egyesült Államok Indo-csendes-óceáni Parancsnokságának vezetője, Samuel Paparo tengernagy kijelentette, hogy az amerikai és a tajvani beruházások összehangoltan zajlanak a szükséges kapacitás kiépítése érdekében.

A "Hellscape" projekt egyik kulcsfontosságú aspektusa, hogy a sziget képes legyen önállóan, nagy tételben, hatékony drónokat gyártani, amelyekkel képes lesz tömeges támadást indítani a kínai Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) esetleges inváziója ellen. Bár ez önmagában nem garantálja a támadás sikeres visszaverését, mégis elegendő károkat okozhat az ellenséges flottában ahhoz, hogy azok reconsiderálják a hadműveletek folytatását, vagy akár jelentős késlekedésekhez vezessenek. Információk szerint 2025 elején már dolgoztak azon, hogy a meglévő gyártási kapacitásokat megduplázzák. Egy katonai forrás szerint a kívánt hatékonyság eléréséhez ezres nagyságrendű gondolkodás szükséges, amely magában foglalja a raktárkészletek feltöltését is.

További rakétarendszerek fejlesztései folyamatosan zajlanak, így például a Van-Csien levegő-föld rakétarendszer programja tavaly év végén befejeződött. A Hsziung-Seng rakétarendszerre viszont már csak korlátozott források állnak rendelkezésre a költségvetés keretein belül, ami a program leállítását vetíti előre. Ezen kívül

A különböző típusú eszközök integrált alkalmazására helyezik a hangsúlyt, így a tengeri, légi és vízalatti technológiák összehangolt működését tervezik.

Az elképzelés megvalósítása érdekében már el is kezdődtek a szükséges intézkedések. Ennek keretében a szigeten a támadó drónok gyártási kapacitását jelentősen megnövelik, összesen négy különböző típust terveznek bevezetni:

Szintén a "halálzóna" stratégia részeként Tajpej nemrégiben bemutatta az első saját fejlesztésű tengeri drónját, amely sokoldalú bevetésre alkalmas.

A háborús felkészültség jegyében a korábbi elnök, Caj Ing-ven, történelmi lépést tett, amikor bejelentette, hogy a 2004 után született férfiak számára kötelezővé válik a sorkatonai szolgálat a szigeten. A kötelező szolgálat időtartama is jelentős változáson ment keresztül: a korábbi négy hónap helyett mostantól egy évet kell eltölteniük a fiataloknak a hadsereg kötelékében. Ezzel a lépéssel a kormány célja egyértelmű: a lakosság szélesebb körét kívánják felkészíteni egy esetleges katonai konfliktusra. Az oktatási rendszerben is átalakítások zajlanak, hiszen az új képzési program keretében a legmodernebb fegyverek, mint például a Stinger és Javelin rakéták, valamint a Kestrel rakétavetők használatára készítik fel a fiatalokat. Ezzel a változtatással azt szeretnék elérni, hogy az eddig "nyári tábornak" gúnyolt képzés sokkal komolyabb és tartalmasabb szerepet kapjon a résztvevők életében. Mindazonáltal a megvalósítás során jelentős nehézségek merültek fel. A tervek szerint alkalmazandó fegyverekből jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő mennyiség a hatékony kiképzéshez. Ezt az elmaradást jól példázza, hogy 2024 októberében Tajpej engedélyt kért közel 2000 Stinger rakéta összeszerelésére. Az elméleti oktatás során hangsúlyozzák, hogy a szimulációk szerepének növelése segíthet a gyakorlati képzés hiányosságainak részleges pótlásában, így a fiatalok mégis felkészültebben állhatnak a kihívások elé.

A sorkatonai szolgálat visszaállítása jelenleg még gyerekcipőben jár, hiszen eddig csupán 6 százalékos részesedést sikerült elérniük. Az eddigi eredmények tükrében látszik, hogy a folyamat lassan halad.

Jelentős átalakulásokra lehet számítani 2027-ben, amikor a főiskolát és egyetemet végzett fiatalok tömegei lépnek majd a hadsereg kötelékébe. Az akkor várható létszám jelentősen meghaladhatja a jelenlegi arányokat, ami új kihívások elé állítja a fegyveres testületet. Ugyanakkor a hadsereg megítélése továbbra is kérdéses, különösen a fiatal generációk körében, akik körében a népszerűség csökkent. A társadalmi bizalom erősítése érdekében Laj Csing-tö elnök döntése értelmében a katonai szolgálatot vállalók számára jelentős bérnövelés várható. Ennek ellenére sokan kétségeiket fejezik ki, vajon ez a lépés elegendő lesz-e a meglévő problémák orvoslására.

A kérdés azért is különösen fontos, mivel léteznek olyan felmérések - bár az adatgyűjtési eljárás tudományos megalapozottságát megkérdőjelezik -, amelyek arról árulkodnak, hogy különösen a fiatalabb generációk inkább a megadást választanák az önvédelem helyett. Bár ezzel kapcsolatban nehéz teljesen egyértelmű kijelentéseket tenni, azért egyelőre a legtöbb, tudományos szempontból is megalapozottnak tekinthető felmérés azt mutatja, hogy a sziget megvédésére a lakosság körében továbbra is nagyon magas a hajlandóság. A régebb óta tartó közvélemény-kutatások trendjeiből viszont az is kirajzolódik, hogy egyre óvatosabbak a tajvaniak, a korábbi, rendre 80 százalék feletti eredmények lassan apadni kezdtek. Ennek ellenére még a The Diplomat szerint egyáltalán nem olyan drámai, mint amilyennek ezt előzetesen leírták.

A legfőbb kihívást egyértelműen az okozza, hogy...

Tajvan politikai tája rendkívül megosztott, ami miatt az ellenzék, amely a parlamentben többséget képvisel, elutasította az emelt költségvetésre vonatkozó javaslatot. Ez a döntés továbbra is kérdéseket vet fel a sziget fegyverkezési programjának jövőbeli kilátásait illetően.

Eredetileg egy ambiciózus tervet dolgoztak ki, amelynek célja, hogy a védelmi-biztonsági keretet GDP-arányosan 3 százalékra emeljék, több éven keresztül. Azonban a képviselőtestület végül elutasította ezt a javaslatot. Ennek következtében számos kulcsfontosságú programtól vontak el jelentős forrásokat, ami közvetve befolyásolja az ország teljes ellenálló képességét. A 2025-re tervezett 2,45 százalékos költségvetési keret is csökkentésre került. Az erről szóló tervek már 2024 augusztusa óta nyilvánosan elérhetők voltak, és az eredeti elképzelések szerint a védelmi költségvetés éves szinten 19 milliárd euróra rúgott volna. A parlamenti szavazás azonban gyökeresen megváltoztatta a helyzetet, mivel a tengeralattjáró-program finanszírozását 50 százalékkal, a drónprojektekét 33 százalékkal, valamint a Honvédelmi Minisztérium működési költségvetését 30 százalékkal csökkentették. A megvágások mellett szóló érvek között gyakran előkerül, hogy a szigeten a védelmi fejlesztések körüli korrupció elfogadhatatlan mértékű, így olcsóbb megoldásokkal is elérhetők hasonló eredmények. Ezzel szemben az ellenzék azzal vádolja a kormányt, hogy a költségvetési megszorítások csökkentik az ország védelmi képességeit, és hosszú távon veszélyeztetik a nemzetbiztonságot.

a lépéseikkel helyzetbe hozzák Kínát és valójában ezzel Pekingen kívül senkinek sem segítenek.

A pénzügyi megszorítások mellett érvelők gyakran hangsúlyozzák, hogy a haderőnek a nagyszabású, de költséges programok helyett inkább a kisebb, aszimmetrikus hadviselést támogató megoldásokra kellene fókuszálnia. Tajvan tengeralattjáró-építési programja is sok kritikát kapott, amelynek célja, hogy a haditengerészetet összesen 10 tengeralattjáróval erősítse meg. Ebből kettőt külföldről kívántak beszerezni, míg a maradék nyolcat négy ütemben szállítanák le. Ez a program azonban tökéletesen illusztrálja, miért merülnek fel folyamatosan aggályok a projekt körül. Az első tengeralattjárót már 2023 őszén bemutatták a nagyközönségnek, és az ígéretek szerint 2024 végére már aktív szolgálatot kellett volna teljesítenie. A valóságban azonban jelentős késések léptek fel, és a több tesztelésre csak 2025 közepén kerül sor. Ráadásul a következő ütem, amely két új tengeralattjáró érkezését is magában foglalja, hamarosan elkezdődik, de kérdéses, hogy a rendelkezésre álló költségkeret elegendő lesz-e a gyártás folytatásához.

Az Egyesült Államokban ennél jóval vadabb számok is keringeni kezdtek arról, pontosan mekkora ráfordítást kellene áldoznia Tajvannak az önvédelemre, elhangzott a GDP-arányosan 5 és a 10 százalékos költségvetés is, ám ez egyelőre elérhetetlennek tűnik. Cso Jung-taj tajpeji miniszterelnök megerősítette a parlamentben egy képviselői kérdésre, hogy ez akkora összeget jelentene, amire a sziget nem képes. Laj Csing-tö viszont nem akarja feladni, hogy elérje a célját, újfent kiemelte, hogy el szeretné érni a 3 százalékot.

Kína inváziójának lehetséges időpontjáról számos spekuláció látott napvilágot, de egy évszám folyamatosan felmerül: 2027. E dátum körüli találgatások és elemzések egyre inkább felkeltik a figyelmet.

Paparo admirális és Hszi Csin-ping, Kína elnöke is utalt arra, hogy ebben az évben figyelemre méltó események várhatóak. A feszültség és a háborús előkészületek már szavak nélkül is érzékelhetők, hiszen Kína évről évre egyre kifinomultabb hadgyakorlatokat tart a sziget körül, amelyek során nyíltan egy lehetséges inváziót modelleznek. Az utóbbi években jelentős előrelépést tapasztalható, és már konkrét terveik is vannak arra, hogy miként akadályozzák meg egy külső hatalom, különösen Japán és az Egyesült Államok beavatkozását. Kínai stratégiájuk középpontjában áll, hogy ezeket a támogatásokat a lehető leghamarabb semlegesítsék, mivel úgy vélik, hogy ezek komoly kihívást jelenthetnek az inváziós terveik számára. A szakértők megjegyzik, hogy a parancsnoki struktúrák terén is figyelemre méltó fejlődés történt, hiszen a különböző fegyvernemek közötti koordináció most már sokkal hatékonyabb és gördülékenyebb.

A sziget amerikai megközelítése komoly kihívásokkal néz szembe, hiszen a védelmi stratégiák körüli vitákat belpolitikai ellentétek árnyékolják be. Ez különösen aggasztó lehet a legfontosabb szövetséges, az Egyesült Államok számára, hiszen a belső viszályok kétségeket ébreszthetnek a sziget biztonsági helyzetével kapcsolatban. Az utóbbi időszakban a sziget vezetése próbálta emelni a tétet látványos fegyverbemutatókkal, ám ezek csupán átmeneti figyelemelterelésnek bizonyulhatnak Washington irányából. Trump és csapata láthatóan a Távol-Keletre helyezné a fókuszt, míg Pete Hegseth védelmi miniszter látogatása is megerősítette azt a szándékot, hogy az Egyesült Államok nem kívánja elengedni a térség szövetségeseit. Azonban a nyugati hatalom vezetője híres a kiszámíthatatlan politikai lépéseiről, így könnyen előfordulhat, hogy a jövőben hasonló "húzd meg, ereszd meg" taktikára számíthatunk, mint ami az ukrajnai béketárgyalások során is megfigyelhető volt.